Interjú

Velence 2018: Átírni a kódokat – interjú Nemes Jeles Lászlóval

Az Oscar-díjas Saul fia után Nemes Jeles László következő filmje a Velencei Filmfesztiválon debütált, majd elnyerte a kritikusok díját. A Napszállta 1913-ban, Budapesten játszódik, ahol egy fiatal nő bolyongásának és önkeresésének lehetünk szemtanúi. A rendezővel a világpremier után beszélgettem a történetmesélés új útjairól és a film értelmezéseiről.

A Napszállta a második nagyjátékfilmed a Saul fia után. A hatalmas siker után éreztél-e nyomást, elvárást a külvilág felől?

Igen, és éreztem belülről is. A munkafolyamat része volt, hogy el kellett tolni magamtól ezeket a külső hatásokat, és csitítani a belső folyamatokat.

Mikor született meg a Napszállta ötlete?

Már a Saul fia előtt szó volt erről a történetről, aztán évek kellettek hozzá, amíg kifejlesztettük a végleges irányt.

A Napszálltában is hasonló eszközöket használsz, mint a Saul fiában. A film szorosan a főszereplőre koncentrál, őt követi a kamera, a zene és a zörejek is hasonló hatást keltenek. Kezdettől adta magát a koncepció, hogy ezt a történetet is így szeretnéd elmesélni?

Engem nagyon érdekel a szubjektív történetmesélés. Nagyon fontos elem az életünkben, hogy mennyire keveset tudunk a világról. Sokszor az az illúziónk, hogy sokkal többet tudunk róla. Ez a film is erről szól. Úgy érzem, hogy a filmművészetben annyira elterjedt az objektivitás, hogy a mozi nem is tolerál mást. A történetmesélésben csak bizonyos kódok a megengedettek. Úgy gondolom, hogy ha a film mint önálló művészeti forma és médium túl akar élni, fenn akar maradni, akkor vállalnia kell a kísérletezést.

Ehhez képest érdekes volt számomra, hogy a sajtókonferencián nagyon sokan a Napszállta aktualitásokhoz való viszonyáról kérdeztek.

Ez természetes, hiszen ma nagyon befolyásolják a filmeket, főleg az úgynevezett fesztiválfilmeket az adott társadalmi és politikai körülmények. De azt gondolom, hogy a Napszálltának van egy másik rétege is, ami az emberről szól. Az definiálja a film struktúráját és a stílusát is, hogy a főszereplő mennyire keveset tud megérteni a világból. És valószínűleg ez a maradandóbb, többféleképpen értelmezhető oldala.

SPOILER

Hallottam olyan elméletet is, hogy ez az új Harcosok klubja. Ehhez mit szólsz?

Az biztos, hogy van doppelgänger-történet ebben a filmben. Így írtuk meg. Írisz és a bátyja a fény és az árnyék. A kérdés, hogy mennyire külső vagy belső teremtmény a báty. Te egyébként érezted ezt, amikor nézted?

Egy idő után gyanús lett, hogy ő talán csak egy mitikus figura, hiszen annyira retteg tőle a környezete.

Igen, egy mitikus figura, egy projekció.

SPOILER VÉGE

Egyébként zavar téged, ha a kritikusok vagy a nézők olyasmit próbálnak belelátni a filmbe, amit te nem szándékoztál beletenni?

A filmjeimben elég teret hagyok a nézőnek. Természetes része a befogadás folyamatának, hogy belevetítünk a művekbe. Érdekes, hogy az emberek sokszor félnek attól, ha a sztorielemeket nem lehet tökéletesen racionalizálni. Mindent akarnak érteni, a frusztráció mint nézői folyamat ma egyre kevésbé elfogadott. Pedig szerintem alapvető részük a filmeknek, hogy nem kell, és talán nem is szabad minden kérdésre választ adniuk.

Tíz hónapig tartott a casting, ami meglehetősen hosszúnak számít. Milyen szempontok alapján választottad ki a szereplőket?

A hosszú castingnak Írisz titka és megismerhetetlensége volt az egyik oka. Ez a folyamat nagy lehetőség volt, hogy megpróbálhassuk feltárni Írisz titkait, miközben reméltük, hogy mégis marad benne olyan régió, ami feltáratlan. Ehhez a feladathoz nem színész, hanem egy ember kellett, aki valamennyire hasonlít a figurához. Írisz szerepében nincs klasszikus értelemben vett performansz, ezt helyette egy másik működési elv határozza meg.

Még nem volt teljesen kész a forgatókönyv, amikor elkezdtük a castingokat, így a castingfolyamat is alakította a forgatókönyvet. Nagyon sok embert megnéztünk minden szerepre. A színészekkel az volt a munkám, hogy megpróbáltam egy eszköztelenebb kifejezésmód felé elvinni őket. Az, hogy a filmben így mozog együtt ez a sok ember, hogy ilyen interakciók vannak köztük és ilyen energiák szabadulnak fel, az azért is van, mert van valami láthatatlan kapcsolódás köztük.

Sok országból érkeztek a stáb tagjai, ez okozott bármiféle nehézséget?

Annyiban igen, hogy több színésznek is meg kellett tanulnia egy általa nem beszélt nyelven a szövegét. De ezt Vlad Ivanov és Marcin Czarnik is remekül megoldotta – igaz, keserves munka árán. A jelenlétük nagyon fontos volt a filmben, és az az energia is, amit magukból árasztottak.

Mennyire magyar és mennyire nemzetközi a film témája?

A szövetében és a gyökereiben magyar, de remélem, hogy értelmezhető a külföld számára is. Nagyon sok országból jönnek ide hozzám Velencében a nézők, és az derül ki, hogy ők is értik. Ha nem próbálnak meg mindent racionalizálni, akkor ők is megérzik benne azt, ami a legfontosabb.

A Saul fiával összevetve is kérdezem ezt, hiszen az egy olyan sarokpontról szól, amiről a világon mindenki hallott.

Ez igaz, de például a japánok nem tudnak sokat a holokausztról. Ott a plakátra rárakták Auschwitzot és a sárga csillagot. Nem mindig evidens elvárni, hogy mindenkinek legyen pontos értelmezése az adott periódusról, kontextusról. Ugyanakkor reméljük, hogy valahogy el tudunk jutni minden nézőhöz.

Számíthatunk arra, hogy a későbbiekben is hasonló filmeket fogsz készíteni?

Minden filmnek megvan a saját logikája. Nagyon érdekel a szubjektív és immerzív filmkészítés, de valószínűleg más típusú filmeket is fogok csinálni. Ha tudok újítani, és a kódokat, konvenciókat nem feltétlenül elfogadni.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya