Interjú

„Föltámad a Macskafogó” – interjú Ternovszky Bélával

Ternovszky Béla interjú

Az örök klasszikus, a Macskafogó újra és újra előtérbe kerül. Idén bőven esett szó Nepp József és Ternovszky Béla klasszikusáról. Hiszen az év folyamán lelkes rajongók gyülekezete összefogott a digitális felújítás érdekében, majd a végeredmény moziforgalmazásba jutott, így mindenkinek lehetősége volt nagy vásznon megnézni a digitálisan felújított rajzfilmet. A rendező Ternovszky Bélát egy rendezvényen kaptuk mikrofonvégre, ahol a Macskafogó ihlette új ruhakollekció bemutatóját tartották.

Mitől lett ilyen sikeres a Macskafogó?

Akkor én most visszakérdezek: mitől lett ilyen sikeres a Macskafogó? Maga tudja? Tulajdonképpen én sem tudom. Ezt nem lehet tudni. A sikert lehet kívánni, akarni nagyon, vágyni rá. Hogy miből lesz siker, az annyi véletlentől függ. Valami ráérzés, a közönség mikor mire hangolódott már rá különböző előzmények következtében.Voltak olyan filmjeink a Pannóniában, amiről azt hittük, hogy hát most tuti, és nem volt igazán siker. Aztán váratlanul olyanok ütöttek be, amiről nem gondolja az ember. Örülni lehet, nagyon örülök neki, hogy 33 év után is – ami egy emberöltő – a Macskafogó a reneszánszát éli. Épp Haumann Máténak mondtam, aki ott ült mellettem a színpadon, hogy ez egy újjászületése a filmnek, hogy manifesztálódik ilyenben is, mint a BP Shop kollekciója. Most lépten-nyomon, tegnap is a Premier Kultcaféban voltam, ahol vetítették a Macskafogót és egyéb filmjeimet, közönségtalálkozóval egybekötve. Nagyon benne van ebben a fölújított változat is. Krisztus ennyi idős korában halt meg, de ő is föltámadt. Ami most történik, az a föltámadás a Macskafogónál. 33 év után ez egy elképzelhetetlenül kellemes és örömteli érzés.

Mitől aktuális még mindig? Attól, hogy a BP Shop is készíttetett egy kollekciót, illetve, hogy újra mozikba került?

Valószínűleg az, hogy

a közönség változatlanul szívében őrzi. És nemcsak szívében, hanem agyában is, és idézik a benne levő szófordulatokat, poénokat. Úgy, ahogy annak idején mi, az én ifjú koromban Rejtő Jenőt tudtuk betéve és idéztük.

Legnagyobb sajnálatomra Rejtő kezd kikopni a mai generációk tudatából, valószínűleg egyszerűen azért, mert az olvasás is kezd kikopni. De a film viszont hál’ istennek nem kopott ki, annak ellenére, hogy a DVD, a YouTube és egyéb formákban él tovább, de még moziba is járnak az emberek. Vélhetőleg ennek tudható be, hogy a Macskafogó most újra tud hódítani, újabb generációkat tud megszólítani és megérinteni. Ez számomra is váratlan és meglepő volt, amikor a 30 éves évfordulójához közeledvén fiatalok megkerestek, hogy ők pusztán rajongói a filmnek, és ők szeretnének kezdeni vele valamit, hogy ne múljék el, ne kopjon ki a köztudatból. Mert a filmeknek sajnos van egy lefutása, egy kérész élte. Elkészült 2-2,5 év alatt, megvolt a bemutató, sikeres volt, vagy nem, odafigyelt a sajtó, írtak róla, nézték, aztán lekerült a mozik műsoráról. Kikerült a külterületekre, az utánjátszó mozikba, elindult egy fesztiválkörútra külföldön, ahol vagy nyert, vagy nem. Az is lecsengett fél év alatt, és utána bekerültek a filmarchívumba. Időnként egy-egy filmklub vagy valaki kikérte, valakinek eszébe jutott, vagy DVD-kiadásban megjelent, akkor picit fölpörgött az érdeklődés, és szépen megfeledkeznek róla. Ekkor jöttek ezek a fiatalok, hogy ők ezt ébren akarják tartani, mert megérdemli. Csillogott a szemük és aranyosak voltak, nekiláttak és megszervezték a jubileumi filmvetítést a Toldi moziban, ami telt házas volt. Minden korosztály, tehát az én korosztályom, akik első kézből kapták a mozit, és ezek szerint még az unokák is ott voltak a nézőtéren. Akkor kellett rádöbbenni, lehet, hogy ez a film még él, és nem is nagyon kell újra éleszteni, hanem ez benne él a moziszerető közönség tudatában.

