Abel Ferrara a katolikus szent, Padre Pio életéről készített filmet Shia LaBeouf főszereplésével. A Mocskos zsaru és a Ms .45 híres-hírhedt rendezőjével, valamint a Padre Pio társ-forgatókönyvírójával, Maurizio Brauccival a velencei világpremier után beszélgettünk, csoportos interjú keretében.
Az olasz származású, Amerikában született, de hosszú ideje Olaszországban élő Abel Ferrara ismét megosztó filmmel jelentkezett. Az európai koprodukcióban, de angol nyelven készült Padre Pio a Velencei Filmfesztivál Giornate degli Autori nevű párhuzamos szekciójában mutatkozott be, és a vitatott megítélésű huszadik századi olasz szent életének egy rövid szakaszát mutatja be.
Miközben a pap a saját hitével és látomásaival birkózik, a világtól elzárt falusi közösségbe hazatérnek az első világháború veterán katonái. A nyomorgó és kiábrándult szegényeket a szocialista eszmék hirdetői próbálják feltüzelni, míg a fejük fölött zsarnokoskodó nemesek és katonatisztek az erőszaktól sem riadnak vissza, hogy fenntartsák a régi világrendet. Ferrara a produkció főszerepére az ugyancsak ellentmondásos karakterű Shia Labeouf-öt nyerte meg.
A nagyapja is arról a vidékről származik, ahonnan Padre Pio. Hogyan emlékszik rá?
Abel Ferrara: Együtt éltünk New Yorkban. Húszévesen érkezett Amerikába, szerinte ez volt a világ legjobb helye. A bátyja is vele jött, de ő két hét után hazament, annyira utálta. A nagyapám nem volt a maffia tagja, csak egy egyszerű parasztgyerek volt, akárcsak Padre Pio. Nem beszélt angolul és nem is vitte sokra, de nem bánta, és az én mércémmel mérve sikeresebb is volt nálam. Padre Pio is így gondolkodott: mindig azt mondta magáról, hogy ő csak egy egyszerű szerzetes. Az, hogy szentté avatták és Disneylandet húztak fel köré, nagyon távol áll tőle.
Mikor hallott először Padre Pióról?
AF: Mikor hallottál először Hitlerről, Kennedyről vagy Jézusról? Fogalmad sincs. Ő egy ikonikus figura, akinek a képe minden nápolyi drogdíler házában megtalálható. A teherautókra kétféle matricát ragasztanak: vagy Maradonát, vagy Padre Piót. Elgondolkodtam, hogy ki a fene lehet ez a fickó? Hm, egy szent. Utánanéztem és készítettünk róla egy dokumentumfilmet Searching for Padre Pio címmel a Discovery Channelre. Rengeteget kutattunk, bejártunk minden helyszínt az életéből. Az jobb lett, mint ez a film.
Mesélne a történelmi háttérről?
Maurizio Braucci: Azért fontos ez az időszak, mert ekkor született meg az olasz nemzet. A fasizmus erősödött, és szerették volna ellenőrzésük alá vonni a vallást is, mert a szegények mind katolikusak voltak. De a szocialista gondolkodás és a spiritualitás között erős ellentét volt. A szocialisták az orosz forradalom után azt hitték, eltörölhetik kétezer év történelmét mondván, a vallás: elnyomás. Hiba volt ezt gondolniuk. A fasizmus ugyanis lecsapott erre és azt tervezték, hogy a vallást beépítik az ideológiájukba. A lényeg, hogy ekkoriban a vallás nem csak úgy természetes módon volt a szegényeké.
A szocialisták abban hittek, hogy evilágon is megvalósulhat az igazságosság, nem csak a túlvilágon. A fasiszták viszont az egyház konzervatív oldalával szövetkeztek. Ám ahogy a filmben is elhangzik, Marx és Jézus hasonlított egymásra, nem egymás ellentétei voltak.
A film politikai oldala is igaz történet?
AF: Nem kellett semmit kitalálnunk, ez maga a rohadt történelem! Padre Pio leveleiben minden benne van, de mindezt nem tanítják Olaszországban, senki nem hallott róla, pedig számomra ez olyan fontos, mint Bunker Hill [az amerikai függetlenségi háború csatája – a szerk.]. Nem tanítják, hogyan tört itt ki polgárháború, pedig embereket lőttek le. Most pedig ugyanez történik Ukrajnában.
MB: Az egyik filmben szereplő szocialista fiával találkoztunk is. Ő közeli barátja lett Padre Piónak. Rájött, hogy hiba volt szembefordulni az egyházzal.
A premieren Shia LaBeuf azt mondta, ez a film megmentette az életét. Hogyan ismerkedtek meg és milyen a kapcsolata vele?
AF: Szükségünk volt valakire, aki 33 éves. Rómában élek, már nem nézek filmeket. A producerek javasolták őt, én nem ismertem. Lenyomoztam őt, aztán Zoomon beszéltünk, nyíltan elmondtam, mit akarok, nem könyörögtem. Ez mindig működik. Ugyanez volt annak idején Benicio del Toróval vagy Wesley Snipes-szal. A zseniket szeretem. Ha tíz színésszel találkozol egy nap, rájuk fogsz emlékezni. Shiával ugyanez a helyzet. Ahol megjelenik, ott ő a legerősebb kutya, csak rá lehet figyelni.
Úgy képzelem, hogy sokat beszélgettek a forgatáshon a vallásról, hiszen a hírek szerint Shia frissen megtért.
AF: Igen, megtért, innentől miről beszéljünk? Azért lett katolikus, mert rengeteget kutatott a szerep kedvéért. Nem olyan régi ez a történet ahhoz, hogy ne legyen könnyű azonosulni vele. Megvannak Padre Pio írásai, levelei, filmfelvételek készültek róla. Ezekből jól meg lehet ismerni őt, akárcsak Pasolinit, akinek a személyiségét tökéletesen kiadják az írásai és filmjei. Itt nem kellett azon gondolkodni, hogy vajon miről mit gondolt Padre Pio, mert minden megvan. És ha ehhez van egy színészed, aki nem totális idióta, hanem mindent elolvas és megtanul, misét celebrál úgy, ahogyan ma már nem csinálják, az maga az odaadás. Erről szól ez a film is.
Ön viszont buddhista.
AF: Igen. Ahogyan Maurizio is.
Nem gondolja, hogy Padre Pióban is volt valami buddhista?
MB: Az biztos, hogy nagy energia volt benne. Dél-Olaszország nagyon bonyolult hely, évszázadok óta megoldhatatlan problémákkal, Padre Pio viszont ott is dolgozott, kórházat alapított, hogy megszüntesse a szenvedést.
AF: Ez az igazi buddhista szellem.
És mi a helyzet a csodákkal?
AF: Az a csoda, hogy elkészülhetett ez a film hét év után. Én nem hiszek a csodákban, csak az ok-okozatban. Nézzük Jézus életét. A Bibliában kimarad az életéből húsz év. Közben tudjuk, hogy az egyiptomi orvostudomány mikre volt képes. A gyógyítás maga a csodatétel. Padre Pio is ezt tette: annyi embernek segített, ahánynak csak tudott.
Mi történt ebben a hét évben?
AF: Mindketten tettük a dolgunk, filmeket készítettünk. A háttérben pedig próbáltam forrásokat szerezni ehhez, de senki nem akarta megcsinálni. Shia nem is kapott pénzt érte. Én hittem benne, és ez a film is a hitről szól. Vannak filmek, amikre öt perc alatt találsz finanszírozást, máskor pedig húsz évbe is telik. Aztán amikor eljön az idő, készen kell állni rá.
A dokumentumfilmben elhangzik, hogy a mai gondolkodás szerint Padre Pio mentálisan betegnek számítana. Mit gondolnak erről?
MB: Ma is egy olyan pápánk van, aki a békét hirdeti, miközben a katolikus egyház egésze nem ezen az állásponton van.
Már húsz éve Olaszországban él. Megváltoztatta ez a művészetét?
AF: Folyamatos változásban vagyunk, ma pedig már európaiként élek. Rómából bárhova könnyű eljutni Európában, míg az Egyesült Államoktól mindez tízórányi repülésre van. Itt jobban érzem a kultúrát. New York 9/11 után katasztrofális hely lett. Ötven kibaszott évig Manhattanben éltem. Rudy Giuliani alatt olyan szigorú törvények léptek életbe, hogy a legkisebb utcai kihágásért is börtönbe küldtek. Eközben a Wall Streeten sokkal súlyosabb gazdasági bűncselekmények folytak, büntetlenül. Az élet megfizethetetlenül drágává vált. Száz dollárt is elkölthettem egynapi étkezésre – zálogosítsam el a lakásom néhány kávé miatt? Ma is gyakran járok New Yorkba és látom, hogy a munkásosztály napi 16 órákat dolgozik heti hat napon csak azért, hogy a gyerekei iskolába járhassanak. Gürcölnek, mint a rabszolgák, miközben egy piramist építenek. Ez a piramis New York.
Mi Padre Pio jelentősége ma Olaszország vagy a világ számára?
MB: Az egyház egy része mindig is ellene volt. De a kétségbeesett emberek számára fontos, tisztelik az együttérzése, szegények felé fordulása miatt. Az egyház ellentmondásos szervezet. Segít, de el is pusztít. Ez ma változóban van: ma a legnagyobb szocialista Olaszországban a pápa.
AF: Amerika is ellentmondásos. Az ország arra épül, hogy az egyház és az állam határozottan elválik egymástól. Mégis minden elnök a templomban parádézik vasárnaponként. Ha van valami, amit kedveltem Trumpban, hogy ő nem tette ezt, nem játszotta meg magát. De mi történik, ha az egyház és az állam elválik egymástól? Oszama bin Laden szerint ettől veszélyessé válik egy ország. Hogyan lesz így egy ország igazságos? Nem választhatod el egy ország törvényeit azoknak a lelkiismeretétől, akik megalkották őket.
Az interjú a 2022-es Velencei Filmfesztiválon készült. További cikkeink a rendezvényről az alábbi linken.
