Interjú

Tedd cool hellyé Pestet, Sean! – interjú a Metro Manila rendezőjével

Sean Ellis

Sean Ellis a CinefestenMetro Manila – enyhe giccsbe oltott karfamarkolós akciófilm és/vagy melodráma egy tagalog nyelvű film angol rendezőjétől. Interjúért kiált. Sean Ellis fiatal, közvetlen angol srác. Igen, minden allűrtől mentes, valaki a szomszédból. Rajongásig szereti a Fülöp-szigeteket, és ha hívnák, jönne forgatni Magyarországról is. Az interjú az idei Cinefest Filmfesztiválon készült, és nem nélkülöz minden spoilert.

A te filmed nyerte a Sundance filmfesztivál közönségdíját ez az alkotása lett Nagy-Britannia hivatalos Oscar-díjra jelölt filmje, és 100 %-on áll a Rotten Tomatoes-on is (a cikk készültekor). Nyilván szubjektív kérdés a siker, de mondható ez a film az eddigi legsikeresebbnek?

Igen, abszolút, ezt tartom a legsikeresebbnek, mert nagyon jó volt mindenhol a fogadtatása. Nagyon jó volt látni, hogy a nézőket mindenhol megérintette a történet.

Mit gondolsz, miért nyert közönségdíjat?

Egyetemes emberi történetek egy apáról, aki végül is feláldozza magát családjáért. Ez mindenkinek érthető, kortól, nemtől, származástól függetlenül, így biztosan sokat hozzátett a sikerhez.

Akkor mégis miért pont a Fülöp-szigeteken játszódik? Van valami kulturális háttere vagy bármi más oka?

Külföldi filmet akartam készíteni. Sokkal izgalmasabbnak tartottam, mint ha angol filmet, mert kíváncsi voltam egy olyan helyszínre, amit még nem láttam széles vásznon. A Fülöp-szigetek ilyen volt; még sosem láttam vásznon ilyen izgalmas, sokszínű világot. Manila egy nagyon gazdag látványvilágú város, vibráló hely nagy társadalmi különbségekkel, hihetetlen energiája van. Univerzális, mindenki számára érthető történetet egy ilyen univerzális környezetben lehet elmesélni. Sokkal jobban megmozgatja a fantáziámat is egy ilyen hely, ha teljesen ki tudok szakadni az európai kultúrából.

Hogy nézett ki ez a gyakorlatban. Volt valami terepszemle?

2007-ben voltam ott nyaralni, innen jött az alapötlet, hogy ott kellene forgatni. A következő 18 hónap forgatókönyvírással telt, mindent részletesen kidolgoztunk; milyen legyen a család, hogyan keveredjen rablásba a főszereplő stb. Amikor ezzel végeztünk, visszamentünk a Fülöp-szigetekre, és megnéztük, hogyan lehet megvalósítani, mennyibe fog kerülni, kivel dolgoznánk. Aztán felgyorsultak a folyamatok, amikor megvoltak a helyi előkészületek, a forgatás maga három hetet vett igénybe.

Amint látjuk, minden színész helyi filippínó. Mi a helyzet a stábbal? Helyi munkaerő vagy angolok dolgoztak?

A barátnőm volt a film producere, én a rendezője. Mi ketten voltunk angolok, a többiek mind helyiek voltak.

Szóval te voltál a kakukktojás…

Pontosan. Kicsit annak éreztem magam. Filippínókról készítettem filmet úgy, hogy én nem vagyok az, bár ez a számukra megtiszteltetés is volt. Kicsit el voltak ettől varázsolva, hogy bejön egy külföldi, és így bemutatja őket, a kultúrájukat, az erősen vallásos hétköznapjaikat, szokásaikat. Örültek neki, hogy megértem őket, sokan még nem is láttak nyugati embert, nem is értették, hogyan lehetséges ez. 6-7 éves kisfiúk, kislányok jöttek, kerekítették a szemüket, és csodálkozva mutogattak rám: hát ez meg kicsoda. Én meg csodálkoztam rájuk, hogy milyen különbözők vagyunk. Itt éreztem azt egészen bizonyosan, hogy milyen jó dolog, amikor a különböző kultúrák ilyen jól megtalálják egymást. Látni, hogy milyen egészen különböző életünk van, mi is megértjük a másikat, tudunk szeretettel, örömmel fordulni egymás felé. Különleges utazás volt ez a számomra.

Sean EllisNagyon vallásos, katolikus közeg jellemzi ezt az országot, és a film is egy komoly erkölcsi dilemma köré épül. Ez a kettő megtalálta egymást?

Érdekes, mert első ránézésre nem tűnt fel, hogy annyira vallásos társadalom lenne. Aztán ahogy együtt éltem velük, akkor derült ki mégis, mennyire azok, és lett nyilvánvaló számomra is, hogy az ilyen erkölcsi kérdések megkerülhetetlenek. Mert a vallás ott van mindenhol. A városban, az épületeken, mindenhol ott a jelszó: Istenben bízunk. („In God we trust.”A filmben is látszik – SA.) Az ott eltöltött idő alatt egyszer voltam a Black Nazarene fesztiválon is, ami valami elképesztő élmény volt (fülöp-szigeteki keresztény ünnepe életnagyságú Jézus szoborral és kereszttel, körmenettel – SA). Emberek százezrei vonulnak az utcán, egyetlen rendbontás, puskalövés nélkül. Az ember óhatatlanul részese akar lenni a történetnek, meg akarja csinálni róluk a filmet.

A tegnapi vetítés után mindenki a film végső csavarjáról beszélt: hogy mennyire jól ki volt dolgozva, át volt gondolva. Nehezen jött az ötlet?

Igen is, meg nem is. Induljunk ki abból, hogy egy nagyon jó történetet szeretnél elmondani, egy olyat, amit eddig a nézőid még nem láthattak. Még sosem láttam olyan heist filmet (bankrablós szubzsáner – SA), ami arról szólt volna, hogy fel kell áldoznod a magad életét azért, hogy ellopj valamit, és ezzel megments másokat. Ezt előadni, lefilmezni nagyon érdekes vállalkozás volt, a megoldás kulcsa éppen a valódi kulcs volt. Megszerezni azt, és ezáltal a benne lévő kincset. Ez az alapgondolat nagyon hamar megvolt, már egészen akkor, amikor eldöntöttem, hogy heist filmet csinálok. Ehhez kellett szépen visszagombolni a történetet, szóval az egész logikai sorrend visszafele történt, pont ellenkező módon, mint ahogy a vásznon látjuk.

Kétségtelenül beleégett mindannyiunk emlékezetébe.

Ezt reméltem, éppen ez az, ami motivál, amikor filmet készítek.

Metro-Manila-1Arra nem gondoltál, hogy angolul forgassátok ezt a filmet, nagyobb lehetőséget teremtve ezzel a nemzetközi forgalmazáshoz?

De, lehet, hogy átfutott az agyamon, úgy kb. 5 másodpercig. De az angol nyelvű változat igazából nem érdekelt, én egy külföldi filmet akartam forgatni, egy filippínó filmet tagalog nyelven. Amúgy a remake jogokat megvette a 20th Century Fox, nyilvánvalóan fognak készíteni ebből egy angol nyelvű változatot.

Ennek te örülsz?

Jónak tartom. A Metro Manila az a film, amit én készítettem. Pár év múlva egy olyan mozi készül, ami kapcsán mindenki fogja tudni, hogy az én filmem az eredeti. Martin Scorsese Oscar-díjas A téglája óta is sokkal többen ismerik a Szigorúan piszkos ügyeket is.

Lesz még külföldi filmed, vagy visszatérsz Angliába?

Remélem, lesz. Nagyon szeretnék más országokba is eljutni, ugyanígy megismerni. Talán éppen Magyarországra.

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, felelős szerkesztő. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés