A WALL-E-ről már előre sejteni lehetett, hogy nagy durranás lesz – a Pixar stúdió mindig a legjobb pillantban lő föl egy-egy eredeti ötletrakétát, amit aztán a többi animációsfilm-gyáros villámgyorsan lemásol, de addigra Pixarék megint egy lépéssel előrébb járnak. A világ lakhatatlanná válása után játszódó, robotokat szerepeltető filmben is benn van a kockázat: végül is néma, elektromos gépekről van szó, nem aranyos szőrös jószágokról vagy helyes kissrácokról.
Mégis, már a sok előzetes információból és a trailerekből tudni lehetett, hogy a WALL-E-t érdemes lesz megnézni, nem csak a gyerekeknek, hanem a sci-fi rajongóknak és a romantikára vágyóknak is. Pedig direkt elhallgatták a legjobb motívumokat, a legjobb fordulatokat és a legjobb poénokat – nem is lövöm le egyiket sem, a lényeg az, hogy ha nem is egészen másról szól, mint amit előre megmutattak, de mindenesetre jóval több van benn.
Persze a lényeget mindenki tudja: a kis takarítórobot az elszemetesedett Föld utolsó lakója, ám egyszercsak egy elegánsan áramvonalas, a jövő technikájával készített robot érkezik az űrből. Ahová – miután jó kalandosan összehaverkodtak – WALL-E is követi, és ahol még több kaland vár rájuk.
Ez még csak az alapfelállás – bár erre sem mondaná senki, hogy szokványos, de olyan csavarokat, tartalmat csaptak hozzá az alkotók, és olyan tálalásban, hogy az egyszerre fergetegesen vicces és tanulságos, nevettető és megható, kedves és komoly. A hype nem túlzott – ennyire emberi gépeket még nem látott a világ. A magukat kereső emberek példázatában pedig olyan mély társadalomkritika rejtőzik, amit azért egy rajzfilm nem szokott felvállalni.
A sokoldalúságát tekintve feltétlenül az év filmje lehet – hiszen a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki mosolyogva és megjavulva fog kijönni a moziból. Ez a „mindenkinek megfelelni akarás” már sok film vesztét okozta, de ezúttal sikerült megtalálni a kompromisszumok nélküli egyensúlyt – azaz magát a harmóniát. Persze, ettől még csak egy rajzfilm, és emiatt sokan nem fogják komolyan venni. Elég nagy hiba – a WALL-E olyan komoly művészeti alkotás, amennyire csak egy korhatárbesorolás nélküli film egyáltalán csak lehet. Nagy kár lenne felnőttes sznobizmusból kihagyni az év legjobb filmjeinek sorából.
