Kritika

2D – Bosszúállók

Nyaff. Nem elég jó a film. Hiába nem szimpatikus finnyáskodni, mégis muszáj: Joss Whedon ugyan remek munkát végzett szinte minden tekintetben, a szereplők sérthetetlensége mégis meggátolta, hogy mélységet adjon a Bosszúállóknak. Minden lelemény, szórakozás, látvány és Vasember dacára a Bosszúállók lapos.

A cikk írásakor a Bosszúállók 8,8-as értéken áll az IMDb-n, előkelő helyen minden idők legjobb filmjei között. A Rotten Tomatoes szerint a tetszésátlaga 93% a kritikusok között és 96% a közönség alapján. Mégis elő kell venni a nyafka filmkritikus-figurát, mert ennyire pedig nem jó a film: komolyan senkit sem érdekel, hogy mennyire lapos és mennyire nincs benne tétje semminek?

A Bosszúállók hibája, hogy nincs kiért izgulni. A Vasember, Amerika kapitány, Hulk/Banner és Thor sérthetetlenek: az ellenség sem árt nekik, és egymás között sem verekedhetnek egy igazit. Legföljebb a páncéljuk karcolódik. Muszáj így lennie? Christopher Nolan Batmanjeiben a sötét lovagnak van vesztenivalója; drámai bukással is zárulnak, ezidáig. Az X-Men filmekben rendszeres a személyes tragédia. De a Marvel-bosszúállók lezuhanhatnak az égből, rájuk omolhat a fél világ, odakenhetik egymást a falhoz páncéljuk, izmaik, varázsszereik teljes erejével, és még csak nem is fáj nekik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: és még csak nem is fáj nekik! Mivel pedig említésre méltó kételyeik sincsenek, szeretteikért sem kell aggódniuk, személyiségük sem fejlődik, hát minden mélység kiveszik a filmből: tét nélkül szükségszerűen lapos az egész. 2D, ott marad a vásznon, nem hat közelebb.

Joss Whedon ezen az egy hibán kívül parádésan teljesített, miatta emelkedett a film a műfaj magaslataira. A különböző jellemű hősöket működő csapattá dolgozta össze – de az is érdem, hogy meg tudta tartani őket önálló személyiségnek, olyannak, amilyennek az előzményfilmekből megismertük őket. A sokszereplős játékban valamennyien megkapják a csillogás lehetőségét. (Ez Whedon rutinja: lásd Firefly.) A kiváló rendezés és az elfogadható forgatókönyv miatt egy-két pillanatban olyan jeleneteket teremt a film, melyek idézhető klasszikussá is válhatnak, és emellett végig üdítő a tempó, a szórakozás, a leleményesség. És a látvány: nem egy Avatar, de azért kidolgozott darab e téren is. Mégsem tudom leküzdeni az érzést, hogy lapos lényeket bámulok Síkföldön.

Joss Whedon híres arról, hogy nem kíméli a szereplőit, a Buffy– és a Firefly-univerzumban például főszereplőket is megölet. Most azonban megkötötték a kezét. Mindenki tudja saját gyerekkorából, hogy ha a kölcsönkapott játékszerekre vigyázni kell, akkor nem lehet jót játszani velük: a legfényesebb játékok érnek a legkevesebbet, a legkarcosabbakkal volt a legjobb a mulatság. A Bosszúállók csillognak-villognak, de hozzájuk nem szabad nyúlni. Pedig – mert bízom az emberekben – biztos vagyok benne, hogy a közönség is jobban vágyik az igazi játékra, mint az üvegen át bámulható Síkföld-kiállításra. Nekem pedig elegem van a kényszerű nyafogásból és elegem van a 2D-ből. Látni akarom, ahogy a film kinyúl felém! Tud a műfaj sokkal többet is! Hiába jelentett a Bosszúállók májusi karácsonyt a képregény-rajongóknak, 2012 végül a sötét lovag éve lesz.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!