Fókuszban Moziban

Hamis isten hamis háborúja – X-Men: Apokalipszis

2XMen_Apokalipszis_Jelenetfoto (7)016 a képregény-adaptációk éve, de az eddigi gyakorlattal ellentétben, most már nem csupán a könnyed, akciódús szórakozás a cél, hanem a papírváltozatot sokkal jobban jellemző mély, összetett gondolatiság is.

Persze attól még, hogy ez is felkerült a kitűzött célok listájára, még nem feltétlenül sikerül megvalósítani. A Batman Superman ellen esetében például Zack Snyder csúfosan elbukott, pedig talán a képregényfilmek eddigi legnagyobb potenciálja rejtőzött a történetben. Ráadásul az egyébként jó időzítéssel még be is előzhette volna azt a két riválist, amiknek a történetét egybeolvasztotta. Az Amerika kapitány – Polgárháborúból ugyanis a szuperhősök elvi alapon történő egymás ellen fordulását, az X-Men – Apokalipszisből pedig a szuperhősök/mutánsok istenként való tiszteletét előzte meg. Előbbi valóban erre építette fel a történetet, utóbbi azonban sajnos ismételten csak a felszínt kapirgálja – akárcsak Snyder tette –, pedig az előzetesek alapján nagy vallásháborúra és minden egyház instant felbosszantására lehetett számítani.

Ehhez képest a sztori mindössze annyiban merül ki, hogy a még i.e. 3000 környékén Egyiptomban uralkodó, istenként tisztelt mutáns, En Sabah Nur (Oscar Isaac), sok ezer éves kényszeralvás után a nyolcvanas években kel életre, ahol szokásához híven négy, általa legerősebbnek ítélt mutánst választ maga mellé, hogy velük az oldalán leigázza az egész világot. Mivel korábbi életei során képes volt magába szívni sokak képességeit, egy szinte legyőzhetetlen, „hamis istenként” tér vissza. Vele száll szembe Xavier professzor (James McAvoy) csapata egy olyan korban, ahol az emberek kezdenek a mutánsok ellen fordulni, ugyanakkor egy részükre hősökként tekintenek.XMen_Apokalipszis_Jelenetfoto (27)

Az alap koncepció lehetőséget adna a valláskritikára, az evolúciós elmélkedésre, a felsőbbrendűség mibenlétének kivesézésére, főként mivel a játékidő kétharmada szinte teljesen akciómentesen telik el. De ha az ilyen, valóban tartalmas gondolatokat eredményező témákat mégis elkerüli a film, a kelleténél hosszabb játékidő adhatott volna lehetőséget a következetes és részletes karakterkidolgozásra. És ez az X-Men – Apokalipszis legnagyobb hiányossága: nagyon sok, az eseményekre releváns hatással bíró szereplőt sorakoztat fel, akiknek motivációik és döntéshozatalaik tisztázatlanok maradnak. Azok, akik jól ismerik az eddigi részeket, még csak-csak eligazodnak, de az új nézők számára kevés a kapaszkodó. Így En Sabah Nur csatlósainak cselekedetei és főként pálfordulásai értelmezési keret nélkül maradnak. Mindössze Erik/Magneto (Michael Fassbender) döntései és személyiségfejlődése kap nagyobb figyelmet, de élettörténetének ismerete nélkül szélkakas-figurának tetszhet. Maga a főgonosz, „Apokalipszis” is suta, mind a jellemét, mind a döntéseit illetően. Katonáinak kiválasztása teljesen véletlenszerűnek, esetlegesnek tűnik, pedig ahhoz, hogy valóban esélye legyen egy végső győzelemre, ez kulcsfontosságú lenne.

Több, mint másfél órás, lassú építkezéssel indul az új X-Men, ami a könnyed szórakozásra vágyókat feltehetőleg megviseli, de az utolsó 40-45 perc garantált elégtételként fog szolgálni, ugyanis még a közhelyes tanulság és a helyenként kínosba hajló CGI ellenére is sikerült az egyik legerősebb szuperhősfilm-lezárást létrehozni. Mind az akciójelenetek, mind a morális folyamatok letaglózóak.

XMen_Apokalipszis_Jelenetfoto (29)

A már amúgy is rajongóknak pedig igazi ínyencség lehet ez az epizód, hiszen újabb, már ismert szereplők fiatal énjeit és eredettörténeteit vitték vászonra. Le a kalappal a castingosok előtt, hiszen valóban bámulatos munkát végeztek. A korábban Halle Berry által alakított Vihar korai megformálására Alexandra Shipet választották, a még tinédzserkora végén járó Jane szerepére pedig a Trónok harcával ismertté vált Sophie Turner ideális „utóda” Famke Janssennek.

De rajongás, a Marvel univerzum alapos ismerete és engedékenység nélkül sajnos hiába minden erénye Bryan Singer új rendezésének, a hiányérzet felülkerekedik. A kérdés valójában, hogy miként tekintünk a mutánsok új mozijára: önálló filmként vagy már inkább sorozatként, amitől nem várható el, hogy önmagában koherens egész legyen egy-egy része. Ha az előbbi, akkor sajnos van még hova fejlődnie a forgatókönyvíró részlegnek, de ha utóbbi, akkor talán az eddigi legjobb X-Men filmről beszélhetünk.

Wehli-Nardai Dorina

Wehli-Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film. [email protected]

Hirdetés

Hirdetés