Interjú

Önmarcangolás rinocérosz módra – interjú Traub Viktóriával

Sellők és Rinocéroszok animációs rövidfilm éppen a világot járja. Traub Viktória sokszor vele tart, azonban most, hogy egy pillanatra megpihent, beszélgettünk. Animációról, önmarcangolásról és a rinocéroszlétről.

Milyen hangulatú szerinted a film?

Borongós, sőt nyomasztó. Vonzódom a nem vidám történetekhez.

Miért?

A negatív érzelmek számomra elementárisabbak, mindennél elsöprőbbek tudnak lenni. Azonban a másik pólus is jelen van a filmben, úgy gondolom, ellentétpárokon keresztül lehet legpontosabban közelíteni az intenzív érzelmekhez.

Egy rögtönzött kérdés: szereted az észt animációkat?

Imádom! Hízelgő, hogy a Sellők és Rinocéroszokról asszociáltál rá. Szeretem a formavilágukat és azt a megfoghatatlanul balladai hangulatot kiegészítve egy sokszor teljesen őrült nézőponttal – izgalmasak, újszerűek és gyakran teljesen szürreálisak.

A Sellők és Rinocéroszok hangulata pont olyan, mint a karakterek: nem szépek, de csúnyának sem mondanám őket.

Én nagyon szeretem csak úgy nézni az embereket, teljesen szemtelenül. Sokkal inkább megérintenek azok az arcok vagy azok a mozdulatok, amelyeknek határozott és intenzív karakterük van. És ez azt is jelenti, hogy nem feltétlenül hordoznak egy klasszikus, arányos, kiegyensúlyozott szépséget. Egyszerűen esendőek, és gyakran torzak is egyben. Ha mérlegre tesszük az esendőségüket és a torzságukat, mégis valamiféle harmóniát érzünk.

Nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy mindez a mozgásukban is érezhető legyen. Mindegyik karakternek van egy kicsit más, egy kicsit egyedi struktúrájú mozgása, ami a testfelépítéséből is adódik. Így kapnak a mozgástól még plasztikusabb személyiséget.

Traub Viktória

Amit látunk a személyiségekből, az mennyire a te munkád?

A film forgatókönyvírói Gergely Dorka, Dus Polett és én abban egyetértettünk, hogy sötétebb hangulatú filmet szeretnénk. A dizájn, a figurák ábrázolása és a látványvilág az én munkám. Én a vizualitás részéről közelítettem, ők a stabilitás és a szerkezeti rész felől. Jól kiegészítettük egymást. Több mint fél évig készült a forgatókönyv és ezzel párhuzamosan formálódtak a karakterek is. Elkészült egy figura és annak találtunk egy funkciót, vagy kiforrott egy funkció és ahhoz rajzoltam egy figurát. Egymásnak felelgetve jött létre ez az egyensúly.

A szereplők némák is, meg nem is… Ilyenkor kell szinkron?

Persze hogy kell, nem is akármilyen!  Az előző filmemnél, a Vastojásnál beszéltek a szereplők.  Sokszor nem egyértelmű, hogy van-e hangjuk a szereplőknek. De van, és ráadásul hatalmas munka van mögötte.

Van, ahol egy levegővétel vagy egy sóhajtás hallatszik csupán, és persze van olyan is, amikor intenzívebb hang, például dúdolás. De az, hogy a szereplők ne egy vákuumban, egy légüres térben legyenek, hanem legyen súlyuk és terük, ahhoz kellenek jelenléthangok.

Hiába van jól leanimálva, hiába működik a történetben, ha nincs ott a hangja, akkor leesik a képről és kívülállóvá válik.

Kik azok a sellők és kik a rinocéroszok?

Tulajdonképpen két embertípust vagy inkább attitűdöt jelöl. A rinocérosz született meg először. Rendkívüli módon izgatott a rinocérosz azon tulajdonsága, hogy különösen sebezhető. Egy óriási állat, amelynek mégis az egész testét egy sebezhető bőrréteg borítja, és azért vonja be magát sárpáncéllal, hogy így védje magát a külső behatások ellen. Megtetszett nekem a gondolat, hogy ez mennyire hasonlít az ember viselkedési szokásaihoz. A sellőt pedig jó ellenpontnak éreztem, pont a frivolitás megtestesítőjeként, amellyel karakteres ellentétet képez a rinocérosszal.

Aki egyébként apuka is egyben. Átalakul.

Igen, az, hogy az apuka rinocérosszá válik, nagyon fontos metamorfózis a filmben. A metamorfózis egyébként is egy jellegzetes animációs nyelvi eszköz, én imádom! Ami a nyelvi formán túl az én munkáimban meghatározó szerepet kap, hogy ezek a metamorfózisok fontos dramaturgiai szerepet is kapnak. A diplomafilmem, az Eső, tulajdonképpen egy átalakulássorozat. Ott tényleg csak egy másodpercre maradnak egy helyben a szereplők, hogy aztán folytatódhasson a fluid mozgásuk.

A Sellők és Rinocéroszok esetében sokkal inkább szerettem volna történetet mesélni, úgy, hogy az átalakulások különböző dimenziói kiemelt dramaturgiai helyeken jöjjenek létre.

Az apuka rinocérosszá válása, illetve hogy a múlt és a jelen metamorfózisok által kapcsolódjon egymáshoz, a történetmesélésnek fontos eszköze. Izgat, hogy milyen asszociációkon keresztül jutunk el A-ból B-be. A filmjeimben a köztes fázisoknak, vagyis a metamorfózisok „állomásainak” különösen fontos szerepük van.

Szeretem, hogy amikor a forma változik, akkor érzelmileg is arrébb telepedünk…

Pontosan. Érzelmi síkon is állandó a mozgás. A női és férfi szerep változása, a domináns fél és az elnyomott, más szóval a „sebezhetőbb” fél áll a középpontban. E két oldal folyamatos változása hatja át a filmet. Ez a folyamat nem más, mint az érzelmi kiszolgáltatottságtól való szenvedés állandósága.

És nincs remény…

De van! (nevet) Természetesen mindig van remény! A rinocéroszlét nem feltétlenül rossz! Ez lehet egy új út. Egy önmegismerési forma. Az apa számára egy állomás, ami lehetőséget teremt, hogy többet tudjon meg magáról! A kiszolgáltatottság felismerésének, feldolgozásának köszönhetően erősebbé képes válni és akár egy következő kapcsolatba bele tudja tenni ezt.

A kislány ebből mit vesz észre?

Megragadóbbnak gondoltam egy kívülálló szemszögét. Tilda még a szexuális érés elején áll, még egy más érzelmi dimenzióból szemléli az eseményeket. Egy-egy momentumról eszébe jut valami a múltból, és nagyon fontosnak tartottam, hogy úgy mutassam be ezeket a múltbeli történéseket, ahogy ezekre valóban visszaemlékezünk. Sokszor egy illatról, mozdulatról asszociálunk valamire, és ez sosem lineáris. Hiszen a múlt emlékei nem egymás után jutnak eszünkbe, hanem egy-egy momentumról. A linearitás emiatt nem is volt opció.

Ez a non-lineáris elemekkel teletűzdelt asszociációfolyam rövidfilmben különösen jól működik. Vannak terveid hosszabb, akár egészestés filmre is a közeljövőben?

Igen! A Sellők és Rinocéroszok producerével, Polettel fantasztikus volt együtt dolgozni. Következő tervünk egy egészestés film készítése, de erről egyelőre többet még nem árulhatok el.

Várjuk!

 

A filmet számos fesztiválon bemutatták és jutalmazták, többet között az alábbiakon:

Díjak:
TOFUZI Animation Festival – Special Mention
Veracruze Short Film Festival, Mexico – Best Animation Award
7th Bangalore Short Film Festival 2018 – Best Animation Award
California Women’s Film Festival – Best Animation Award
Versenyprogramban:
Melbourn International Film Festival (official selection) – Ausztrália, 2018 augusztus
Anima Mundi (official selection) – Brazília, 2018 július
Annecy International Animated Film Festival (official selection) – Franciaország, 2018 június

 

A Sellők és Rinocéroszokról dióhéjban:

A nyolcéves Tilda emlékképei szürreális vízióként elevenednek meg a családi cirkuszban sellőként dolgozó nagymamáról, az erotikusan túlfűtött anyáról, és az eltűnt apáról, akinek megtört szíve rinocéroszként kísérti életét. Tilda élete tele van groteszk, esendő, vágyakozó, szeretetre éhes emberrel, akik a kislány képzeletében feltűnő emlékek hatására folyamatosan átlépik testük határait, a múlt képeiből és egymásból alakulnak, transzformálódnak. Vágy és bánat, jelen és múlt, a szeretet és a kapcsolódás konstans hiánya keretezi a filmet.

 

sellokesrinoceroszok.hu/

Szin Karolina

Szin Karolina az ELTE filmtudomány szakán végzett, majd grafikai- és product design tanulmányokat folytatott, többek között MOME-n. Jelenleg a filmgyártásban dolgozik. Szereti a szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái), a magával ragadókat (Iñárritu, Jamin Winans), a kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. szin.karolina@gmail.com

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com