Interjú

„A karakter egész létezése megegyezik az enyémmel” – interjú Szabó Simonnal

Július 30-tól játsszák a mozik Lóth Balázs első nagyjátékfilmjét, a Pesti balhét, ami egyben az első magyar mozipremier is a koronavírus-járvány óta. Az akcióvígjáték egyik főszereplőjével, Szabó Simonnal a film apropóján beszélgettünk. 

A filmbeli karakteredet, Jetet az ereje jellemzi leginkább, miközben nagyon lojális a barátaihoz. Neked mit jelentett ez a szerep, miből építkeztél?

Gyakorlatilag a karakter egész létezése megegyezik az enyémmel. Nekem is nagyon sok gyerekkori barátom van, akikkel annak idején egy táborba vagy egy osztályba jártunk és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ráadásul a sors iróniája vagy fintora, hogy én is most temettem el egy gyerekkori barátomat, akivel pontosan olyan kalandokat éltünk át együtt, mint amilyeneket Jet és Vinsz a filmben. Ugyanúgy ragaszkodtam hozzá, mint a filmbeli karakterem a barátjához. Most szembesültem vele, hogy amit mi egy évvel ezelőtt fölvettünk, az tulajdonképpen velem megtörtént idén. Jet karakterének lojalitása és az egész finom motorikája abból adódik, hogy neki tényleg ez a közeg jelenti a családot, ez adja az érzelmi töltetet, miközben a valós családjáról, szüleiről semmit nem tudni.

Mennyire volt kész a karakter, amikor megkaptad a szerepet?

A srác stílusa kész volt, de nekem kellett megtölteni élettel. Rám írták a szerepet, szóval azt is várták tőlem, hogy majd én életre keltem. Volt is rengeteg improvizált poén meg saját lélegzetvétel, nem csak az, ami le volt írva a forgatókönyvbe.

Akkor Lóth Balázs teljesen nyitottan állt ahhoz, mit hozol a szerepbe?

Persze, és az, hogy dolgozzak a karakteren, teljesen jogos igény volt a részéről.

A filmbeli barátok nagyon összetartó csapatot alkotnak, gondolom, a forgatáson színészként is sokat formálódott a viszonyotok egymással. Megmaradt valami a forgatás után ebből a szoros együttlétből?

Igen, hihetetlen csapat állt össze, nagyon jó volt köztük lenni, velük játszani. Talán Petrik Andi volt az egyetlen, akivel nem találkoztam korábban, a többieket ismertem. Így azért könnyű jóban lenni egymással. De Andival is olyan volt, mintha száz éve ismernénk egymást.

Volt olyan momentuma a forgatásnak vagy akár egy jelenet a filmből, ami nagyon a szívedhez nőtt?

Nagyon sok jópofa jelenet van a Pesti balhéban, de minden szentnek kicsit maga felé hajlik a keze. Én a kaszkadőrsztorikat szerettem nagyon, mert azokra rá lehetett készülni, éreztem, hogy tényleg csinálok valamit, nem csak állok és dörmögök. Ezen kívül van egy jelenet, amiben én nem vagyok benne, de szerintem kifejezetten jól van megcsinálva és nagyon szép. Ez Andi és Béla búvárjelenete. Szerintem zseniális, magyar filmben ilyet nem nagyon szoktak csinálni.

Kiemelted a kaszkadőrjeleneteket. Ezeket sokáig próbáltátok? Mennyire megy ez könnyen neked?

Volt már hozzá előképzettségem, jártam kaszkadőrtanfolyamra gyerekként, meg ott van a rengeteg színpadi mozgás is a színházban. Körülbelül 3-4 alkalommal próbáltunk le egy jelenetet, mielőtt felvettük. Ezek nem összetett kaszkadőrjelenetek, inkább egy-egy geg, egy esés, bunyó. Gulyás Kiss Zoltán volt a kaszkadőrszakértő, vele próbáltuk össze a szituációkat. A forgatáson Balázs nem is tudta, hogy én játszom majd a jelenetben és nem a dublőröm. Mondtam neki, hogy ő nem jön.

