Interjú

„Amit láttam az életben, belegyömöszöltem egy üres sörös dobozba” – Interjú Thuróczy Szabolccsal

70 fölött van Thuróczy Szabolcs IMDb kreditjeinek a száma, ezek között pedig vannak olyan kiemelkedő alkotások, amikről mindenkinek ő jut eszébe. Az Aranyélet helyett azonban most inkább egy friss filmes és színpadi alkotás került szóba. Hogy mit és miért vállal el, miből építi fel karaktereit, és kinek szurkolt a foci-Eb-n: többek között erről beszélgettünk.

Nagy focidrukker hírében állsz, ez a beszélgetés pedig az Eb-döntő előtt egy nappal készült. Nem tudjuk hát nem megkérdezni: hogy tetszett a torna?

Nem volt mindig egyszerű követni a munka miatt, de igyekeztem úgy irányítani, hogy minél többet láthassak belőle. Olasz-belga döntőt szerettem volna, mert Mancini, az olasz kapitány csodálatos csapatot hozott össze. Fizikailag erősek és látványos focit játszanak. Jutott néhány katarzis nekünk, magyaroknak is. Szerencsére nem tudták elvenni tőlünk azt az élményt, hogy a kieséstől aggódó, időhúzó németeket lássunk, akik nem fociznak szét minket. 10-15 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy idáig jutunk. Volt sok érdekes pillanat, de nem kell sokat várni a következőkre sem: másfél év múlva foci-vb lesz Katarban, télen nézünk meccseket stadionokban, amit dollármilliárdokért hűtenek majd. Szép lesz…

 

Beszélünk még később fociról, de már egy filmszerep kapcsán. Előtte viszont egy még frissebb darab: egyszemélyes színpadi mű talált meg Bödőcs Tibor egyik karakterében. Hogy alakult ez a munka?

Igen, ez a Meg se kínáltak című regény alapján készült kocsmaária. Tibor már akkor javasolta, hogy játsszam el, amikor megírta a könyvet. Nekem akkor viszont nagyon sok előadásom volt. Aztán a tavalyi, vírus miatti leállás idején néhány hét után már eleget locsoltam a fűszernövényeket, elkezdtem foglalkozni vele. Idővel Enyedi Évi dramaturg megszerkesztette a szöveget, végül Keresztes Tomi mint rendező csatlakozott a csapathoz. Az újabb hullámok miatt többször le kellett állni, de szerencsére megvolt a bemutató. Eléggé elfáradtam, de hál’ Istennek tetszik az embereknek. Még azért be kell lőni a pontos arányokat, de úgy érzem, ez a munka egy életre szóló kapcsolat lesz Tibivel.

 

Bödőcs Tibor karaktereit nagyon meghatározza Búcsúszentlászló és a vidéki Magyarország. Te is gyakran említed, hogy kelet-magyarországi fiúként vagy ma színész. Itt mit lehetett hozni ebből?

Ezen nem szoktam gondolkozni. szerintem minden ember csinálja a feladatát, hozza a saját emberi lényét. Amit láttam az életben emberekben, szituációkban, belegyömöszöltem egy üres sörös dobozba, és azt igyekszem megmutatni. Persze ez egy kicsit más, hiszen én nyíregyházi, tehát városi gyerek vagyok, ez pedig egy falusi környezet. Azért én is ismerem Szabolcs-Szatmár-Bereg megye összes települését, volt miből táplálkozni.

 

Egy monodráma esetében mennyivel több vagy kevesebb a rendező szerepe?

Itt is nagyon fontos. Noha Tibi szövege önmagában is megállná a helyét, Tomival arra törekedtünk, hogy egy magyar emberi sorstragédiát fogalmazzunk meg. Ő hónapokon át nézett engem meg, én pedig hallgattam őt.

Hogy érzed, mennyire illeszkedik ez a szerep az eddigiekhez? Kívülről úgy tűnik, van olyan, hogy thuróczys karakter.

Nem nagyon szoktam ezen gondolkodni, de szerintem elég széles spektrumon voltak szerepeim. Másnak tartom A szerdai gyerek, a Becsúszó szerelem, az Aranyélet vagy a Csicska című filmekben megmutatott karaktert. Ebben a monodrámában azért talán mégis közös pont a korábbiakkal a roncs, de szerethető karakter, a nagyzolás és a humor is. A humor lételemem. Azért igyekszem csak olyat elvállalni, amiben meg tudom ragadni, ami abban a szövegben felkavar vagy örömet okoz. Nem tudnék mit kezdeni egy szereppel, ha úgy érzem, nincs hozzá közöm.

