Interjú

Magyar Filmszüret: „Nekünk csak tapasztalataink vannak” – Mérges Buddha interjú Orsós Jánossal és Derdák Tiborral

merges-buddha

merges-buddhaOktóber eleje óta látható a mozikban a Mérges Buddha. Nem csak megrázó, izgalmas, néhol humoros, de sokkal inkább egy mindenki által jól ismert, valós jelenségre érdemi és korrekt módon reagáló alkotás Stefan Ludwig legújabb filmje. A film középpontjában álló Dr. Ámbédkar Iskola két alapítójával, Orsós Jánossal és Derdák Tiborral beszélgettem.

Honnan jött az ötlet a Dr. Ámbédkar Iskola megalapításához?

Orsós János: Amit most Dr. Ámbédkar Iskolának hívunk, az több mint húszéves fejlődés eredménye. Az elmúlt húsz évben számos olyan program szervezésében részt vettem a Dél-Dunántúlon, amely halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban cigány fiatalok középfokú, illetve felsőfokú tanulmányainak segítésére jött létre.

Tíz év után azt láttam, hogy ezek az egyébként nagyon jó és sikeres programok nem érnek el a faluszélekre, nem érik el azokat a szegregátumokat, ahol tömegek vannak. Azokon a településeken, ahol nagy arányban élnek halmozottan hátrányos helyzetű emberek, az érettségizettek aránya az 1%-ot sem éri el.

Ekkor gondolkodtunk el azon, hogy létrehozunk egy második esély típusú iskolát, amin keresztül azokat a fiatalokat kívánjuk megszólítani, akik maguktól semmilyen közoktatásban nem vesznek részt az általános iskola elvégzése után. Valahogyan, nagyon szegény körülményekből nekünk is sikerült eljutnunk az egyetemre, azonban jelenleg is tömegek élnek Magyarországon az ingyenesen elérhető szolgáltatások közé tartozó közoktatást nélkülözve. Én ezt nem tartottam fairnek.

Derdák Tibor: Ami Jánosnak húsz év, az nekem olyan harminc. Tíz éve ezen a pályán dolgoztam, amikor János diákként vett részt egy programban, ahol én tanár voltam.

Miért éppen a buddhizmus?

D. T.: Fokozatos fejlődtünk, lassanként jutottunk el oda, hogy rájöjjünk, ami nekünk a legjobban tetszik, az éppen az indiaiak mozgalma. Az európai szervezeti rendszerek általában munkamegosztással működnek, amelynek szereplői egyrészről  a résztvevő alanyok, másrészről a döntéshozók, akik az esetek többségében a résztvevőktől jóval kedvezőbb helyzetből indulnak. Ezzel szemben Indiában azt láttuk, amit végül magunk is művelünk: személyesen is átéltük azt, amivel jelenlegi diákjaink is küzdenek. Azt gondolom, többet tud segíteni, akinek a háta mögött ott a szubjektív tapasztalat.

Mérges buddha
Orsós János a Mérges buddha című filmben

És valószínűleg hitelesebb is…

O. J.: Adott esetben hitelesebb is lehet, azonban arra nagy hangsúlyt fektetünk, hogy nem attól vagyunk szakemberek, mert mi cigányok vagyunk, vagy mert mi is cigánytelepen nőttünk fel. Nekünk csak tapasztalataink vannak. Nem a színskála dönti el, ki lehet nálunk döntéshozó, hanem az érdemek.

D. T.: Azt tapasztaljuk, nálunk más a légkör, sokkal nyugodtabb és elégedettebb, mint a szegregált iskolákban. Itt sokkal inkább tanulmányi teljesítésről van szó, amely során elérhetővé válik a szellemi fejlődés. Ezt mi buddhizmusnak hívjuk.

Hány diákja van az iskolának?

O. J.: Körülbelül 150 nappalis diákunk van, ami egy jelentős létszámcsökkenés eredménye. Mióta levitték a tankötelezettség korhatárát tizennyolc évről tizenhatra, és megjelentek olyan munkaügyi szolgáltatások, mint például a közmunka és az ahhoz kapcsolódó képzési programok, egyre fogy a létszám.

Ha egy szegény sorsú fiatal választás elé kerül, hogy 50-70 ezer forintért dolgozhat, vagy ennek töredékéért (családi pótlék és ösztöndíj) gimnáziumba jár, érthető módon a munkát választja, hiszen ha az nem lenne, ezek az emberek éhen halnának. Hosszútávon azonban mindenféleképpen káros a folyamat, ha a szegregált iskolába járó fiataloknak nincs semmi más alternatívája, mint a közmunka.

D. T.: A magyar társadalom leválaszt magáról egy kétmillió lélekszámú réteget, akik közül már soha senki nem kerül a közép- vagy felsőfokú oktatásba. Egy kétezer fős faluban, ahol ötszázan az utcán seprik, nincs lehetőség arra, hogy kialakuljon bármiféle munkakultúra.

Én tizenöt évesen egy mezővárosi gyárban dolgoztam, ahová legalább tíz településről jártak be. Normára dolgoztunk, volt értelme a munkánknak, és kapcsolatrendszer alakult ki közöttünk.

merges-buddha-01
Képkocka a filmből.

Hogyan lehet mégis maradásra bírni a diákokat?

D. T.: Kacérkodunk a gondolattal, hogy kiegészítjük a jelenlegi képzést általános iskolával, és megmutatjuk, hogy ezek a gyerekek ugyanúgy mehetnek felsőoktatásban, mint más gyerekek.

O. J.: Ha elhisszük, hogy képesek vagyunk dolgokat megcsinálni, akkor rájövünk, hogy nem is olyan nagy dolog az érettségi megszerzése, mint amilyennek tűnik, még akkor sem, ha a diákjaink hiányosságokkal érkeznek.

Gondolom a diákok mellett a családokat is meg kell győzni…

D. T.: Így van, mert ezekben a családokban az érettségi és az egyetem nem jelentkezik követendő példaként. Pont ezért a mi munkánk ilyen értelemben túlmutat az egyszerű tanár szerepén. Ami viszont szintén rendkívül fontos, ha nem a legfontosabb, hogy a diákokkal is el kell hitetni, hogy többre is képesek, amihez idő kell.

O. J.: Az is probléma, hogy hiába van egy cigány fiatalnak érettségije, sajnos nem ugyanazokkal az esélyekkel indul, mint egy nem cigány. Ezt tapasztalatból mondom. Azt szeretném, ha az én hazám arra lenne büszke, hogy valamit jól csinálok. Ne címkézzenek fel cigány tanárnak.

A filmben mindez hogyan jelenik meg?

O. J.: Nincs kifényezve semmi. Amikor először láttam, meghökkentem. Mikor másodszorra végignéztem, akkor rájöttem, hogy ez ilyen, az ország ezt tudja. A vívódások is ott vannak a filmben, és az is, hogy például személy szerint nekem elegem van. Lehet, hogy ezért gondolták azt, hogy Mérges Buddha címet kell adni. Amikor az embert sérelem éri, akkor akármennyire mélyen meditál, nem tudja kimeditálni magából.

A diákok hogyan viszonyultak a forgatáshoz?

D. T.: Nagyon érdekes volt az egész. Nagyon tiszta az egész film, ahogyan végigkíséri a diákok és az iskola mindennapjait, az egész közösséget három éven keresztül.

A Mérges Buddha premiere a Dr. Ámbédkár Iskolában.
A Mérges Buddha premiere a Dr. Ámbédkar Iskolában. Balra Derdák Tibor. Fotó: magyarhangya

Mit gondoltok, a film segíteni fog abban, hogy a cigány és nem cigány fiatalok közelebb kerüljenek egymáshoz?

D. T.: A filmben mindez nagyon szépen látszik. Nagyon sok időt és energiát fordítunk arra, hogy a cigány és nem cigány fiatalok találkozzanak. Nem telik el olyan nap, hogy valaki ne látogasson meg minket. Folyamatosan nyitva állunk. Bízom benne, hogy a film ezt a folyamatot még inkább elősegíti majd.

O. J.: Azt látom, hogy akár a legjobb indulattal is csak meózni tudnak minket. Van, hogy kapcsolatba kerülök lelkes kollégákkal, akikről időközben kiderül, leginkább csak kioktatnának. Örülnék, ha ez a film előrelépést hozna ebben a párbeszédben.

Az interjú elkészítésében közreműködött Szin Franciska.

(Október végén 1956-os forradalom és Zsigmond Vilmos emlékére magyar témájú tematikus hetet tart a Filmtekercs: a Magyar Filmszüret keretében a hazai filmélet aktualitásaihoz kapcsolódóan kritikákkal, elemzésekkel, toplistákkal és interjúkkal készülünk.)

Avatar

Szin Karolina

Szin Karolina az ELTE filmtudomány szakán végzett, majd grafikai- és product design tanulmányokat folytatott, többek között MOME-n. Jelenleg a filmgyártásban dolgozik. Szereti a szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái), a magával ragadókat (Iñárritu, Jamin Winans), a kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. szin.karolina@gmail.com

Podcast

Hirdetés

Hirdetés