Interjú

Velence 2018: „Az árvaság érzése nagyon erős ebben a városban” – interjú Szőcs Petrával

Szőcs Petra egy robotapácás filmterv helyett készítette el a Déva című első nagyjátékfilmjét a velencei Biennale College támogatásával. A film premierje a Velencei Filmfesztiválon volt, ennek apropóján ültünk le beszélgetni a fesztivál előtt.

Tavalyelőtt a Csoszogj úgy című rövidfilmmel Szarajevóban, két évvel előtte A kivégzéssel Szarajevón kívül Cannes-ban is voltál. Melyik fesztivált szeretted eddig jobban?

Nem igazán szeretem a fesztiválokat, és nagyon más a kettő. Cannes után megfogadtam, hogy ha még egy fesztiválra bejutok az életben, semmit sem fogok túl komolyan venni. Pont utána jött Szarajevó, és nagyon jó volt, hogy így mentem oda.

A Velencei Fesztiválra idén először mész, mégpedig a Dévával. Mit vársz tőle?

Nem volt időm semmit elképzelni, nemrég fejeztük be a Dévát. Szeretnék minél több filmet megnézni, Brady Corbet, Reygadas és Lanthimos új filmjeit, az új Suspiriát. De ismeretlen kazah és iráni rendezők filmjeit még érdemesebb lesz nézni, mert ezek nem lesznek hozzáférhetőek máshol.

A Déva az első nagyjátékfilmed, ami a Biennale College támogatásával készült, a fesztiválon is bemutatják, ráadásul ez az első eset, hogy magyar alkotást választottak ki. Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel?

Nem volt nagy döntés, nem volt mit veszítenem. Egy évig dolgoztunk egy robotapácáról szóló filmterven, de a Filmalap nem támogatta – tényleg nagy vállalás lett volna, kicsit féltem is tőle. Nem gondoltam volna, hogy a Déva bejut Velencébe, de mindenképpen meg akartam próbálni. Egyébként ezt az Inkubátor programra is neveztem, de oda nem válogatták be.

Hogyan zajlott a program?

Velem együtt tizenkét jelentkezőt választottak ki augusztus végén, akik részt vehettek egy tizenegy napos workshopon Velencében. A helyszín 1978-ig elmegyógyintézetként működött. Ott aztán tényleg lehetett koncentrálni: nagy kőfal veszi körbe a szigetet, és csak rácsokon keresztül lehet kinézni a tengerre. Reggeltől estig konzulensekkel beszéltünk a filmtervről: a vizuális világáról, a szereplők pszichológiájáról – mindenről. Egészen különleges módszerekkel próbálták kihozni mindenkiből a legjobbat, volt, hogy Lego-figurákkal kellett a szereplők viszonyát ábrázolni. Ezután három hetet kaptunk a forgatókönyvre, amelyet együtt írtunk Nagy V. Gergővel. Egyedül ez elképzelhetetlen lett volna. A forgatókönyvekből választottak végül hármat.

És te is köztük voltál.

November végén tudtam meg, hogy kapunk támogatást. Nem gondoltam volna, mert nagyon erős mezőny volt, sok olyan low-budget filmtervvel, amelyet jóval könnyebb lett volna legyártani, mint a miénket. A Dévában a főszereplő mellett két nagyobb női, illetve hat fontos beszélő szerep van, körülbelül negyven statiszta és több helyszín.

Hol voltál, mit csináltál, amikor megtudtad a hírt?

A kiválasztott három embert telefonon értesítik, a veszteseket levélben, mert félnek a dühüktől. Aznap idős apácákkal forgattunk dokumentumfilmet egy érdi zárdában. Nem jött se telefon, se e-mail. Este hétkor, mikor már hazaértem az apácáktól, láttam, hogy hívnak.

A Biennale mennyire szólt bele később a forgatásba?

Szerencsére semennyire, így végig a magaménak érezhettem a filmet, már amennyire ez lehetséges. Nagyon sok segítséget kaptam tőlük, és ha nem választanak ki, akkor is megérte volna az egész.

Miben lett más az elkészült film, mint a kezdeti koncepció?

A treatment nagyon sokat változott, mert azt a workshop után teljesen átdolgoztuk, az első forgatókönyv viszont körülbelül 70%-ában fedi a mostani, megvágott filmet. A kész változat szikárabb, egyenes vonalúbb, fojtottabb mű lett az első verzió burjánzásához képest. Ez azért is alakult így, mert a főszereplő más lett, mint akire eredetileg írtam a forgatókönyvet. Az ő személyiségéből is fakad, hogy a film csendes és szigorú.

Rajta kívül mi inspirálta a filmet?

A táj. Furcsa, ahogy egy képbe helyezhető Déva vára a beépített anyával, és az alatta lévő árvaház egy csomó gyerekkel, akik elképzelik, hogy milyen lehet az anyjuk. Az árvaság érzése nagyon erős ebben a városban. Rengeteg elszigetelt épület van, rom, magányos fa a dombokon.

Egy pár szóban összefoglalva miről szól a Déva?

Nehezen tudnám egy mondatban összefoglalni. Talán arról, hogy valaki miként próbálja elveszíteni a személyiségét.

A filmet az Eurimages is támogatta, veled együtt három nőnek ítélt oda ösztöndíjat „a férfiak és nők közötti egyenlőség akcióterve keretében”.

Annyit jelent ez a támogatás, hogy a Biennálénak fizetnek pénzt, bizonyos költségeimet átvállalják, az utazásomat és a szállásomat. Ez tulajdonképpen a Biennale College-ot támogatja, nem engem.

Pozitív megkülönböztetésről van tehát tapasztalatod. Negatívról is?

Nem érzek negatív megkülönböztetést, ami a rendezők helyzetét illeti. De nem tekintek magamra nőként a filmezésben.

A filmjeidet befolyásolja, hogy nő vagy?

Bizonyára befolyásolja, mint ahogy sok más dolog is. Nőként „nő-családokat” ismertem meg Déván. Emiatt van az, hogy az összes szereplő nő.

Nemcsak rendezel, írsz is. Versesköteted is jelent már meg, legutóbb 2017-ben, Németországban. Megfogalmazódott már új akár irodalmi, akár filmes terved a fejedben?

A robotapácás tervem még mindig megvan. A harmadik velencei workshop alatt elindult a VR-műhely (Virtual Reality) is, és rájöttem, hogy ez az apácás filmterv alkalmasabb VR-filmnek.

Avatar

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya