Interjú

Szemrevaló 2018: Csendes szemlélő – Interjú Gabriel Lobosszal

A Kékről álmodom operatőre a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett, ahol közönségtalálkozón vett részt. Gabriel Lobos 2011-ben elnyerte a Svájci Kamera Díjat a Le Début de la Fin című rövidfilmért. A Kékről álmodomért 2018-ban a Svájci Filmdíj Legjobb Kamera címére, valamint játékfilm kategóriában a Német Kamera Díjra is jelölték. A Művész Moziban kérdeztem a vetítés előtt.

Bölcsésznek tanultál, mikor jött a váltás?

Nyelvészetet tanultam, végig is csináltam. A vége felé egyre inkább elkezdtem a film iránt érdeklődni, ezért elmentem Lengyelországba.

Miért éppen Lengyelország?

Svájcban is van filmes képzés, de az akkori barátnőm cseh származású volt, és nagyon érdekelt a kelet-európai mozi. Mindig is tetszett a filmek hangulata és atmoszférája. Tarr Béla pl. nagyon mély benyomást tett rám akkoriban.

Fotó: Kerekes Zoltán, Szemrevaló Filmfesztivál

Hogyan kerültél kapcsolatba a produkcióval?  Lisa Brühlmann (a rendező) azt mondta egy interjúban, már egészen korai szakaszban rád gondolt. Ugyanakkor hozzátette azt is, hogy Svájcban elég kicsi a filmes közösség, majdnem mindenki ismer mindenkit.

A férje is rendező, akivel már dolgoztam együtt (megj.: Dominik Locher rendezte a Goliath című filmet, melynek Lobos volt az operatőre. Locher egy kisebb szerepben látható a Kékről álmodomban is), ő ajánlott engem. Találkoztunk, beszélgettünk és így jött a dolog.

A Goliath egyfajta próba volt?

Nem, ekkor még nem tudtam, hogy Lisával is együtt fogok dolgozni. A Goliathot sokkal hamarabb leforgattuk, az utómunkák miatt jelent meg nagyjából egy időben a két film.

Rövidfilmes tapasztalattal könnyebb nagyjátékfilmet forgatni?

Sok a hasonlóság, a felhajtás nagyobb.

Mennyiben más, ha a rendező egyben színész is?

Mivel Lisa színésznő is, nagyon jól tud bánni a színészekkel.

Ráadásul itt gyerekekről van szó.

Igen, ez elég nagy kihívás volt. Nagyon sokáig kerestünk, én is ott voltam a castingál.

Ez pont olyan korszak (tinik), amikor olyanok, mint a megvadult csikók,
próbálnak érvényesülni és kitörni.

A főszereplő lányok viszont nagyon normálisan viselkedtek, igazi profik (megj.: egyikük modell és rengeteg reklámban szerepel, valószínűleg innen jön a fegyelmezettség).

A téma univerzális, a film angol címen fut, gondolom, kezdettől fogva nemzetközi piacra készült, nem is jelenik meg benne olyan markánsan Svájc más filmekhez képest.

Ez nagyon fontos volt Lisának. Azt szerette volna, ha tényleg Svájcban játszódik, realista filmet akart, de nem akarta, hogy rögtön felismerjék Zürichet. Bárhol játszódhatna a történet.

A víz az úr – Kékről álmodom

A film a női szexualitásról szól, a nőiség és a női test női szemmel van láttatva. Mekkora kihívás ez egy férfi operatőrnek?

Nagyon előkészítettük a munkát. Sokféle dokumentumfilmet forgattam már sokféle témában, sokféle emberrel találkoztam, igazából nem okozott nekem gondot. Úgy gondolom, az előkészítés nagyon meghatározó volt.

Sokféle rendezővel dolgoztál sokféle helyen, de a téma valahogy mindig kapcsolódott az ember saját magához való viszonyához, emberek egymáshoz való viszonyához, illetve az egyén és a társadalom viszonyához. Ez véletlen, vagy célirányosan keresed az ilyen produkciókat?

Talán igen. Ez nem tudatosult bennem, de mindenképpen olyan filmeket szeretnék, amik nemcsak szórakoztatóak, hanem az emberekről szólnak, valamit közölnek az emberről. Az a szép a foglalkozásomban, hogy nem kizárólag a tévének dolgozom, hanem önmagam is keresem a témát és próbálok a dolgok mélyére látni.

Egy ilyen filmnél, ahol ennyire fontos a vizualitás, milyen a munkamegosztás az operatőr és a rendező között?

Sok teret hagyott nekem Lisa, de minden jelenetet, minden történést megbeszéltünk.

A vízparti jeleneteket hol vettétek fel (Svájcnak nincs tengere)?

Olaszországban. Egy kicsit bonyolult volt, mert amikor a víz alatti felvételeket akartuk csinálni, jött a vihar, ami nagyon felkavarta a vizet, és szinte semmit nem lehetett látni. Elővettük a B tervet és elmentünk messzebb, egy védettebb helyre, de még így is nagyon hideg volt. Lisával mind a ketten a vízben álltunk az utolsó jelenetnél, és hiába voltunk beöltözve neoprén ruhába, nagyon fáztunk mi is és a színésznő is. Ez volt a víz feletti rész, a víz alatti felvételeket egy másik operatőr készítette.

Az egész filmet uralja a víz, még akkor is, amikor fizikailag nincs jelen, köszönhetően a fényeknek és a színeknek. Ez is a vizuális koncepció része?

A víz volt nagyon fontos és a kék szín, illetve a tenger különböző színei, a zöld, a szürke stb., valamint a fény és az árnyék játéka. De használtam rózsaszínt, sárgát, narancsot és élénkzöldet is.

Milyen kérdést vársz a közönségtől a vetítés végén, mi az, aminek mindenképpen örülnél, ha észrevennék?

A keménységet, ami benne van. Van, akire ez sokkolóan hat, anyukám pl. nem szereti a filmet, ami valahol jó, hiszen elérte a célját.

A felnőtté válásról szóló filmeknek őszintéknek kell lenniük, hiszen mindannyian átestünk rajta.

Pontosan. Rengeteg olyan dolog van benne, amit Lisa is átélt, pl. a fojtogatós rész (itt megjegyeztem, hogy ez nálunk is „divat” volt a nyolcvanas években, nagyon komoly ügy lett belőle az iskolámban, vasfüggöny ide vagy oda, a hülyeség nem ismer határokat), halálos eset is volt belőle.

Fogtok még együtt dolgozni Lisával?

Mindenképpen szeretnénk, de még nem tudjuk, hogy mit. Lisa most egy BBC sorozatot forgat Londonban.

Te min dolgozol?

Paraguayba utazom dokumentumfilmet forgatni.

Itt is volt egy dokumentumfilmes érzésem, Mia volt a középpontba helyezve, és mintha kísérted volna mindenhova.

Igen, szeretek figyelni, csendes szemlélőként jelen lenni.

 

Az interjú elkészítésében nyújtott segítségért köszönettel tartozom tolmácsunknak, Huszti-Hambuch Dórának.

 

Hujber Ádám

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..