Pénteken kezdődik a 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, melynek programigazgatója a dán Allan Sorensen lett. Sorensen már tavaly is részt vett a fesztivál munkájában, idén azonban ő állította össze a teljes programot. Az összeállítás nehézségeiről, újító szándékáról és a kötelező néznivalókról kérdeztük.
A Titanicon mi a menete a filmek kiválasztásának?
A válogatás egyszerre több síkon zajlik: egyrészt vannak a különböző online „vetítőtermek”, ahová fesztiválszervezőként belépési lehetőséged van. Ez egy hatalmas filmes adatbázis, ahol rengeteg fesztiválon bemutatott alkotás szerepel, első körben innen válogattam. Kb. 500 filmen mentem végig és fokozatosan szűkítettem a kört. Természetesen nem néztem végig teljes hosszában az összes filmet, általában 20 perc után el tudom dönteni, hogy van-e potenciál az adott műben. Ha 20 perc alatt megfog, akkor végignézem, hogyha viszont ennyi idő alatt nem győz meg, akkor kihagyom a programból. Másrészt, több neves európai filmfesztiválról is hozunk filmeket, idén a rotterdami, londoni és a berlini mustra kínálatából is válogattunk. Nem szeretek nagy szavakat használni, de úgy gondolom kiváló programot állítottunk össze.
Megállapodtatok előre, hogy hány filmet szeretnétek bemutatni?
A végső szám nem volt kőbe vésve. Én személy szerint nagyon örülök, hogy kevesebb filmet mutatunk be, mint néhány évvel ezelőtt. Tavaly én is részt vettem a program összeállításában és utólag úgy látom, hogy egy-két filmet nem kellett volna betenni a programba. Idén tényleg sikerült eltalálni az arányokat. A „kevesebb néha több” itt tökéletesen érvényesül: 52 film elsőre nem tűnhet soknak, de ezek valóban a kortárs filmgyártás meghatározó alkotásai.
Miért a ’71-et választottátok nyitófilmnek? Személyes kedvenc volt vagy esetleg forgalmazói nyomásnak engedtetek?
Egyetlen forgalmazónak sem engedtük, hogy nyomást gyakoroljon ránk, ugyanis rengeteg olyan film van, ami méltó lett volna a nyitóvetítésre. Természetesen csak olyan film jöhetett szóba, ami nem szerepel a verseny szekcióban. A ’71 Horváth György személyes kedvence, ő az előző évben látta a Berlinálén és már a tavalyi Titanicra meg akartuk szerezni, de sajnos ez akkor nem jött össze. Nagyon örülök, hogy idén sikerült, meg is voltam lepve, hogy Magyarországon eddig nem kapott mozis bemutatót. A nyitóvetítés mindig kicsit VIP jelleget ölt, ezért beiktattunk még egy vetítést, hogy minél több emberhez eljuthasson a film.
Milyen kritériumok alapján állítottad össze a versenyprogramot?
Általánosságban elmondható a Titanicról, hogy olyan filmek szerepelnek a versenyprogramban, amelyek történetükben, mondanivalójukban vagy megvalósításukban tabudöntögetőek. Ezt a szempontot most is szem előtt tartottam, emellett igyekeztem olyan alkotásokat összeválogatni, amelyek női főhősöket vonultatnak fel. A női egyenjogúság kérdése még mindig égető probléma, gondoljunk csak Patricia Arquette idei, vagy Cate Blanchett tavalyi Oscar beszédére. A Hullámtörők díjat tavaly (Viktória) és két évvel ezelőtt is (Lore) olyan film vihette haza, ahol női főhős állt a cselekmény középpontjában. Ezt az irányt szerettem volna idén is folytatni, az már csak ráadás, hogy a nyolc versenyfilmből négyet női rendező készített.
A Valami vadság szekció most debütál a Titanicon. A Te ötleted volt, hogy behozzatok egy extrémebb vonulatot is a fesztivál programba?
Az elmúlt években jellemzően volt egy Sötét oldal és egy Napos oldal szekció, ami alapvetően egy remek elgondolás. A probléma azzal van, hogy nagyon nehéz négy-öt olyan komédiát találni, amelyek minőségben megfelelnek a fesztivál színvonalának. Amikor ebbe a szekcióba kerestem filmeket, több olyat is találtam, ami mondanivalójában és megvalósításában is elüt a megszokottól, emellett fekete humorral meséli el a történeteit. Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a Napos oldal szekciót kicserélnénk Valami vadságra (angol szójáték: Something bright to Something wild). Őszintén remélem, hogy a nézőknek tetszeni fog és értékelni fogják az itt vetített filmeket, mert én nagyon élveztem a szekció összeválogatását.
A Fesztiválkedvencek szekció is most szerepel először. Itt mit láthatnak a nézők, illetve a többi szekcióban lesz-e valami változás?
A Fesztiválkedvencekbe kerültek azok a nemzetközi fesztiválokon sikerrel vetített filmeket, amelyek nem amerikai független filmek, nem verseny szekciósok, és nem is ázsiai alkotások. Itt is több remek filmet fogunk bemutatni, például a Cannesban díjazott Omart vagy Jafar Panahi Arany Medvével jutalmazott Taxiját. Fontos prioritás volt számomra, hogy több ázsiai filmet hozzak a fesztiválra, mert úgy gondolom a magyar mozik meglehetősen kevés filmet mutatnak be ebből a régióból. Korábban volt ázsiai szekció a Titanicon, ezt akartam visszahozni, ugyanis remek alkotások készülnek a Távol-Keleten és itt a lehetőség, hogy ezeket egy szélesebb közönséggel is megismertessük. Ez az, amire képes a Titanic: fog egy filmet/rendezőt, és ha nem is 15 perc hírnevet, de egy kis reflektorfényt tud adni neki.
Emellett kiemelném a Filmdokk szekciót, amely minőségi programkínálata mellett egyfajta hiánypótló szerepet is hivatott betölteni. Hallottam, hogy a BuDoKu idén nem lesz megtartva, amit kifejezetten sajnálok, ugyanis úgy veszem észre, az embereket kifejezetten érdeklik a dokumentumfilmek, ezért ezzel a szekcióval szeretném kárpótolni azokat, akik elmentek volna a BuDoKu-ra. Mindemellett a záró gálán is egy dokumentumfilmet fogunk vetíteni, ami szintén kuriózum.
Tudnál ajánlani három filmet, amit mindenképpen nézzünk meg az idei Titanicon?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, őszintén szólva azt szeretném, ha a közönség az összeset megnézné. (Nevet). Nekem az R100 a személyes kedvencem, már tavaly is szerettem volna megszerezni, de akkor nem tudtak kópiát biztosítani nekünk. A Sötét húzások egy nagyon sötét, feszült thriller, büszke vagyok rá, hogy benne van a programban. Joshua Oppenheimer indonéz tömegmészárlásokat bemutató dokumentumfilmjének, Az ölés aktusának párdarabját emelném még ki, A csend képét, amely az első film volt, amit lefoglaltam a fesztiválra.