A Trónok harca 6. évadja most indult, ennek alkalmából kérdezte az HBO Isaac Hempstead-Wrightot (Bran Stark). A fiatal színész kisgyerekként került a sorozatba, amikor még csak jó mókának tűnt a fantasyben szerepelni, de most kamaszként komolyabban tekint a filmre is és saját mesterségére is.
Mit csinál Bran a 6. évad elején?
Bran a „földalatti fa” varázslóiskolába járt…
A Branfortba? (ford. angolul Branwarts, szójáték a Hogwarts-cal, magyarul Roxfort, a varázslóiskola a Harry Potter-történetekben)
Aha, a Branfortba, ez vicces! Azt hiszem, nem találkoztunk vele körülbelül féléve, egy éve. Ez idő alatt zöld-látói és vargi képességeit csiszolta. Most pedig látnokság helyett mással fog foglalkozni, inkább azzal, hogy hogy tudja a varsafák erejét felhasználni, hogy a múltba és a jövőbe is belelásson. Brant a háromszemű holló tanítgatja, aki ennek a tudásnak, mondjuk így, a királya, és megmutatja neki, mire tudja használni, és milyen következményei lehetnek.
És mégis, mire képes a látomásaival?
Nagyrészt csak a múltat nézi, és tanul belőle. Viszont nem csak ezért érdekli, bizonyos dolgok a boldogabb időkre emlékeztetik Brant. Természetesen ott akar maradni örökre, de háromszemű holló azt mondja, hogy nem lehet, mert akkor bajba kerül. Sokszor az az érzésünk támad, hogy Bran kapcsolatba léphetne ezekkel a múltbeli figurákkal és szereplőkkel a látomásokon keresztül – de nem tudjuk pontosan.
Milyen visszajönni a sorozatba azután, hogy az egész múlt évadban nem szerepeltél?
Szó szerint egy éve nem forgattam, úgyhogy idegőrlő volt visszajönni a Trónok harcába. Plusz a 4. és a 6. évad között a sorozat még jobban kiteljesedett, és azon agyaltam, hogy „te jó ég, tudom még, hogy kell ezt?” Az első nap, így visszanézve, elég rossz volt, meg kell mondani!
De az volt a legjobb, hogy újra láthattam mindenkit. Sokakkal nem találkoztam a 4. évad óta, úgyhogy szuper, hogy fölvettük a fonalat.
És könnyen eljátszod, hogy látomásod van?
Furcsa, de egy kicsit nagyobb feladat kilépni egy látomásból, mert jó pár jelenetben, Brannek hirtelen ki kell lépnie, szinte kiszakítják belőle, pedig nagyon élvezte. Az egészet illetően, olyan, mint valami hihetetlen, gyönyörű helyen érzeni magam, és utána a „nyirkos” valóságra ébredni, miszerint egy barlangban vagyok – nagyon élveztem. Emlékszem, közben olyan kellemes álmokra gondoltam, ahonnan ha fölébresztettek, azt mondom, jaj, ne!
Szóval ennek képzeled el, álomnak?
Igen, pontosan. Valahogy úgy képzeltem el, mint az Eredetben.
Milyen ember Bran ezen a ponton?
Még mindig van benne a kamaszkori, öntelt magabiztosságól. Ez látható bizonyos látomásokban: még nem érti meg a dolgok súlyát, nem figyel és gondolkodik – ő tudja legjobban. Nagyon türelmetlen, szerintem, de megértem. Úgy érzem, pont így tennék a helyzetében, azt gondolnám, menni kell és csinálni a dolgokat. A sorozat ideje alatt nő föl, elég gyorsan, de most még gyorsabban, mint eddig. Korábban nem volt ekkora felelőssége. Egy darabig vigyáznia kellett az öccsére, de aztán útjára indították, és mint minden férfinak, el kellett jutnia ebbe a barlangba. De most tényleg van hatalma, használhatja jóra vagy rosszra, és tudnia kell bánni vele. Azaz most már kevésbé a felnövésről van szó – mert ennek már meg kellett történnie eddig az állapotig –, mint inkább arról, hogy megfontoltan cselekszik-e.
Bran tud menni a látomásaiban?
Igen, egy kicsit. De sajnos harcolni nem!
Milyen volt Max von Sydow-val dolgozni?
Nagyon király volt. Nagyon törékeny és idős, 86-87 éves. Úgyhogy elképesztő, hogy még mindig játszik! De ez nagyon szuper a színészi szakmában: kezdheted 5 évesen, és befejezheted 86 évesen. Nincsenek határok. De a hangja még mindig nagyon erős. Úgy mondaná el ezt a bárgyúnak vagy teátrálisnak hangzó sort: „ó, ez az apád”. Alapesetben ez a sor teljesen ártalmatlan, viszont ha ő mondja, rögtön belehallunk másik réteget is. Ő olyan méltósággal tette, ahogy nem tudná akárki. Nagyon-nagyon klassz volt mellette lenni, és nem csak hallgatni, hanem játszani is. Segített, mert igazából olyannak tűnt, mint valami öreg, bölcs és titokzatos figura.
Említetted, hogy amikor visszatértél a sorozatba, minden nagyobbnak tűnt. Hogyhogy?
Már olyan dolgokban is megjelenik, mint a pletykarovatban Sophie és Maisie, két barátnő beszélgetésében. Micsoda?! Egyre több a paródia mindenfelé, a Trónok harca egyre inkább viszonyítási pont lesz, hétköznapi beszélgetésekben is simán bedobhatod. Elért arra a pontra, hogy sétálsz az utcán, és egyszer csak azt hallod, hogy valaki megemlíti. Szerencsére én most nagyjából inkognitóban vagyok. Legutóbb, amikor láthattak az emberek, sokkal kisebb voltam, és most teljesen másképp nézek ki, szemüveges vagyok meg minden, úgyhogy szinte senki nem ismer föl. Az új évaddal ez valószínűleg többen lesznek.
Hogy változott a sorozat megítélése, ahogy idősebb lettél?
Amikor elkezdtem 10-11 éves voltam, úgyhogy nekem csak annyi volt, hogy hú, de menő dolog! Csak ennyit mondtam volna, és mennék lógni mindenkivel ebben a király hotelben. Most már tudom, hogy akkor alig, vagy csak nagyon kicsit gondolkodtam igazán vagy dolgoztam a karakteren, csak megcsináltam, magamat játszottam el. De ebben az évben, 16 évesen, ami hivatalosan felnőttkornak számít a színészvilágban, mehetsz egyedül és ilyesmi, és azt gondoltam, na, igen, ez már igazi munka! Nem csak szerencsés vagyok és csak lézengek, hanem valamit meg kell csinálnom, gondolkodnom kell rajta. Ettől még jobban értékeltem az egész folyamatot, és időt szakítottam arra, hogy gondolkodjak a jelenetekről, hogy jobban megalkossam őket, mint ezelőtt.
A sorozatban megjelenő természetfölötti elemekről változott-e a véleményed?
Itt lenyúlom David és Dan meglátását: ami igazán jó ebben az egészben, hogy a Trónok harcában ugyanolyan kételkedéssel kezelik a varázslatot, mint a mi világunkban. A szereplők között mindig így zajlott: „Sárkányok? Már több száz éve kihaltak.” és „Nem, a Mások nem léteznek.” Szóval nem csak mítoszt látunk, hanem látjuk, ahogy mások felfedezik ezt. Nincs ránk kényszerítve. Nem feltétlen szerves része a történetnek, csak valami a periférián, amit most fedezünk föl. És ez nagyon király ennél a szereplőnél: általa ismerhetjük meg a sorozat összes természetfölötti elemét.
A motivációit illetően, érdekli Brant a hatalom, a család vagy a világ megmentése?
Nincs igazán választási lehetősége. Megmondta neki a háromszemű holló, hogy ő lesz a következő háromszemű holló. Bran félúton van két dolog között, hogy azt gondolja, jó, rendben, megteszem, amit meg kell tennem, segítek, ha tudok. Ugyanakkor azt is gondolja, hogy ez az egész vacak, a látomásbeli világokban akarok lenni, ott ahol minden szép és elfelejthetem a nyomorúságos valóságot. Egy kis része lázadni akar és a saját dolgaival foglalkozni, de lényegében kőbe van vésve a sorsa. Belátta, hogy tulajdonképpen alkalmatlan bármilyen fizikai erővel való megmérettetésre, viszont a varázslás, zöldlátás terén tud hatni. Ezt meg fogja tudni tanulni, jól használni, úgyhogy tud vele segíteni másoknak, és nem csak teherként nehezedik rá a tudás.
Tényleg ijesztőek a Mások, vagy mind csak egy teniszlabda egy bot végén, mint a legtöbb CGI?
Ijesztőek! Elég sok élőhalottas extránk van egy jelenetben és én meg ott sétálok köztük, ahogy szépen hajladoznak a szélben és a húsuk meg ott lóg. Megfordulok, és ott az Éjkirály. Nagyon menő volt látni, és ezen a nagy, havas hullákkal teli mezőn filmezni. Nem volt semmi!
És milyen emberileg az Éjkirály?
Ő a „kaszkadőrünk”. Nagyon drága, vicces fickó. Ott ülsz, dumálsz vele, és Darth Maul feje van. Valami elképesztő kontaktlencsét tesznek be neki, és majdnem hatszögletű sárga forma van benne, baromi ijesztő, akkor is, ha épp csak kávézol vele.
Ha Bran forgatókönyvét írnád…
Szeretnék egy kardot, valami ninjás lenne. Bran olyan lenne, mint egy Mások-féle fegyveres. Dupla, valyriai acél a hátán. Vagy szilárd sárkányüveg, az még menőbb és varázsereje van.
Most már kiléptünk a könyvből, izgalmasabb lesz-e ettől a színészi munka, vagy elbizonytalanít a helyzet?
Az előző évadokban tudhattuk: ilyen és ilyen helyre, helyzetbe kerül az évad végére. Vagy: biztos, hogy errefelé kell mennie. De mostanit nézve azt gondoljuk, hogy te jó ég! És bizonyos jelenetekben tényleg azt gondoljuk, hogy nagy veszélyben van, most fog meghalni, nincs „biztonsági háló”, most nincs fogódzónk. De gondolom, ez az egészben az izgalmas: ki tudja, mi történik?
A HBO interjúját Szatmári Zsófi fordította.
Az HBO saját gyártású sorozatának 6. évada 2016. április 25-től lesz látható. Az első rész regisztráció nélkül megtekinthető az HBO GO-n.