Sokszor nagyon hasonló karaktereket játszol. Ez egy olyan irány, amerre határozottan szeretnél menni, vagy belesodródtál és szereted csinálni?

Bevallom, nem nagyon gondolkozom ezen. Általában ilyesmi karakterekkel keresnek meg, de engem ez egyáltalán nem zavar, sőt, biztonságosan mozgok bennük. Nyilván érdekelnek más lehetőségek is, például a Tóth Jánosban egy pszichológus alakítottam, a Kölcsönlakásban Máriót, egy femininebb lakberendezőt. Ezek a karakterek nem hasonlíthatók össze a bunkó Bögöccsel a Megdönteni Hajnal Tímeát-ból. De persze saját magamat nem tudom megtagadni. Én a színészetet mindig hobbinak tekintettem, az egy isteni szerencse, hogy közben szakma lett számomra. De nagy szerepálmaim nincsenek.

Amikor a saját filmjeidbe belerakod magad, az alkotói kézjegy, vagy a pillanat hozza, hogy úgy alakul?

Ez általában úgy történik, hogy ha már úgyis ott vagyok, akkor miért ne. De ez inkább a korai filmjeimre jellemző. A Papírrepülőkbe beleírtam magam, mert ott igényelte a sztori. De a Falban nem voltam benne, az Ebéd előttben sem, és a legutolsó filmünkben, az Ember a tűzből-ben sem.

Szabó Simon: Fal

Jól értem, hogy akkor a rendezés az, ami számodra a legfontosabb?

Igen, azért tényleg teszek, próbálkozom. A színészetet nagyon szeretem, de nem képzem magam. A rendezés esetében ez nem így van. Voltam nemzetközi forgatókönyvíró workshopon, figyelem, hogy ki mit csinál, folyamatosan vannak ötleteim, amiket szeretnék megvalósítani, egy-két évente próbálok összehozni minimum egy kisjátékfilmet, dokumentumfilmet. Ezt sokkal inkább ambíciónak tekintem. Nem is a rendezés a vonzó nekem, hanem maga a produkció létrehozása. Szeretek alkotni, szeretem magát a folyamatot, ahogy egy csapat összeáll és létrehoz valamit, amit aztán késznek nyilvánítanak, be lehet mutatni, meg lehet nézni.

Most min dolgozol?

A projekt még olyan stádiumban van, hogy nem szeretnék róla beszélni. Be van adva a pályázatunk a Filmintézethez forgatókönyvírásra, várjuk, hogy döntsenek, hogy támogatják-e vagy sem. Én bízom benne, mert nagyon jó produceri gárda áll mögöttem.

„Igazi dokumentumfilm egy alternatív valóságban” – interjú Lévai Balázzsal és Szabó Simonnal

Mikor jöttél rá, hogy a filmkészítéssel akarsz foglalkozni?

A Moszkva tér forgatása idején, 2000 nyarán. Előtte is szerepeltem már néhány dologban, de a Moszkva tér forgatása felnyitotta a szemem, hogy ezt így is lehet csinálni. Ott egy olyan válogatott csapat jött össze a Török Feriéktől kezdve a világosítókon keresztül a díszlet- és jelmeztervezőkön át a szereplőkig, hogy az szerelem volt első látásra. Akkor döntöttem el, hogy én is ilyen produkciókat szeretnék létrehozni. És ez a történet azóta is – jó értelemben – kísérti az életemet. Büszke vagyok rá.

Avatar

Kalmár Lalita

Kalmár Lalita az ELTE bölcsészkarán végzett filmszakon, majd később filmírást tanult a METU művészeti karának mesterszakán. Írt kisjátékfilmet, sorozatot, dolgozott színészekkel filmben és színházban egyaránt, a filmkészítés gyakorlatába is belelátott. Szakdolgozatában a bollywoodi film műfaji sokszínűségét vizsgálta, emellett nagy rajongója a szerzői filmnek, illetve a szerzői életutak feltérképezésének.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya