Interjú

„Nem volt könnyű feladat a bőr[ük]be bújni” – Kossuthkifli – színészinterjúk

Kállloy Molnár Péter, Lengyel Tamás, Trokán Anna és Rudolf Péter a Kossuthkifli sajtótájékoztatóján

Trokán Nóra Estilla szerepében (Omnibus

Korábbi cikkünkben Rudolf Péterrel beszélgettünk új tévésorozatáról, a készülőben lévő Kossuthkifliről. Ezúttal a film négy színésze szólal meg az augusztusi forgatásról: Trokán Nóra, Lengyel Tamás, Kálloy Molnár Péter és Kőszegi Ákos.

 

Trokán Nóra – Vödric Estilla, a cukrász szépséges és elszánt lánya

Hogy jellemeznéd a karaktert, akit megszemélyesítesz?

Egy szóval: naiva. Sokáig töretlen lelkesedéssel követi a szerelmét, aki megszökteti a történet legelején, csak később ábrándul ki belőle, noha Swappach Amádé figurája már az elején is erőszakos fajta.

A könyvben Estilla harmincegy éves, amikor otthagyja apját a fess és fiatal Swappach őrnaggyal (Lengyel Tamás). Téged viszont senki nem gondolna annyinak…

Igen, a rendező kicsit hozzám alakította a lány képét, sokkal fiatalabbnak tűnik, ezzel a két copffal már külsejében is gyerekesebb, naivabb lett a figura. De még mindig vagány.

Tehát sok szabadságot ad nektek Rudolf Péter?

Lényegében sokat, egyrészt szinte ránk formálja a szerepet, másrészt a megformálásnál is szabad kezet kapunk. Beszélgettünk róla egy kicsit, de utána rajtunk a sor.

Könnyen hozzászoktál a nyelvezethez?

Az elején elég furcsa volt, de sikerült.

Nem érzed groteszknek mind a szöveget, mind Estillát?

Valamennyire azok, hogyne, de a dialógusokat természetesen kell elmondani, túlzás nélkül, hogy ne legyenek erőltetettek. Attól még hogy nem a mai nyelven beszélnek a karakterek, nekünk nem szabad erre minden pillanatban rácsodálkoznunk és kihangsúlyoznunk, mert elvesztené a történet a történetbeli hitelességét.

Mennyiben különbözik az eddigi munkáidtól?

Idáig színházban játszottam, újdonság számomra a film. Egészen más felkészülést, koncentrációt igényel. Kevés időnk volt próbálni, így mondhatni mély vízbe dobtak. Előfordul, hogy egy jelenetet többször veszünk föl, de nem sokszor, mert szorít az idő.

Kállloy Molnár Péter, Lengyel Tamás, Trokán Anna és Rudolf Péter a Kossuthkifli sajtótájékoztatóján

Lengyel Tamás – Swappach Amádé őrnagy, Estilla szerelme; nyers modorú, heves tiszt, nagy Kossuth-hívő

Miben jelent újdonságot neked ez a szerep?

Keveset filmeztem, így a filmezés maga, azt hiszem. És a szerep nagysága. Soha nem volt alkalmam egy teljes filmen átívelő karaktert jatszani. Nagy felelősséggel járó feladat

Úgy tudom, színházi színész is vagy. Miben különbözik a mostani, filmes munkád a színházban megszokottól?

A két dolog teljesen más. Míg a filmezés nagyon intim, a Vígszínház nagyszínpadán széles, nagy gesztusokat használ az ember. Mint minden esetben,  most is a hiteles játék a legfontosabb.

Milyen viszonyban vagy a szokatlan nyelvezettel?

Belerázódtam. A film és a regény nyelvezete nem könnyű. Néhol archaizáló, néhol mintha a magyar nyelv alapjain létrehozott volna az író egy új nyelvi változatot. Hozzászokott a fülem, és már kevesebb gondot okoz, mint az elején.

Változik-e Swappach a történet folyamán?

