Kritika

Inkább az űrlények győzzenek! – Kertvárosi kommandó

Ki emlékszik még a számítógépes játékok hőskorából a Duke Nukem 3D című örökzöld, lövöldözős ökörségre? Egy nagyon macsó fickóval kellett felvenni a harcot a rajzfilmszerű űrlények inváziójával, miközben röpködtek a hímsoviniszta és altesti poénok. A Kertvárosi kommandó ugyanezt az érzést nyújtja – csak éppen nem egyedül, hanem bandában (bocsánat, polgárőrcsoportban) megy a harc a gonosz, csúnya, nyálkás, csápos, testrabló idegenek ellen.

Igen, az idegenek tényleg ilyenek ebben a filmben: minden egyes közhely beléjük van építve, ami csak az ilyen inváziós sci-fikben előfordul. Hasonlítanak egy kicsit a Predátorokra, némely beállításokban a Giger-féle alienekre, ráadásul haza akarnak telefonálni… Szóval egyértelmű, hogy itt kifigurázásról, paródiáról van szó: minden kicsit „túl” van húzva. Nem csak a Földet meghódítani akaró űrlényekkel kapcsolatban, hanem a gusztustalan, váladékokkal, testnedvekkel és nemiszervekkel kapcsolatos poénok dömpingje is erőteljesen túlzott. Olyan az egész, mintha a forgatókönyvet író Seth Rogan, Jared Stern és Evan Goldberg azt mondták volna, hogy „csináljunk egy akkora állatságot, amekkorát még nem látott a világ”. Csak sajnos a világ látott már zseniális állatságokat a vásznon – elég csak Monthy Pythonra gondolnunk. Úgyhogy hiába erőlködtek, a Kertvárosi kommandó nem lett akkora durranás.

Pedig jó sok minden összejött: az űrlényes sztorikat zabálják a geekek, akik – legalábbis Hollywood szerint – mindig röhögnek a pisin, szexen meg nyomikon is, szóval a körülmények adottak. És lehet is sokat nevetni, még annak is, akinek ezek a témakörök esetleg nem is annyira jönnek be. De hiába a gusztustalankodás, és a változatos viccelődés a nyálkás lényekkel, az utolsó pillanatban mindig megtorpannak, egy bizonyos határvonalat nem mertek átlépni a filmmel. Mindenképp kellett bele egy kis erkölcsi tanulságot tenni, nem lehetett teljesen macsó hímsovinisztára venni a figurát, kellett bele női szereplő, hogy kiegyenlítettek legyenek az erőviszonyok, és kellett bele teljesen kiszámítható drámai összeveszés és kibékülés is jónéhány. Pedig az a néhány jelenet, amiben tényleg elszabadul az őrület, egészen vicces – a szimplább péniszlóbálós, altesti poénokat köztük meg fogjuk fel átvezetésnek.

De így, hogy kellett az összefüggő, megható, tanulságos sztori is, meg a sci-fi paródia is, meg a gusztustalankodás is, de azért a 16-os karikánál többet nem mertek bevállalni az alkotók, így nem igazán látni, ki is lenne a célközönség. Végülis mindenki találhat benne néhány kedvére való utalást, felröhögős poént – de akármilyen beállítottsággal és elvárásokkal megyünk is a moziba, legalább ugyanennyi visszatetsző dolgot is.

 

Értékelés: 5/10 

 

 

 

Kertvárosi kommandó (The Watch)

 

színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi vígjáték, 102 perc, 2012

 

rendező: Akiva Schaffer

forgatókönyvíró: Evan Goldberg, Seth Rogen, Jared Stern

zeneszerző: Christophe Beck

operatőr: Barry Peterson

producer: Shawn Levy, Tom McNulty

vágó: Dean Zimmerman

 

szereplő(k):

Ben Stiller (Evan)

Vince Vaughn (Bob)

Jonah Hill (Franklin)

Richard Ayoade (Jamarcus)

Will Forte (Bressman őrmester)

Nicholas Braun (Jason)

R. Lee Ermey (Manfred)

Rosemarie DeWitt (Abby)

Erin Moriarty (Chelsea)

IMDb

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com