Kritika

Ennyire kerüld el – 22 mérföld

Agyzsibbasztó és túlstilizált: a 22 mérföld Mark Wahlberg és John Malkovich ellenére is inkább másfél óra fejfájás, nem filmélmény.

A rossz akciófilm minden vonása összegyűlt a 22 mérföldbe: követhetetlen akciójelenetek, érdektelen cselekmény, pocsék karakterek, irreális harc.

Peter Berg, Mark Wahlberg és John Malkovich filmje, a 22 mérföld egy amerikai félkatonai osztagról szól, amelyik „a diplomácia és a katonaság után következő végső megoldás”. Vezérük a látványosan pszichopata Wahlberg; van még közöttük dolgozó anyuka, cyberpunk hacker, sakkjátékos főparancsnok és még egy-két félig főzött karakter; afféle Impossible Mission Force a humor és a személyiség nélkül. Wahlberg végigüvölti és -idegeskedi a filmet; egyetlen motivációs eszköze a fenyegetés, még saját csapattagjait is megveti.

Kommandó? Egy csapat idióta! Bármelyik tinédzsernek, amelyik végigjátszott egy akciójátékot és megnézett egy Bourne-filmet, több fogalma van a taktikáról, mint ennek a kis csorda fegyveres ökörnek.

A film valósággal

csábít arra, hogy elképzeld, hogyan irtanád ki őket.

Tegyük fel, hogy én vagyok az ellenség (esetünkben az indonéz hadsereg)… Hát, két olcsó, akár feketepiaci, vállról indítható rakéta elintézné az egész cselekményt a film huszadik percében, kormányom teljes megelégedésére. Vagy egy árva Wing Loong I harci drón; most vettek négyet Kínától. Vagy akár egy szerencsésen dobott kézigránát az épületharcok során. Mivelhogy ez a „speciális egység” nem rejtőzködik, hanem nagy gázzal nekiindul a város főútjának két páncélozatlan, lassú terepjáróval – tudva, hogy figyelik őket! –, és reméli, hogy senkinél se lesz vízipisztolynál durvább eszköz.

Spoiler: lesz. Úgyhogy vér és halál, önfeláldozás, menekülés, épületharcászat és autós üldözések. Közös vonásuk, hogy követhetetlenek. A taktikai tér átláthatatlan, a folyosók összeolvadnak, az ellenség mookjai egy masszát képeznek, sötét van és szürkeség mindenütt, ráng a kézikamera és statikus zaj ugráltatja a felvételeket, és Mark Wahlberg néha kilő egy random sarok mögül valamerre a négy égtáj közül; általában nem lehet érteni, miért pont úgy és arra.

No és miért bérelik fel Iko Uwais indonéz harcművész-akciórendezőt, ha aztán a közelharc jeleneteiben nemcsak a koreográfiát, de még a mozdulatokat is kivehetetlenné vágják?

A mindemögött zajló fő cselekményről nem érdemes beszélni, mert nem több, mint ami az előzetesben szerepel: el kell juttatni egy veszélyes fazont 22 mérföldnyire, élve. A bonyodalom annyiból áll, hogy ezt ki akarja megakadályozni és épp milyen bumm-bumm eszköz van nála.

A városi harcászatról szóló filmek etalonja természetesen A Sólyom végveszélyben, mindmáig: amit ott Ridley Scott bemutat, az a hiteles valóság. De rendben; a 22 mérföld nem tiszteletteljes háborús film, hanem akció-fantázia némi harcművészettel. Csak hát azt is

kötik a realizmus bizonyos elvárásai

(mindaddig, amíg át nem megy csaknem-fantasybe, lásd John Wick). A Csata: Los Angeles például sci-fi létére is képes volt valósnak tűnő helyzeteket és megoldásokat mutatni mind utcai, mind épületbeli környezetben. Még a Bourne-, Bond- és Hunt-filmek félig szuperhős ügynökei is törekszenek a realitásnak legalább látszatára.

Peter Berg rendezői pályája finoman szólva is hullámzó. Ő rendezte a kiváló, megható Mélytengeri pokolt, de övé a nézhetetlen Csatahajó is; ő alkotta az egyik legfurcsább, legrealisztikusabb szuperhős-filmet (Hancock), de az A-kategóriás háborús filmek egyik leggyengébbjét, A királyságot is. Tanácstalan vagyok abban, hogyan zuhanhat egy rendező a Mélytengeri pokol magasságából a 22 mérföld mélységébe.

Nem tételezem fel, hogy a stúdió kötötte meg a kezét, mert mindaz, ami a filmet olyan rosszá teszi, rendezői és írói döntés kérdése: az agyonszerkesztett vizuális stílus, az akciójelenetek szétvágása, az idióta harc, az egydimenziós karakterek.

Inkább azt gondolom: ez a film a túlrendezés áldozata. Berg modern és menő akart lenni a sűrű és erratikus vágásokkal, a deszaturált látvánnyal és az elmebeteg karakterekkel; újfajta akciófilmet akart létrehozni és túlfuttatta az erőfeszítést. És mindeközben nem maradt energiája arra a komoly utánakutatásra és tervezésre, ami például – ha már városi akciójelenet – Michael Mann filmjeit oly erőteljessé tette.

Látom a 22 mérföldben egy sokkal érettebb és valóban előremutató zsánerfilm romjait. Ha lesz folytatás – a film határozottan erre fut ki; trilógiát szeretnének és külső franchise-elemeket –, és abban a folytatásban minden rendezői stílushatást letekernek a felére, az akár nézhető is lehet.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com