Valamennyit talán. Csökönyösebb, szenvedélyesebb, egyre inkább szűklátókörű lesz. Feltétlenül hisz az általa leleplezni szándékozott konspirációban, ami a szerelméhez fűződő viszonyát is befolyásolja.

Idáig milyen nehézségekkel, kihívásokkal találtad szemben a forgatáson? A hőséget leszámítva.

Egy jelenetben a házgerincen kellett megkapaszkodnom, majd beesnem egy lyukon az épületbe. Ez kifejezetten rémisztő volt, de ugyanakkor nagyon izgalmas is. Lesz még pár hasonló feladat. Például a párbaj a tavon.

 Kállloy Molnár Péter a Kossuthkifli forgatásán (Forrás: Omnibus Film)

Kálloy Molnár Péter – Batykó, egyszerű, de becsületes kocsis, némi beszédhibával és különleges képességekkel

Mi a véleménye a könyvről?

Óriási élmény volt, nagyon szeretem. Amikor olvassa az ember, egyfajta időutazáson vesz részt, ugyanis az író számtalan XIX. századi kifejezéseket újított fel, ugyanakkor vannak benne igazi fehérbélizmusok is, melyek nem kevésbé humorosak, mint az előbbiek.

Az „időutazás” és a nyelvi humor mellett a regény milyen más erényét emelné ki?

Kritikusan fordul a magyarsághoz. Árnyaltan mutatja be az 1849-es állapotokat – akkor sem volt egyszerű az élet. Sok tekergő, a zűrzavarból nyerészkedő alak élt akkor is, és ez világosan kiolvasható belőle. A közepén pedig ott Swappach Amádé, az őrnagy monológja, melyben ötszáz évvel korábbról kezdi végigvenni a történelmet, és megállapítja, hogy még mindig ugyanúgy széthúznak a különböző érdekcsoportok. Ez a monológ is vonatkoztatható a mára, ettől olyan tanulságos. Egyébként ha valamihez hasonlítani szeretném, azt mondanám, Jókai-paródia Krúdyra jellemző nagy evésekkel fűszerezve. És külön pozitívuma, hogy visszatérjünk az aktuális feldolgozáshoz, hogy olvasva is filmszerű.

Mennyire volt könnyű felölteni Batykó gúnyáját?

Nagyon nehéz. Noha Batykó számomra Svejk és Sancho Panza lelki rokona, két olyan szereplőé, akit már játszottam színházban, így volt-van hova kötni, nem volt könnyű feladat a bőrébe bújni. Itt nem csak az olyan dolgokra gondolok, mint a kocsihajtás mestersége, melyet miatta tanultam meg, hanem az egész személyiségére. Egyrészt sajátos beszédmódját kellett elsajátítanom: hol petyeg, hol nem petyeg, de mint a többiek, ő is ezt az izgalmas nyelvezetet használja – a maga módján. Itt jegyezném meg, hogy nagyon fontos, hogy jól tudjuk a szöveget. Elvesztené a hitelességét, ha átalakítanánk. Ezért is van mindig jelen a súgó. De Batykóval kapcsolatban fontos még, hogy sokkal közelebb állt a természethez, mint mi, XX. századi emberek. Sokkal megfontoltabb, jó értelemben lassabb, mint a korunkbeli emberek ebben a pörgős világban. Fel kellett vennem ezt a tempót.

Ugye, neki van tündérmamája?

Igen, Pironka (Fátyol Kamilla) az. Mivel az ő átváltozásait, megjelenéseit CGI technikával fogjuk megoldani, külön kell fölvenni a két háttér előtt megszólaló színészeket, így a próbán még a Pironkát játszó Kamillával beszélgettem, viszont a felvételen már csak magam elé képzeltem.

 

Kőszegi Ákos – Danfalvi Matyiő, császári titkosügynök

Mit gondol a könyvről?

Nagyon szeretem a regényt, úgy gondolom, egy sorozat adhatja csak igazán vissza végigkövetve az eseményeket.

Hogy jellemezné a figurát, akit Ön alakít?

Ez az egyetlen karakter, amely változik a regény során. Amikor elrabolják, megdől a hite a munkájában.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés