Interjú

„Igazi egymásra találás volt” – Interjú Walters Lilivel

Walters Lili különc egyetemista lányt játszik Badits Ákos első nagyjátékfilmje, a július 1-től mozikban látható Űrpiknik női főszereplőjeként. Tántoríthatatlanul küldi a jeleket az űrbe abban a reményben, hogy egyszer választ kap. A sci-fi vígjátékban egy földönkívüli lesz a társa, aki azért jön a bolygónkra, hogy magával vigye Zalatnay Saroltát. A Pannát alakító színésznőt a film kapcsán szerepéről, illetve zenéhez fűződő viszonyáról kérdeztem. 

A Drakulics elvtárs Máriájaként egy Kádár-kori vámpírsztoriba keveredsz, most egy űrlény oldalán indulsz megmenteni a bolygót. Volt számodra valami kapcsolódás a két szerep között?

Egyszerre kellett természetesnek lenni, meg bizonyos értelemben soknak is. Nagyon jól éreztem magam mindkét filmben, de egyszer már szeretnék egy jó kis realista történetben is benne lenni.

Panna karakterében mi volt az, ami nagyon te voltál?

Talán a saját világban létezés. Panna saját narratívája, amit hívhatuk egyfajta magányosságnak is, az ismerős. Azt hiszem, aki jól meg tudta élni a gyerekkorát, attól ez az érzés nem idegen. Nekem például nagyon megvan. Panna magányos karakter.

Hogyan tekintesz most vissza rá?

Remélem, hogy átjön a melankóliája. Bennem ez az érzet nagyon erősen megvolt. Számára ez egy fájdalmas sztori, sűrű ködben járja végig, amit ki is lehetett pörgetni. Erre visszagondolni szép. Nem tudom, jó-e, de szép.

Mi jelentett kihívást a szereped kapcsán?

Az öngyilkossági kísérlet. Hogyan csinálsz meg egy ilyet? Nagyon sokat rugóztam rajta. Szerintem nem sikerült, de rengeteget foglalkoztam vele. Most máshogy csinálnám, az biztos.

Mennyire volt beleszólásod a karaktered alakításába?

A filmes munka párbeszéd. Az Űrpiknik készítése során abszolút lehetett együtt gondolkodni, emellett nagyon pontosan fel volt rajzolva Ákos és Ágota (Benedek Ágota, a film forgatókönyvírója – a szerk.) világa. Engem választottak Panna szerepére, nekem meg ez a könyv kellett. Igazi egymásra találás volt.

Egyébként szereted a science-fiction-t?

Ágotáékkal kábé ugyanakkor nőttünk fel. A kilencvenes évek második felében szinte minden sztori egy kicsit más dimenzióban játszódott. Szóval nekünk az olyan szavak, mint space vagy energiák az alapszókincsünk részei.

Volt kedvenc momentumod a forgatáson?

Igen, sok. Csodálatos volt például Békés Italával dolgozni. Elképesztő, mekkora energia árad belőle. És hát, ami szintén döbbenetes élmény volt, az a parti a melegbárban. Gyönyörű volt, annyira szépen mozogtak a szereplők, hogy ott én moziztam. Jó volt a közelükben lenni. Az egész forgatási nap nagyon jó hangulatban telt.

Miről szól neked a film?

Arról, hogy saját bolyongásukban hogyan mentik meg egymást az emberek. Találkoznak, történnek velük dolgok és összekapcsolódnak. Semmi más nem fontos az életben – csinálhatunk úgy, mintha lenne, de egymáson kívül itt nincs semmi.

A szerepeid kapcsán mindig megtalál a zene. Így volt ez most a Freakin’ Disco dalával és az ahhoz készült klippel is. A szám Zalatnay Sarolta Fekete Árnyékának átdolgozása, amit te énekelsz.

Folyamatosan vágyódom a zene iránt, és mintha az univerzum mindig oda is nyújtaná a lehetőséget, hogy tessék, Lili, megint elénekelhetsz egy számot. Mindig is érdekes volt a viszonyom az énekléssel. Gyerekkoromban vittek népdalversenyekre, amiből egy ponton elegem lett. Aztán felnőttem és azt éreztem, hogy már nem tudok úgy énekelni, mint régen. Amikor jött a zenekar (Dorothy’s Legs – a szerk.), ott is megmaradt ez az érzés. A hangommal kicsit olyan a viszonyom, mint saját magammal. Most például azzal próbálkozom, hogy csak úgy énekelek. Vannak hónapok, amikor egyáltalán nem, aztán folyamatosan dalolászom.

Egyszerre szeretsz énekelni és szenvedsz is tőle?

Úgy érzem, hogy nem megy, ettől függetlenül állandóan csinálom. Így a hozzáállásom is folyamatosan alakul. Amikor jön egy ilyen lehetőség, mint most például a Freakin’ Discóval, az jó pillanat arra, hogy megnézzem, éppen hol tartok fejben. Most úgy voltam vele, hogy ez a hangom és jól fogom magam érezni. Sikerült elérnem, hogy ne hasonlítsam magam se önmagamhoz, se másokhoz.

Mit jelentett neked, hogy Zalatnay Saroltát énekeltél?

Az ő személye nekem abszolút a filmhez kapcsolódik. Cini egy zseni, persze meg voltam ijedve, hogy mégis mit gondolok, hogy én ezt a dalt éneklem, de aztán rájöttem, hogy olyan lesz, amilyen, ő pedig biztos megbocsát.

Beszéltetek utána?

Nem, még nem találkoztam vele, mert nem voltam ott azon a forgatási napon, amelyiken ő szerepelt. Ha esetleg összefutunk, kíváncsi vagyok, mond-e valamit.

Kalmár Lalita

Kalmár Lalita az ELTE bölcsészkarán végzett filmszakon, majd később filmírást tanult a METU művészeti karának mesterszakán. Írt kisjátékfilmet, sorozatot, dolgozott színészekkel filmben és színházban egyaránt, a filmkészítés gyakorlatába is belelátott. Szakdolgozatában a bollywoodi film műfaji sokszínűségét vizsgálta, emellett nagy rajongója a szerzői filmnek, illetve a szerzői életutak feltérképezésének.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés