Interjú

A humor segít, hogy nehéz témákhoz tudjunk nyúlni – Interjú Olivier Nakache rendezővel

Olivier-Nakache-interju

December 28-án került a magyar mozikba az Életrevalók rendezőpárosának új filmje két eladósodott, svindler figuráról, akiknek élete nagyban megváltozik, miután beépülnek egy környezetvédelmi aktivistacsoport tagjai közé. Az Ennél csak jobb jöhet a túlköltekezés problematikáját állítja szembe a klímaaktivisták munkájával, összehozva a két oldalt egy kedves, humoros történetben. Új filmjük apropóján kérdeztem Olivier Nakache-t témaválasztásaikról, Éric Toledanóval való munkakapcsolatukról és filmjeikről.   

Gyakran dolgoztok fel fontos társadalmi kérdéseket, ez így van a legutóbbi munkátokban is. Mi volt az alapélmény, ami ezúttal az ötletet adta?

Ahogyan a mille feuille (francia krémes – a szerk.) is több rétegből áll, úgy bennünk is több szinten érlelődött ez a téma. Egyfelől a klímaváltozással kapcsolatos kérdések, ahogyan a túlzott mértékű eladósodás is a mindennapokban jelen lévő topik Franciaországban. Ugyanakkor az első nagyon erős benyomást egy Black Friday-akció gyakorolta ránk, ahol aktivisták és vásárlók kerültek egymással szembe egy kiélezett helyzetben. Ez nyitotta fel a szemünket és vezetett rá, hogy érdekes lenne a témával foglalkozni. Azt hiszem, ekkor született meg a film alapgondolata.

A filmjeitekben különleges emberi kapcsolatok rajzolódnak ki. Megismerünk a társadalom perifériájára szorult embereket, ahogyan segítőket, bajtársakat is. A munkátok során érzelmileg mennyire vonódtok be ezekbe a szituációkba?

Az utóbbi időben például a Különleges életek vagy a Terápia (az izraeli sorozat francia változata – a szerk.) elkészítése eléggé megterhelő volt érzelmi és mindenféle más szempontból is. Ezért az Ennél csak jobb jöhet-ben kedvünk volt valami könnyedebbet csinálni. Az akcióra és a humorra koncentráltunk, ugyanakkor érdekelt minket, hogy a film témája hogyan mozog a társadalomban.

Ennél csak jobb jöhet

Hogyan álltok neki egy téma feldolgozásának?

Elmegyünk a maximumig abban az értelemben, hogy mindig a terepen ismerjük meg a témát. Az Ennél csak jobb jöhet esetén például megkerestünk aktivistákat, akik a hétköznapokban űzik ezt a tevékenységet. Ami az eladósodottság kérdését illeti, ott is végigjártuk az egész folyamatot: hogyan működik, amikor valaki felveszi a hiteleket, aztán eljut az ügye a bíróságra, mert nem tudja visszafizetni őket. Franciaországban egyébként tényleg létezik a lehetőség, hogy az ember kérvényezze a hiteleinek eltörlését. Azt hiszem, nem lehet elég mélyre ásni, ha az ember utána akar menni az információknak.

A saját életedre milyen hatással voltak ezek a tapasztalatok?

Konkrét lépéseket tettem: eladtam az autómat, a motoromat és vettem egy elektromos robogót. Három hónapot töltöttünk együtt egy Cactus nevű hölggyel egy ilyen közösségben. Ez az időszak nagy hatással volt ránk.

Sokszor hoztok össze ellentétes helyzetben lévő, nagyon különböző karaktereket. Ilyen az Ennél csak jobb jöhet-ben Albert (Pio Marmai) és Cactus (Noémie Merlant) párosa, vagy Philippe (François Cluzet) és Driss (Omar Sy) az Életrevalókban. Az utóbbi filmből több adaptáció is készült. Mit gondolsz, miben rejlik az Életrevalók kiemelkedő sikere?

Nincs erre recept, ez egy örökös próbálkozás, hogy mi jön be a közönségnek és mi nem. Nemrég voltunk Olaszországban, ahol a sláger éppen egy fekete-fehér film a párkapcsolaton belüli erőszakról. Egy vígjáték, amit senki nem akart megfinanszírozni, mégis, most nagyon fut a mozikban.

Életrevalók
Életrevalók

Az Életrevalók esetében az biztos, hogy sokat köszönhetünk az idén elhunyt Philippe Pozzo di Borgónak, aki a főhős karakterét inspirált. Nagyon jól átadta, hogy milyennek kell lennie Philippe-nek. Egyébként megjelent egyfajta kontraszt (és kockázat) abban is, hogy a két színészt összehoztuk. Omar Sy ugyanis abszolút tévés háttérrel érkezett, amíg François Cluzet a színház világából jött.

Hogyan alakult ki köztetek a közös munka, illetve van-e valamilyen szabályrendszer, amit követtek rendezőpárosként?

Fiatalon ismerkedtünk meg egy nyári táborban, majd ezt követően is jóban maradtunk. Elég hamar kitaláltuk, hogy filmeket akarunk csinálni, a mozi világában akarunk mozogni. Azért, hogy egy rövidfilmet finanszírozni tudjunk, több dolgot csináltunk egyszerre. Természetessé vált az együttműködés. Ma pedig, ennyi film után már nagyon jól ismerjük egymást.

Fotókredit: Paseczki Lidia / Mozinet

A legfontosabb szabály, amihez tartjuk magunkat, hogy ha bármelyikük előáll egy ötlettel, azt mindenképp ki kell próbálni. Volt ilyen, hogy elsőre félresöpörtünk egy ötletet, amiről később kiderült, hogy a film legjobb jelenete. Egyébként is, sokkal jobb ketten, mint egyedül. Ez a mozira kifejezetten igaz, mert egy olyan iparágról van szó, ami egót generál. Ha ketten vagyunk, akkor könnyebb feldolgozni, elviselni. Ha például egy film rossz, az mindkettőnk hibája, ha jó, akkor pedig szintén mindketten kapunk érte elismerést.

Sokszor választjátok a humort eszközként a történeteitek elmesélésére. Miért?

Ez a nyolcadik filmünk, úgyhogy tényleg kimondható, hogy a humor fontos eszköz számunkra. Mindegyik filmben megjelenik, egyfajta kifejezésmód lett nálunk, de valamilyen szinten védelmi eszköz, egyfajta páncél is, amivel magunkat védjük. Valószínűleg abban segít, hogy tudjunk nehéz témákhoz nyúlni.

Egyébként a kapcsolatunkat rendezőpárosként is meghatározza a humor, ami az első találkozásunktól kezdve jelen van. Szeretünk másokat szórakoztatni, de mi is szeretünk nevetni. Két ember között a legrövidebb út a mosoly – ez tényleg így van: ha két ember összenevet, vagy sikerül már a kapcsolatuk elején valami vicceset mondaniuk egymásnak, onnan könnyebb jól folytatni.

Az olaszok ezt nagyon jól csinálták, ezt a humoros eleganciát próbáljuk átvenni tőlük. Ha ezt párosítjuk nehéz témákkal, akkor azt hiszem, az valami jót tud eredményezni.

Az Ennél csak jobb lehet december 28-tól látható a mozikban.

Kalmár Lalita

Kalmár Lalita az ELTE bölcsészkarán végzett filmszakon, majd később filmírást tanult a METU művészeti karának mesterszakán. Írt kisjátékfilmet, sorozatot, dolgozott színészekkel filmben és színházban egyaránt, a filmkészítés gyakorlatába is belelátott. Szakdolgozatában a bollywoodi film műfaji sokszínűségét vizsgálta, emellett nagy rajongója a szerzői filmnek, illetve a szerzői életutak feltérképezésének.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!