 

A beszélgetés apropója azonban egy másik szerep. Nemrég került mozikba a Becsúszó szerelem című film, ami egy rasszista futballszurkoló és egy cigánylány különös kapcsolatát mutatja meg. Te pedig egy vezérszurkolót játszol. Tinédzserkori focis múltad milyen emlékeket hozott vissza?

Valamit biztos bele szoktam tenni a stadionhangulatból, ami meghatározó, hiszen többezer órát voltam stadionokban. Nagyon sok mindent nem kellet elmagyarázni.

 

De talán nem is ez a film lényege…

Igen, ez egy fontos, de mégis kisebb szelete a történetnek. A lényeg a két ember, a két főszereplő bolyongása egymás mellett és egy idő után egymással. Az én karakterem igazából keretet ad kettejük történetének. Ebben a környezetben derül ki a főszereplő számára, hogy talán egészen más élete lett volna, ha más környezetbe születik. Szép lassan rájön, hogy nem olyan fekete és fehér, olyan könnyen leírható az élet, mint ahogy azt addig gondolta. Ezt mutatja meg a film a maga őszinte voltában. Úgy látom, amit szeretett volna elmondani a rendező, Nagy Viktor Oszkár, azt sikerült is neki.

Thuróczy Szabolcs és Ötvös András a Becsúszó szerelem című filmben

 

De nem ez az egyetlen film a naptáradban az idén. Jól sikerült a járvány utáni visszatérés.

Igen, bár ezek között vannak azért kisebb, egy jelenetes szerepek. Varsics Peti, aki az HBO sorozatok előzeteseit vágta, első filmjébe, az Így vagy tökéletes című romantikus filmbe hívott, és A legjobb dolgokon bőgni kell-ben is épp hogy csak benne vagyok, oda Stalter Judit producer barátom hívott. Örülök minden kis szerepnek, így voltam ezeknél is.

Amikben jobban benne voltam, az Bernáth Szilárd Larry és Rohonyi Gábor Szia, életem! című filmje. Ezeket jövőre mutatják be a mozikban.

 

Jó is, hogy említetted az HBO-t, hiszen itt is nagy a mozgolódás. A besúgó című politikai sorozat a ‘80-as évek közepén játszódik. Érdekes kor.

Nagyon jó volt forgatni, én is nagyon szeretem ezt a korszakot. Hál’ Istennek nem szakadt meg a kapcsolat az HBO-val, és megkockáztatták, hogy benne legyek ebben is. Persze a fiatalok vannak központban, én pedig az idősebb szereplőt játszom. Felfelé nyal, lefelé tapos. Ez szépen megmutatja az akkori politikai kultúrát. Nem kell nagyon messzire menni, hogy lássuk, milyen örömet okoz sokaknak a lojalitás. De jó volt az alkotó stáb is: Szentgyörgyi Bálint író és vezető rendező mellett Miklauzic Bence és Mátyássy Áron. Tavasszal vettük fel, és nagyon úgy tűnik, szépen tudjuk megmutatni a magyar történelem ezen szakaszát.

 

Szerinted mennyire van feltárva ez a korszak hazai filmekben, sorozatokban?

Szerintem eléggé, de csak úgy szabad belefogni, ha igazán szívből van mit elmondani, és ezt nem szájbarágósan, hanem lazán, természetesen tudjuk előadni. Csak így tud hatni, és bízom benne, hogy ez a sorozat hatni fog. Kiderül majd, mi lett volna a fiatalok sorsa egy jobb világban. Ha egy demokratikus korban élünk, nem fordulhatott volna elő ilyen, mint ami a puha szocializmus világában.

 

Azt mondtad az előbb, meg merték kockáztatni, hogy ismét beválogassanak egy sorozatba. Ez azért így elég drasztikusan hangzik.

Már 10 éve többször hívtak a Társas játéktól kezdve az Aranyéletig és tovább. Azóta eltelt három év, és mégis hívtak most is. Pedig ilyenkor benne van, hogy a nézők azt mondjak: „Jaj, már megint a Thuróczy!”

 

De hát veled kezdődött az egész hazai magyar sorozatreform. Azt gondolnánk, hogy ha valakinek helye van, az te vagy.

Én tényleg így gondolom, hogy örülni kell minden megkapott szerepnek. Semmi nem jár csak azért, mert velem is kezdődött egy folyamat. Más kérdés, hogy egyre inkább idősödve az emberben egyre sűrűsödik a színészet, felhalmozódnak az élmények. Egyre kiforrottabbak a barátságok, a szakmai kapcsolatok is, és ezért jobban megbíznak bennem is. Ezt meg kell hálálni.

 

Leadfotó: HBO/Sághy Tímea

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, felelős szerkesztő. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés