Kritika

A pilóta meg a túszok – 7500

Mindannyiunk rémálma, hogy emberek élete és halála között kell választanunk. Vajon mi hogyan döntenénk a híres gondolatkísérletben, ahol a villamos váltójának átállításával megmenthetnénk öt embert – ugyanakkor megölnénk egy másikat? Nagyon hasonló szituációba kerül Tobias (Joseph Gordon-Levitt), a Berlinből Párizsba tartó gép másodpilótája, amikor a terroristák túszokat ejtve, a kivégzésükkel fenyegetve próbálnak bejutni a repülőgép hermetikusan elzárt pilótafülkéjébe.

A szűk térben játszódó thrillerek műfaja (mint például a most elhunyt Joel Schumacher A fülkéje) egyszerre vonzó és taszító a filmkészítők számára. Vonzó, mert igazi kihívást jelent a pár négyzetméteren rendelkezésre álló eszközökkel megteremteni a kellő feszültséget, és lekötni a néző figyelmét – aki erre képes, az elmondhatja, hogy tud valamit a szakmájában. De bizony rengeteg buktató is van benne: amikor ennyire a lehetőségek határait feszegeti egy alkotó, nagyon sok a csapda, a leselkedő banánhéj, amin elcsúszhat a dolog. Patrick Vollrath első egészestés filmje például nagyon ígéretesen indul – de aztán sajnos leveri a lécet.

Pilótafülke a 7500 című filmben
Felszállás!

A 7500 az első képsor kivételével (amelyet viszont nagyon stílusosan repterek biztonsági kamerájának összevágott felvételeiből állítottak össze) végig a pilótafülkében játszódik. Ez egy munkahely, abból is az elég merev fajta: szabályok, feszes egyenruhák, és persze a repülés fizikájának íratlan törvényei kötik még a repülő falainál is szorosabban az itt dolgozók lehetőségeit. Persze, itt is van azért helye az embernek, van rövid ismerkedés a repülőgép személyzetével, kis csevegések révén bepillanthatunk abba, kik is dolgoznak ebben a felhők közti hivatalban.

Aztán jön a felszállás: hiába az egyik legbiztonságosabb közlekedési forma, azért mégis sokan markolják a karfát, amikor a gépük a levegőbe emelkedik…

A szorító érzés a gyomorban pedig elviselhetetlenné fokozódik, amikor a biztonsági övek használatára figyelmeztető jelzés kikapcsolódásával megjelennek a terroristák.

Igaz, a néző itt már az első gyanús momentumokra is felfigyelhet. A terroristák motivációinak, terveinek kidolgozatlansága előre vetítheti, hogy hiába a jól felépített szituáció, a nagyszerű operatőri munka, és az eddig példásan fokozódó feszültség, itt még lehetnek a filmmel bajok. A gépeltérítők ugyanis a lehető legsablonosabb muszlim terroristák. Kiabálják, hogy „Allahu akbar”, kegyetlenek, izzadnak a stressztől – de képtelenek jó döntéseket hozni. Igaz, van köztük legalább egy kis differenciálás – van ijedt, fiatal, megvezetett terrorista, meg nagydarab, erős, határozott is –, de a néző rendre előre tudja, hogyan és mit rontanak el, és előre felszisszen, mikor látja a tetteiket, mert pontosan tudja, mi következik – ők meg valamiért mégsincsenek ezekkel tisztában.

Joseph Gordon-Levitt 7500
Sérült, gépet vezet, és még telefonál is…

De nincsenek ezzel egyedül. A főszereplőnket, Tobiast ugyanilyen logikátlan cselekedetekbe hajszolja bele a forgatókönyv. Ő is, és a pilóta is súlyosan megsérül, de végül sikerül kirekeszteniük a pilótafülkéből a támadókat. Egyetlen monokróm kamera képén láthatják, mi történik a fülke ajtaja előtt és az utastérben, egy belső telefonnal tudják felvenni a kapcsolatot a terroristákkal, és persze rádión keresztül tudnak kommunikálni a légiirányítással. És, bár a magára maradó Joseph Gordon-Levitt alakítása szenzációs, még az ő mélyen átélt játéka ellenére is felmerül időnként a nézőben, hogy

„hát ezt meg miért csinálta?”.

És akkor még nem is beszéltünk a 7500 utolsó harmadáról, ahol a szituáció drámai megváltozásával meredeken lezuhan a feszültség. A bezártság marad, de a súlyos morális dilemmák helyét a Stockholm-szindróma veszi át, márpedig a „ki szabad-e nyitni a pilótafülke ajtaját a torokelvágással fenyegető terroristáknak” problémának sokkal nagyobb tétje van, és sokkal torokszorítóbb, mint a „megérdemli-e a sorsát a terrorista, aki azért mégiscsak ember”.

Egyszóval, a kifejezetten jól induló 7500 a végére olyan zuhanásba megy át, ami akkor is tönkretenné a filmélményt, ha amúgy tökéletes lenne. De nem az – bár sok szempontból közelít hozzá.

Például Joseph Gordon-Levitt már említett játéka csakis szuperlatívuszokban emlegethető.

Mostanában nem sokat láthattuk szerepelni – a 7500 láttán csak azt mondhatjuk, hogy nagy kár, ilyen nagyszerű színész sok jó szerepet érdemelne. Az operatőri munka szintén kiemelkedően jó: szűk térben nehéz mozgalmas, dinamikus filmet készíteni, pláne akciókat mutatni, de erre jelen esetben egy szavunk sem lehet. Némelyik megoldás kifejezetten bravúros.

Az már másik kérdés, hogy hiába van valami kiválóan megmutatva, ha egyből bevillan a szabály: ha pisztolyt látunk annak a film folyamán el kell sülnie. Természetesen egy repülőgépen nincs lőfegyver, de a lényeg, hogy

bizonyos motívumok láttán előre tudjuk, mi fog történni.

És sajnos rendre bejönnek a számítások, a szereplők minden logika ellenére úgy cselekszenek, ahogy azt a gagyi dramaturgia diktálja. Az ennek ellenére is jelenlévő tenyérizzasztó feszültség viszont elenyészik a film utolsó harmadára, úgyhogy azt kell mondani, hogy a szépreményű Patrick Vollrath (akit 2016-ban, az Everything Will Be Okay című filmjéért, a legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriában Oscar-díjra jelöltek) nagyfilmes bemutatkozása nem sikerült valami fényesen. Joseph Gordon-Levitt viszont ezzel a munkájával is bebetonozta magát a kiváló színészek pantheonjába.

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya