Interjú

Titanic 2013: „Szeretettel kell állni a kamera mögött” – interjú Sophie Blondyval

sophie_blondyA Titanic Filmfesztiválra számos külföldi rendező ellátogatott, köztük Sophie Blondy francia rendező-színésznő, néhány dokumentumfilm és két, a ’80-as évek francia filmje előtt tisztelgő játékfilm alkotója. Vele és asszisztensével, Pascale Peuvrellel beszélgettünk.

Színésznőként indult, azóta viszont a filmkészítés több összetevőjét kipróbálta, forgatókönyvet ír és rendez is. Mit tart igazi foglalkozásának?

Egyértelműen a filmrendezést, bár kétségtelen, hogy a színészet is fontos az életemben. Ami a forgatókönyvírást illeti, nem szeretem annyira, kimerítő, fájdalmas. Ellenben a rendezés mindig boldogsággal tölt el.

Korábban dokumentumfilmeket készített, csak egy játékfilmje van az új mellett. Ehhez a múlthoz képest nem érzi nagy váltásnak a Morning Star/Étoile du jour (Hajnalcsillag) teljesen képzeletbeli, meseszerű világát?

Igazából nem. Amikor dokumentumfilmet készítek, akkor is igyekeztem költői tekintettel nézni a világot. Először is, ilyenkor mindig fekete-fehét nyersanyaggal dolgozom. De talán még fontosabb, hogy hogyan. Szeretettel kell állni a kamera mögött. Például filmeztem utcaseprőket, amikor rám mosolyogtak, szinte egy másik világba röpítették a történetet.

– Sophie mindig ablakot nyit a képzelet világára – teszi hozzá Pascale Peuvrel.

Mesélne új filmje keletkezéséről? Önállóan készült a forgatókönyv, vagy konkrét színészeknek írta?

Volt, akit a kezdettől fogva odaképzeltem. Mindenképp Denis Lavant-nal terveztem, őt mindig is csodáltam Leos Carax filmjeiben. Az volt a kezdőpont, hogy a lelkiismeretével kellett küzdenie. Ez alakult fokozatosan a mostani változattá. Denis mellett nagyon szerettem volna, ha Iggy Pop szerepelne benne. Ez nem jelentett problémát. Örömmel vállalták mindketten. Eredetileg magamat képzeltem el Angèle szerepében, de nehéz lett volna egyszerre jól játszani és rendezni is. Így végül felkértem Natacha Régnier-t, aki amellett hogy nagyon szép, kiváló színésznő. A többi pedig jött magától.

Milyen érzés itt bemutatnia új filmjét?

Csodálatos! Óriási élmény, hogy itt lehetek.

Igazán?

Régóta vágyom ide. Húsz éve írtam egy forgatókönyvet Hamarosan Budapestre megyek címmel. Mindig is vonzott a hely. Különleges, titokzatos városként élt a képzeletemben. És valóban gyönyörű.

És elkészíti egyszer a filmet?

Igen, már hozzá is fogtunk Pascallal. Ma kezdtünk filmezni, holnap is fogunk. Holnapután hazamegyünk Párizsba, ott fejezzük be. Csak rövidfilm lesz. Egy lányról fog szólni, aki Budapestről álmodozik. Az itteni részeket Super 8-assal vesszük fel. Azért ilyen technikával, mert eltávolít a konkrétumoktól, így jobban alkalmas az álombeli világ ábrázolására.

Hogyha ennyire vonzza Budapest, bizonyára megismerkedett a magyar filmmel.

Nem, sajnos nem, tudtommal egyet sem láttam, ha mégis, nem tudtam, hogy magyar volt. Ha az ember alkot, túlságosan lefoglalják a saját tervei, gondolatait, nehéz más szerzők műveinek helyet szorítania, így mostanában sajnos igen ritkán nézek filmet vagy olvasok.

Viszont új filmjében van egy magyar nyelvű rádiórészlet, amelyet a cirkuszigazgató, Heroy hallgat.

Igen, eredetileg úgy írtam meg a forgatókönyvet, hogy Heroy (Tchéky Karyo) Budapestre utazik, de a filmbe mégsem vettem bele ezt az információt. Heroy igazán rejtélyes figura. Talán még Zephir is, de Heroy jobban. Nosztalgikusan és titokzatosan hallgatja a magyar rádiót. Talán magyar volt az egyik szülője. Magam sem tudom.

Ezek szerint ő volna a kedvenc szereplője?

Nem, bár nagyon különbözőek, mindegyiküket egyformán szeretem, mint egy anya a gyermekeit.

És az irodalmat szereti-e?

Ó, hogyne, bár most már keveset olvasok. Prózából Duras a kedvencem, de a költészet közelebb áll hozzám. Például nagyon kedvelem Musset-t, Éluard-t, Apollinaire-t… Magam is írtam, írok néha verseket.

Épp Apollinaire-re kérdeznék rá, akinek egy sorát választotta filmje mottójául.

„Il est grand temps de rallumer les étoiles.” („Legfőbb ideje újra kigyújtani a csillagokat.”*)

Ez Apollinaire Teiresziász emlői című szürrealista drámájából származik. Keressen-e a néző mélyebb kapcsolatot a film és a szöveg között?

Nem, valójában nincs is. Csak a sor szépsége miatt választottam. Jól kifejezi az életbe, az álmokba vetett bizalmat, a reményt.

Új filmjét Guillaume D-nek ajánlja. D, mint Depardieu?

Igen, vele csináltam az előző filmemet. Még mindig sokat gondolunk rá. Guillaume nagyon érzékeny, nagylelkű és különösen szellemes volt. Egyszerre nagy színész és nagy költő. Ezt az oldalát kevésbé ismerik. A családja hamarosan kiadja a dalait.

Tehát Guillaume Depardieu zenét is szerzett?

Igen, a szövegek egy részéhez maga írta a dallamot.

Végezetül arra lennék még kíváncsi, a kisfilm mellett vannak újabb tervei?

Igen, több is folyamatban van. Ami a konkrét filmeket illeti: kettőhöz már zajlanak az előkészületek Franciaországban és Olaszországban. Az utóbbihoz ösztöndíjat nyertem. Senecáról fog szólni, de többet nem mondhatok.

 

Rónay György fordítása

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com