Interjú

Titanic 2013: „Nem vagyok bácsi” – beszámoló a Menzel-élményről

jiri_menzel_2Szigorúan ellenőrzött vonatok, Sörgyári capriccio, Az én kis falum, Őfelsége pincére voltam, stb. Mind Jiři Menzel kincsei. Hamarosan új nagyjátékfilmmel is jelentkezik, ezúttal pedig a Titanic Filmfesztivál zsűrielnökeként látogatott Budapestre. És interjút adott. És megcibálta a copfomat.

Idős, sikeres rendezővel, még ha van is ő olyan újságíró-barát, hogy szán az érdeklődőkre időt, akkor sem egyszerű beszélgetni. Ha szellemes Szatmári lennék, legújabb és egyik leghíresebb interjúalanyunkat mókás Menzelnek vagy legalábbis játékos Jiřinek nevezném el, ugyanis – az aznapi sor 16. kérdezőjeként – nem állíthatom, hogy minden felvetett témát komolyan vett volna.

Az első kísérletnél úgy döntött, inkább játszik. Oldalra billentette kicsi, barátságos, ősz fejét és fátyolos hangon motyogta, hogy öreg ő már, ennyit még én is értettem, és már mindent elfelejtett, fordították. A következő kérdésnél elismételte ugyanezt. Bájos volt. Nevettem, de aggódtam is, hogy a rám jutó húsz percben egy leírható mondatot sem hallok majd tőle. Így megkérdeztem a kedves tolmácsot, Szabó G. Lászlót, hogy mit gondol, a bácsi fog-e egyszer rendesen válaszolni. A gondos tolmács nem késlekedett szó szerint átadni aggodalmamat, minek következtében a lebácsizott rendező úr, megdorgálásul, egy „nem vagyok bácsi” kíséretében szelíden megcibálta a copfomat – kellett nekem pont balra kötni, hogy a keze ügyébe essen. Így inkább nem vitatkoztam vele, csak reménykedtem, hogy végre válaszol.

Mesélne a filmkészítés tanulásáról, tanulhatóságáról?

Nagy szerencsémre kitűnő tanárt kaptam, Otakar Vávrát (1911-2011), aki maga is rendező volt. Éveken keresztül készült a filmkészítés tanítására. Az elmélet mellett továbbadta a tapasztalatait is. Töretlen lelkesedéssel, önzetlenül tanított, legtöbbször még szombaton is bent voltunk nyolc órán át. Négy évig jártam hozzá. Sok híres rendező tanult még nála: Agnieszka Holland, Emir Kusturica és a cseh új hullám számos alkotója, például Vera Chytilová vagy Evald Schorm. Otakar Vávra célja az volt, hogy profivá képezzen bennünket. Hogy ne csak az érzéseinkre alapozzunk, hanem tudjuk, hogy milyen egy jó forgatókönyv, legyen közünk a színészvezetéshez, a dramaturgiához, az adaptálandó darabhoz stb. Egyszóval, hogy értsünk a filmkészítéshez. A képzés olyan jól sikerült, hogy amikor bemutatták Amerikában a Szigorúan ellenőrzött vonatokat, senki nem akarta elhinni, hogy ez az első filmem. Sokszor még kint is az a baj a filmes iskolákkal, hogy vagy nem tanítanak ott igazi filmkészítők, vagy csak a gyengébbek, így nem tudják rendesen megtanítani a technikát.

jiri_menzel_3
Fotó: Piller Mónika

Úgy tudom, saját tapasztalata is van a tanításról.

Igen, sok helyen tanítottam: Londonban, Berlinben, Rómában… De azt hiszem, rossz tanár vagyok.

Miből gondolja?

Nem tudom, néha az volt a benyomásom, a diákokat nem is igazán érdekli a filmrendezés. Legalábbis mintha terhükre lenne a szakmai tudás. Azt hiszik, hogy elegendő, ha sok filmet néznek és ellesnek egy-két cselt. Felhagytam a szakmai fortélyok magyarázásával, nem lelkesített, hogy csak egy-két diáknak tartom az órát.

Változatos munkái között, film-, prózai színházi és operarendezése között mi a legalapvetőbb különbség?

Hogy melyikért mennyit fizetnek. Amúgy pantomimet is rendeztem. Egyébként úgy gondolom, minél tökéletesebb a technika, annál gyatrább a tartalom. Amikor én kezdtem filmezni, még csak némafilmek voltak. Nem volt mikrofon, de így a legjobb. A hang nem kell, csak a kép mozogjon.

(Nem fejtette ki ezt a kérdéskört. Nem szeretném megmásítani a szavait, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem százötvenéves rendezővel beszélgettem. Menzel 1938-ban született, filmjei is mind hangosak. Maga pedig jót derült a magyarázaton, közben egyszer kiintegetve a fényképező mögött mosolygó Mónira, hogy nana, tessék őt komolyan venni. A tanulságokat bizonyára bárki le tudja vonni.)

Még a kelet-európai film és az ún. művészfilm helyzetéről szeretném faggatni (olvasóink sugallatának eleget téve).

Nem érdekelnek, semmi közöm a művészethez. Ami a kelet-európaiakat illeti, van egy pár rendező, akik készítenek jó filmet, de lehet, hogy ezeket baráti elfogultságból szeretem.

jiri_menzel_1
Fotó: Piller Mónika

A magyar filmekről alkotott véleményére lennék kíváncsi (az utolsó fél perc rohanása).

Nagyon szeretem az ötvenes évekbeli magyar filmeket, például a Körhintát vagy az Édes Annát. Ezek igazi élettel teli filmek, sokáig magával viszi őket az ember. Talán a régi filmeket szeretem jobban. Régen úgy éreztem, az idősebbek nem értik igazán a fiatalok filmjeit. Mindig is furcsálltam ezt, és csak most veszem észre, hogy sokszor immár én nem értem az újakat, mert ők már az új generáció.

Talán nem véletlen, hogy két Törőcsik Maris Fábri-filmet említett, a színésznőt hetvenedik születésnapján is felköszöntötte. Zárásul az új filmjéről szerettem volna kérdezni, de lebeszéltek róla, mondván, erről senkinek nem árul el semmit. A címe csehül Donsajni, magyarán, ha jól értettem, Don Juanok. Új műve említése mellett egyszerre a múltba és a jövőbe tekintett: legfontosabb forgatókönyvírója, a híres cseh író, Bohumil Hrabal születésének századik évfordulóját ünnepeljük 2014-ben. Kifejezte abbéli örömét, hogy a magyarok ennyire szeretik Hrabalt és hogy a BuSho rövidfilmpályázatot írt ki, melyre majd maga is nevez.

Avatar

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. Az Interjú rovatot szerkeszti. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya