Interjú

Pillantás a tükörbe – interjú Juhász Viktorral Érkezés alapját adó novella fordítójával

jv_profilkepAz Érkezés novellaváltozata, Ted Chiang The Story of Your Life című munkája számos kihívást rejt egy fordító számára. Az angol  szöveget olvasva sok helyen lehet az az érzésünk, hogy a szöveg a fordíthatóság határát súrolja. Ez azért is érdekes, mert a történet középpontjában éppen a civilizációk közötti kommunikáció áll. A magyar fordítás Juhász Viktor író-fordító műve, őt kérdeztük.

Rendkívül fontos szövegeket ültettél már át magyarra. Milyen szerzőktől fordítasz a legszívesebben? Melyik fordítás okozta a legnagyobb örömet? Melyiket tartod legjobb munkádnak?

Szerencsére nagyon sok olyan művet fordíthattam, amivel igazán élvezetes volt dolgozni, pedig szerintem a fordítói lét alapvető átka, hogy bizonyos oldalszám felett néha még a legkedvesebb szerzők munkái iránt is igazán őszinte gyűlölet tud támadni az emberben, bár erről természetesen nem szegény írók tehetnek. Ezek a kedvenc szerzők az én esetemben China Miéville, Neil Gaiman és Hannu Rajaniemi, de csak azért ennyi, mert nem akarok végtelen listázásba bonyolódni.

Két olyan fordításom van, amit végig nagy lelkesedéssel csináltam, az egyik Neil Gaimantől az Amerikai istenek, a másik pedig egy sajnálatosan kevéssé ismert, de remek angol szerző, Jonathan Coe regénye, a Trógerek klubja, ami a hetvenes évek Angliájában játszódik, és pár birminghami kamasz, illetve felnőtt családtagjaik életén keresztül mutatja be a punkmozgalom, az IRA-merényletek és a nagy sztrájkok időszakát. Rendkívül szórakoztató, de néha kifejezetten húsba vágó könyv.  Azt viszont, hogy mi a legjobb munkám vagy van-e egyáltalán, valószínűleg inkább az olvasók tiszte eldönteni.

Miért vállaltad el Ted Chiang novellájának fordítását? Ismerted korábban?

Ted Chiang írásainak régóta hatalmas rajongója vagyok, így amikor megkerestek, lefordítanám-e az Életed történetét, azonnal igent mondtam. Természetesen bármelyik novellát örömmel elvállaltam volna, a kiadó pedig pont ezt ajánlotta fel.

Mennyi időbe telt lefordítanod a szöveget? Sokat változtattál rajta mielőtt késznek ítélted?

Töredelmesen bevallom, nem emlékszem, mennyit dolgoztam vele. Tavaly ősszel történt, ezért kissé ködösek a részletek. Nem hiszem, hogy tovább tartott volna, mint bármelyik más munkám. Természetesen az előbb már említett kényszerességem miatt még átmentem rajta párszor, szóval esélyesen változtattam is közben, de nagy dolgokat nem kellett.

Ha kíváncsi vagy, mi a véleményünk a könyvről,
olvasd el könyvkritikánkat!

Sokan mondják, hogy egy szöveg, egy nyelvi alkotás soha sincs kész. Igaz ez a fordításra is?

Szerintem igen, bár én az a típus vagyok, aki kényszeresen több fordulót szán a fordításai csiszolgatására, mintha mondjuk önmagamat szerkeszteném. Azonban egy ponton muszáj elengedni a szöveget. Így is előfordul, hogy évekkel később valaminek az apropóján belenézek egy korábbi munkámba, és mindig találok olyat, amit legszívesebben azonnal átírnék.

Mikor jó egy fordítás?

Számomra akkor jó, ha nem érezni rajta, hogy fordítás. Ha sikerül átültetni minden fontos részletét, ha egy pillanatra sem jut az olvasó eszébe, hogy az adott kiadás nyelve nem az eredeti.

A kész magyar szöveg nagyon természetesnek hat. Ám Ted Chiang angol nyelvű novellája számos csapdát rejt, elég, ha csak a jövő idejű mondatokra gondolunk. Mi volt a legnagyobb nehézség?

Nagyon örülök, ha a végeredmény természetesnek hat. A legnagyobb nehézség pont az említett jövő idejű narráció volt. A novella végig jövő időt használ, ami az angol eredetiben a „will” segédigének hála végig teljesen egyszerű és egyértelmű, viszont magyarul kifejezetten csúnyán festett volna a szöveg, ha minden mondatban ugyanazt a formulát követem. Szerencsére a magyarban egyéb más módokon is ki lehet fejezni a jövő időt – viszont éppen ezért talán kevésbé direkt, mint az eredetiben.

Láttad a novellából készült filmet? Hogy tetszett?

Láttam és tetszett, apróbb fenntartásaim ellenére is. Amikor fordítottam, még csak azt lehetett tudni, hogy lesz belőle film, viszont hónapokra voltunk még az első trailertől, és végig azon tűnődtem, ezt a teljesen megfilmesíthetetlennek tűnő alapanyagot vajon hogyan fogják pont Hollywoodban vászonra vinni. Amilyen nehéz feladat volt, olyan jól megoldották az alapötlet megcsonkítása nélkül, és a vizuális megoldások, amiket hozzátettek, nekem különösen tetszettek. Viszont sajnos szájbarágósabb a kelleténél, és a novellában szépen végigvitt, tudományos szál (a főhős időérzékelése, hogy ne lőjem le a poént annak, aki még nem látta vagy olvasta) a filmben sokkal misztikusabbnak tűnik a kelleténél.

arrival_erkezes_3

A fordítás is a filmes adaptálás is az eredeti szöveg értelmezése. Néha van olyasmi, ami ebben az átértelmezésben óhatatlanul is elveszik, fordításnál mondjuk a „looking glass” másodlagos jelentése. Mennyit gondolkozol az ilyen lehetetlen feladatok megoldásán?

Kifejezetten sokat töprengek az ilyen feladványokon, még akkor is, ha érzem, hogy nincsen igazán tökéletes megoldás. A legextrémebb példa talán az volt, amikor China Miéville – számomra egyébként nagyon meghatározó – fantasyjét, a Perdido pályaudvar, végállomás című regényt fordítottam, mert ott talán már aránytalanul sok időt áldoztam arra, hogyan magyarítsam azt a kitalált világot, ami nem konkrét beszélő nevekkel, hanem érzéseket és benyomásokat sugalló, nagyon angol elnevezésekkel próbál megidézni egy nagyon megfogható hangulatot.

Munkáid révén lépten-nyomon a történetmesélés különböző módozataival foglalkozol. A történetmesélés és a nyelv kapcsolata Ted Chiang novellájának központi problémája is.  Saját tapasztalataid szerint a nyelvi megformálás mennyire befolyásolja egy történet alakulását?

Szerintem a történet alakulását nem befolyásolja, a befogadást talán.

Fordításaid inspirálják-e saját szövegeidet? Az Életed története inspirálta-e?

Minden jó írás inspiráló, akár fordítás, akár szimpla olvasmányélmény, de ennél konkrétabb ráhatást nem érzek, tudatosan legalábbis biztosan nem. Chiang novelláját nagyon szeretem, de teljesen más, mint amit én írnék, szerkezetében, témájában, stílusában egyaránt. Szeretnék olyan tökéletesen összerakott novellákat írni, mint ő – minden története olyan, mint egy hihetetlenül  bonyolult, precíz, elegáns gépezet.

Te magad is főként novellákat írsz. Hogyan határoznád meg ezt a műfajt, eltér-e ettől Ted Chiang novellája?

Nagyon szeretem a novellát, pontosan azért, mert ha jól írták meg, akkor műfaji jellegzetességei miatt sallangmentes, kompakt történeteket mesél el. Kevés szereplőt alkalmaz, általában egy központi szálon fut, ráadásul sokszor épül fordulatra vagy csattanóra, amit különösen szeretek. Az Életed története ezeknek a feltételeknek mind tökéletesen megfelel.

Ted Chiang novellája, ha a két alaptörténetét egymás mellé állítjuk egyszerre misztikus és tudományos. Mennyire érezted saját világképedhez közelinek a szöveg hangulatát, esetleg ezt a kettősséget?

Szeretem azokat a tudományos-fantasztikus történeteket, ahol a misztikusnak tűnő elemeknek is van tudományos magyarázata, még akkor is, ha az olyasmi, ami a földi tudomány számára egyelőre ismeretlen. Azonban bevallom, valójában azoknak a sztoriknak vagyok a legnagyobb rajongója, ahol gátlástalanul csaponghat a fantázia.

Úgy tűnik, nagyon szívesen fordítasz sci-fit, illetve fantasyt. Saját írásaid alapján is érződik a vonzódásod ezekhez a műfajokhoz. Honnan ez a vonzalom?

Még a kamaszkorból, amikor a gyerekkönyvtárban felfedeztem a mitológiával foglalkozó könyveket, a Kozmosz fantasztikus regényeket meg a Robur magazint, a lakótelepi újságosnál pedig a lapozgatós könyveket és a Galaktikát. Lelkesedésemet a rendszerváltáskor ránk zúduló fantasztikus könyvek dömpingje tovább fokozta – még a hatalmas mennyiségű gyenge minőségű regény sem bírt eltántorítani, mert szerencsére akadt közöttük sok remekmű is  –, utána pedig az olvasást kiegészítette a szerepjátékok meg a videójátékok korszaka, ami teljesen bebetonozta a lelkesedésemet.

arrival2

Íróként vagy fordítóként gondolsz szívesebben magadra?

Még ha az általános iskolásként spirálfüzetbe írt halhatatlan mesterműveket nem számolom, akkor is jóval előbb jelentkeztem novellákkal, mint fordításokkal, és előbb fogalmaztam meg magamnak, hogy írni szeretnék, mint azt, hogy szívesen fordítanám mások írásait. Viszont a fordítás is igen közel áll hozzám, ráadásul sokkal nagyobb szeletet hasított ki az életemből… fogós kérdés. Elsősorban inkább írónak tartom magam, aki szégyenletesen keveset ír.

Most milyen fordításon dolgozol? Írsz most valamit?

Idén lett tizenegy éve, hogy szövegíróként és narrative designerként kezdtem el dolgozni a magyar NeocoreGames stúdiónál, ahol számítógépes játékokat készítünk. Nem meglepő módon azóta az írás  és a fordítás fokozatosan szorul vissza az életemben. A fordítás egészen hosszan megmaradt másodállásnak, mert szeretem, de az utóbbi két évben már csak novellákat, kisregényeket vállalok. Persze pont a következő munkám rögtön kivétel, mert terjedelmesebb darab lesz, de ennél többet nem árulhatok el róla.

Az írás még ennél is hányatottabb sorsra jutott, mert fordítás és játékírás mellett rendkívül nehéz összeszedni az ehhez szükséges kreatív energiát. Persze nem adtam fel, évek óta gyűlnek a füzetekben, fájlokban a félkész történetek, szinopszisok, még regénykezdeményből is van kettő, csak befejezni nem sikerül egyiket sem. Az utóbbi időszakban viszont már elszántan próbálom megtalálni a módszert, amivel át tudnám lendíteni magamat ezen a holtponton, és remélem, jövőre ennek olvasható eredményei is lesznek.

Avatar

Szentpály Miklós

Szentpály Miklós a Filmtekercs egyik alapító tagja. Magyartanárként és újságíróként végzett a PPKE bölcsészkarán, doktori címet szerzett. Több folyóiratnak ír irodalomkritikákat, magyar mint idegen nyelvet tanít. Specializációja a filmtörténet, a filmnyelv lehetőségei, a szépirodalmi adaptációk, a sci fik, képregényfilmek és szerzői filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya