Interjú

Történetet ugyanúgy kell mesélni, akármikor játszódik is – interjú Szász Attilával

Szász Attila

Szász Attilát mintha kicsit benne felejtettük volna a történelmi filmekben, de láthatóan jól érzi magát. Azt mondja, ha a történet azt kéri, kellenek a kosztümök, de nem ragaszkodik hozzá mindig. A pattanó feszültségű thriller, az Apró mesék március 14-én kerül mozikba, s mi a rendezővel arról beszélgettünk, mit néz meg minden pesti házon, és hogy miért lenne jó nagy sportolókról filmet készíteni.

Kétszer sok év telt el az első kis- és az első nagyjátékfilmed előtt. Noha a főiskola után dolgoztál filmkritikusként is, de ezen túl mégis mivel teltek még ezek az évek? És hogyan lettél producerből rendező?

Eleve rendezőnek készültem, de a színműs évek alatt egy másik iskolában is tanultam. Így csak esti szakra tudtam jelentkezni, abból pedig csak producer volt. Úgy voltam vele, legalább a film közelében vagyok. Annyira nem élveztem, de azért sokat tanultam. A kritikusi és forgalmazó időszak alatt is már a filmezésre készültem. Először reklámfilmekkel, ahol megtanulhattam a történetmesélés alapjait, ráadásul 30 másodpercben. Az első kisfilm leginkább referenciának kellett. Akkor már voltak nagyjátékfilm terveim, de mindenhol azt mondták, mutassam meg előbb egy kisfilmben, mit tudok. Ezután azt gondoltam, most már minden simán fog menni, mégis majdnem tíz év telt el az első egész estés filmig. Sok filmterv meghiúsult, volt köztük egy nagy nemzetközi koprodukció, azt szerettük volna elsőfilmnek. Már megvoltak a koproducereink, sztárokkal tárgyaltunk. Aztán mégsem jött össze. Ekkor találkoztam Köbli Norbi forgatókönyvíróval és Lajos Tamás producerrel, ők kerestek meg A berni követ forgatókönyvével.

Szász Attila
Fotó: id. Sergő András

Örök elsőfilmes aggály, hogy egy kosztümös filmre valaki kap-e elég pénzt és bizalmat. Noha téged kerestek meg az ötlettel, de Te hogy érezted ezt?

Valóban sok idő, energia és pénz megy el ilyenkor a korhűség megteremtésére. A ruhák, a frizurák, a kellékek, a tárgyak; vagy éppen eltüntetni dolgokat a képről.

Néha már az utcán is úgy járok, hogy azt nézem, egy frizurát milyen korszakra lehetne átalakítani, vagy hogy ezt a házat melyik filmbe lehetne beletenni.

Valóban nehezített pálya a kosztümös film, de történetet ugyanúgy kell mesélni abban is.

Néhány film után inkább brand vagy skatulya a történelmi műfaj? Nem vágytál soha szerzői filmre?

Nem szeretnék semmiképpen beleragadni, amin most dolgozunk, az például mai történet. Közben megannyi jó téma van a múltból, azok mellett sem szeretnék elmenni. De akármilyen korban játszódik, maga a sztori szokott megfogni. Például van egy olyan terv, amit a mában képzeltünk el Norbival. Majd egyszer csak felhívott, hogy szerinte ez Mária Terézia korában sokkal jobban működne. És igaza volt. Más korszakban más a fénytörés, és az lehet, hogy éppen jobb.

És valóban, a szó szoros értelmében műfaji filmes alkotó vagyok, főleg ha úgy vesszük, hogy a szerzői filmesek általában a saját történetüket adják elő. Én pedig arról már letettem, hogy saját magam írjam a forgatókönyveimet. Jobban érdekelnek a közös munkák.

Ezek szerint korábban tervben volt…

Régen írtam három forgatókönyvet, de nem okozott örömet az írás, és nem is voltam elégedett vele. Ráadásul közben nem tudtam más munkákat elvállalni, sok reklámfilmes megkeresést vissza kellett mondanom. Ezért is praktikusabb, ha más írja a könyvet, így nekem már „csak” a rendezésre kell koncentrálni. Főleg, ha olyan profikkal dolgozhatok együtt, mint Köbli Norbert vagy jelenleg Veres Attila.

Forrás: Vertigo Média

Korábban említettétek, hogy ezek a múltbéli történetek gyakran kapnak egy mai réteget. Igyekeztek, hogy ma is üzenjen valamit. Ez a plusz layer mikor szokott megjönni? Már látszik a forgatókönyvön? Vagy később?

A legtöbb esetben már egész korán látszik, még a szinopszis megírása idején. De ezzel azért olyan sokat nem foglalkozunk; ha beleszeretünk egy történetbe, akkor csináljuk, és lehet, hogy menet közben jönnek újabb értelmezések. Bizonyos rétegek pedig egész későn, akár a vágóasztalon jelennek meg először. Azért néha azt érzem, ösztönösen fognak meg ezek a duplafenekű történetek, és éppen azért rezonálnak bennem, mert valahol a máról is szólnak. Ezeket gyakran a nézők vagy a színészek mondják ki, ismerik fel, akár tőlünk függetlenül. Például A berni követ idején Kulka János volt az, akinek feltűnt, hogy az 1958-as berni nagykövetség működése mennyire ugyanolyan, mint ma bármelyik hivatal, akár ma is játszódhatna a történet.

Szász Attila
Fotó: id. Sergő András

Érdekes módon ezek a történelmi karakterek kisemberek, csak éppen nagy korban. Nincs meg a kísértés, hogy nagy emberekről beszéljetek? Túl megosztó volna meghatározó politikusokról vagy Trianonról filmet készíteni?

Szerintem lehet ezekről beszélni. Tudom is, hogy Norbinak vannak filmtervei ismert politikusokról. Eddig részben költségvetési okokból is fordultunk a kisemberek karakteréhez. Egy híres emberről készült filmben valószínűleg nem volna elég zárt ajtók mögötti jeleneteket forgatni, kellene biztosan néhány nagyjelenet sok emberrel, sok eszközzel.

Ugyanakkor sokkal jobb terep lehet az olyan kis emberek megmutatása, akik naggyá lettek, például a sportban. Van is egy ilyen tervünk Pósta Sándor vívó olimpiai bajnokról, az ő történetét az 1924-es olimpián jól össze lehet kapcsolni Trianonnal. Egy sportoló személyén keresztül meg lehetne mutatni, hogy egy megcsonkított nemzet hogyan tudja elhitetni magával és a világgal, hogy lehet még tényező, hogy talpra tud állni.

A sport nagy érzelmeket tud megmozdítani és bevinni a moziba, össze tudja kovácsolni az egyébként különböző embereket is, elég, ha csak a legutóbbi foci Eb-re vagy az olimpiákra gondolunk.

De ugyanilyen hőstörténetet lehetne készíteni Halassy Olivér vagy Hajós Alfréd életéről, úgy tudom, léteznek filmtervek róluk is. Ezekben a történetekben látok fantáziát.

Olyan akarok lenni, amilyennek hazudtál – Apró mesék

Beszéljünk az Apró mesékről! Régóta hallani már róla, például három éve már gyártás-előkészítésre kaphatok támogatást. Ahhoz képest mintha sokára érkezett volna meg.

Ennek leginkább az Örök tél volt az oka, mert elvett közben egy-másfél évet. 2016 őszéig simán ment minden: megvoltak a helyszínek, szereplők, kész volt a költségvetés és a gyártási terv. Ekkor jelezte a Filmalap, hogy a gyártási támogatást már csak jövőre kaphatjuk meg. Mivel én mindenképpen ősszel szerettem volna forgatni az erdő miatt, így hirtelen felszabadult egy évünk, amit nem akartunk tétlenül tölteni. Így éppen kapóra jött a Gulág Emlékbizottság pályázata, az ő finanszírozásukkal készült az Örök tél. Ebben az időszakban kicsit felváltva foglalkoztunk a két filmmel: szerintem rekord rövid idő alatt előkészítettük, leforgattuk és megvágtuk az Örök telet, majd leforgattuk az Apró meséket, utána visszatértünk az Örök tél utómunkáihoz, bemutattuk tavaly, a kommunizmus áldozatainak emléknapján, után elkezdtük vágni az Apró meséket, és most itt vagyunk. Ráadásul ugyanaz a stáb készítette, így minden beszélgetés úgy kezdődött, hogy tisztáztuk, éppen melyik filmről van szó. Kicsiben belekóstolhattam, milyen lehet Steven Spielbergnek lenni, aki időről időre két év alatt kijön három filmmel. Egyébként mi eredetileg is 2019 tavaszára terveztük a bemutatót, csak a sajtóban jelentek meg folyton 2018-ra jósló cikkek. Mondjuk látva, mennyi magyar film jelent meg tavaly ősszel, jobb is így.

Volt azonban egy szereplőváltás is. Molnár Levente szerepére először Nagy Zsoltot választottátok, akivel kevesellte a szerepért járó pénzt. Ez itthon azért elég szokatlan…

Nagyon sajnáltuk mindannyian, hogy nem sikerült vele megegyezni. Zsolt meghúzott egy vonalat, és onnantól elvi kérdést csinált a dologból, ahogy mi is. Ezután úgy döntöttünk, nem a második legjobb jelöltet keressük meg Bérces karakterére, hanem újragondoltuk a karaktert. Zsolt talán kevésbé lett volna titokzatos, a nyerseség, durvaság nem lappangott volna ilyen sokáig. Leventében inkább megvan az az ambivalencia, titokzatosság, amitől talán több fejtörést okozhat a nézőnek az ő karaktere. Sokáig nem lehet tudni, mire számíthatunk tőle.

Milyen fogadtatásra számítasz? Az eddigi filmek sikeresek voltak, de nehéz – vagy inkább lehetetlen – összehasonlítani a tévéfilmek nézettségét a mozifilmek box office adataival. Ez az első eleve moziba szánt filmed.

Valóban, most először egy konkrét szám jelzi majd, hogy sikeres a film, vagy sem. Sokan látták persze tévében az eddigi filmjeinket, de az is elég relatív. Attól is függ, melyik csatorna milyen idősávban adja. Az viszont tény, hogy a köztudatba beépültek ezek a filmek, több százezer embert elértek (amit magyar mozifilm nehezen képes hozni), a sok nézőből soknak tetszett, plusz jöttek – sőt, még mindig jönnek – a nemzetközi fesztiválsikerek is. Most elsősorban abban bízunk, hogy a nézők ezt a filmet is szeretni fogják, és szájról szájra terjed majd a híre. Rendkívül izgalmas napok lesznek ezek, ilyet a tévéfilmjeinkkel nem éltünk át.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..