Macskafogó, a hungarikum

Milyen problémákat, illetve előnyöket jelentett, hogy a film koprodukcióban készült? Hogy vett részt az alkotói gárda a film elkészítésében? Hallottam egy történetet, miszerint az elektromos borotvás jelenet az egyik rajzoló ötlete volt.

A koprodukció döntő szerepet játszott abban, hogy egyáltalán elkészülhetett a film. A koprodukciós partner nem is úgy indult, hanem egyszerűen finanszírozóként. A magyar állam csak akkor kapott észbe, amikor a film szinte teljesen kész volt. Első fokon elutasították. Természetesen benyújtottuk az éves filmterveket, amiket meg szeretett volna csinálni a stúdió. Fel kellett terjeszteni őket a felsőbb hatóságokhoz, és elbírálták, hogy támogatják-e, vagy nem. Adnak rá pénzt, vagy nem. Erre nem adtak. Azt mondták, hogy nem illeszkedik a kultúrpolitikába. Akkor jött a külföldi befektető, és hál’ istennek a kultúrába akart befektetni. Ilyenformán tulajdonképpen a teljes költségvetés összejött, külföldi, amerikai-magyar pénzből.

Abban a vonatkozásban abszolút koprodukció, hogy magyar a forgatókönyv, magyarok az alkotók, a zeneszerző, a rendező és magyarok az animátorok is. Száz százalékban magyar termék magyar nyelven, és csak utóbb készült Londonban hozzá angol szinkron, úgyhogy valóban koprodukció lett, nem bérmunka.

Mert az a másik variáció, mikor a külföldi pénzből, külföldi forgatókönyv, külföldi rendezővel, magyar munkatársakkal, relatíve olcsó, de tehetséges munkatársakkal készítenek el filmeket. Némi eufemizmussal ezt is koprodukciónak hívjuk, de ez tulajdonképpen bérmunka. Ez a film magyar szokások szerint készült, ahogy mi amúgy is dolgoztunk a Pannóniában, csapatmunkában. A kollégák beleszólhattak, ötleteket adhattak hozzá menet közben. El is vártam, mint ahogy én is nagyon örültem, amikor animátorként a Gusztáv filmek valamelyikében valami saját ötletet elsüthettem, és a rendező örült neki. Tehát ilyen szempontból szabad kezet kaptak. Ami viszont nem volt olyan, azt elvetettük, de épültek be ilyen és ehhez hasonlók. Ha más nem, egyszerűen az animációs gegek, mert egy figurát lehet járatni így is, meg úgy is. Vagy vegyük a színészi játékot, Safranek zseniális hangját Haumann Péterrel. De ahogy a szenilis kisember gesztusait lejátssza az animátor, az mind hozzáadódik a filmhez, és növeli az értékét. Szóval ilyen formában csapatmunka az egész film.

Már szóba került a Pannónia filmstúdió. Hogyan változott a filmkészítés az évek során. Mondjuk a két Macskafogó rész között milyen különbségek voltak, illetve a Pannónia éra után milyen útjai lehetnek az animációs filmnek?

Amikor a Pannónia gyakorlatilag megszűnt az állami támogatással együtt, azt mondták, hogy ez végül is egy ipar, tartsa el magát. Olyan filmeket kell csinálni, ami eladható, és termeljék ki a következő filmre a pénzt. Azt gondoltam, kész, vége a magyar animációnak, ez meghalt. Hál’ istennek ez nagyjából egybe is esett az én és az úgynevezett nagy generáció nyugdíjba vonulásának időszakával. Aztán azt kellett látni, hogy az Iparművészeti Főiskolán – aztán később egyetemen – képeznek ki szakembereket, rajzfilmeseket, akik egyre jobb filmeket készítenek. Olyan technikával és technológiával, amiket mi még nem tudtunk, nem ismertünk. A Macskafogóba olyan technikai megoldások kerültek bele, amit én magam is meg tudtam volna csinálni. A Macskafogó 2-nél már olyan munkatársakat, fiatal kollégákat vettem magam mellé, akiknek mondtam, hogy ezt szeretném, nem tudom, hogyan kell, de ez a ti dolgotok. Építsétek meg, modellezzétek meg 3D-ben, aztán butítsuk vissza. Szóval a technika már abszolút túlhaladott rajtam, viszont meg kell mondjam, szakmai szempontból profibb munka lett, még ha a Macskafogó 1 az mégiscsak az alap és a hatásosabb.

Alkotói szempontból miben más egy animációs tévéfilmsorozat és egy animációs mozifilm?

Egy időben azt mondták, hogy olcsóbb filmeket készítsünk a televízió számára, kevesebb rajzból. Ez hazugság. A tévében is az a jó, ami jó. És ha nem jó, akkor a tévében sem megy el, és tévében sem adható el. Először is azzal kalkulálni kellett, hogy ez kisebb képernyő, nem pedig nagy vászon. Tehát több közelit használtunk, mert ha totálokat használt az ember a kis képernyőn, akkor bolhák mozogtak ott, és nehéz volt látni és fölfogni, hogy mi történt. A kompozícióban és a plánok használatában azért figyelembe kellett venni, hogy ez tévé számára készül, de ez semmiféleképpen nem minőségi különbségtevést jelentett.

Mennyire érzi sajátjának a film utóéletét? Mennyire folyik bele a különböző programokba a film bemutatója után? A választ már valamennyire kitaláltam, mert itt beszélgetünk a BP Shop bemutatóján. Hogy kerül Ön egy kollekció megalkotásába?

BP Shop Cat City kollekciójának bemutatója. (Fotó: Argejó Éva)

A legszorosabb szimbiózisban történnek a dolgok akár a BP Shoppal is.  Megkeresnek, kérnek tőlem grafikát, ötletet. Most is például ezeket én rajzoltam, és ők legyártják. Ugyanígy a macskafogo.hu és azoknak a termékeit. Az ötleteket földobják, ha véletlenül olyan lenne, amire azt mondanám, hogy ezt inkább ne, akkor azt kiejtik. Napi kapcsolatban vagyunk, átküldenek mindent. Én vagy belekorrigálok, vagy azt mondom, hogy oké, ez így jó. Szóval teljes az együttműködés. Nem én kerestem ezt, mert nem feltétlenül éreztem azt, hogy van mit tennem, hanem ők, akik a filmmel és a film utóéletével foglalkoznak kerestek meg engem mint megkerülhetetlen tényezőt.

Úgy tűnik, a magyar animáció mégis él, egészen az Oscar-díj közelében van. Mit szól a Ruben Brandt sikeréhez?

Nagyon örülök neki, mint ahogy már az előbb érintettük, azt hittem, a magyar animációnak vége lesz, de aztán láttam, hogy jönnek a fiatalok, és készülnek filmek. Ráadásul a magyar állam, a televízió és a filmalap egyre több pénzt tesz újra a műfajba.

Én magam is a Mecenatúránál, az animációs filmes pályázatok elbírálásánál tevékenykedem, és találkozom ilyenformán a filmtervekkel, a támogatott és elkészült filmekkel. Nagyon jó dolgok készülnek, sorozatokban is és rövidebb, hosszabb egyedi filmekben is.

Mi egyedi filmnek hívtuk az ilyen fesztiválra készülő filmalkotásokat, hossztól függetlenül, ami nem sorozat. Az, hogy újra egész estés film is készült, és pláne az, hogy ilyen minőségben, az egy végtelen nagy öröm. A magyar rajzfilmes szíve akkor duzzad, és ismét bebizonyosodik, hogy lehet Amerika sokkal gazdagabb, a japánok sokkal szorgalmasabbak, de a magyar szellemiség különleges. Nemcsak az animáció, de a magyar film is a világban elég jelentős. Méreténél jóval nagyobb súllyal van jelen, és fordul meg. Azt mondták annak idején, hogy a big five-ban, az amerikai és angol nagy stúdiók közül az öt élen levőben benne volt a Pannónia Filmstúdió is. Ez a szerepe gyakorlatilag teljesen eltűnt és elveszett, de most a Ruben Brandt szerintem Oscarra is esélyes lehet a legjobb animációs film kategóriában. A Macskafogót is jelölték, az volt a pech, hogy nem animációs filmben, hanem a legjobb külföldi film kategóriájában, amiben az animáció csak egy szelete lehetett a sok külföldi filmnek. ha valamelyik filmet az animációs kategóriában jelölik, az már egy szűkebb csoport. Tehát hamarabb lehet valami eredményt elérni. Csak ezt tudom mondani, hogy hajrá a csapatnak, mert úgy hallom, hogy újra szerveződik, és új filmmel indul a társaság.

Avatar

Nagy Tibor

Nagy Tibor a Filmtekercs gyakornoki programjában vesz részt. Ha te is jelentkeznél, kattints ide!

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..