Kritika

A bomba apáca bögybuckái téged is megválthatnak! – Szeplőtlen

Szeplőtlen-Sydney-Sweeney-3

Apácazárda a Szeplőtlen horrorszíntere, amibe Sydney Sweeney keblei mellett tömérdek gore szorult, így nem csoda, ha gondolatnak alig maradt hely.

A keresztény környezetben játszódó horrorok, de még inkább az apácát szerepeltető rémfilmek száma gyarapodik. Az Úr szolgálatában a papok gyakran kerülnek szembe a gonosszal (Az ördögűző, A pápa ördögűzője – hogy csak a legkiemelkedőbbet és a legutóbbi nézhetetlen példát említsük), így nem váratlan, hogy a horror éppen erre az aktusra kíváncsi. A Démonok között univerzumából indult 2018-ban az azóta franchise-á nőtt Az apáca, amelyben az aktuális nővér csupán hordozója lesz a földöntúli gonosz erőknek. Hasonló felállásra számíthatunk az áprilisban érkező Az első ómen kapcsán is, amelynek története első blikkre teljesen megegyezik a Szeplőtlenével.

Cecilia (Sydney Sweeney), a fiatal amerikai lány majdnem halálos balesetet szenvedett, amikor beszakadt alatta a jég és percekig volt szívverés nélkül. Isten végül mégis visszahozta őt az élők sorába. Az élmény alázatra késztette és mély hittel öltötte magára az egyenruhát. A plébánia azonban bezárt, ő maga pedig Olaszországig vándorolt egy zárdába, ahol többnyire idős apácák töltik utolsó demens éveiket. Kiváló környezet egy ütős horrornak, Isten szolgáival (tudatukat majdnem teljesen elvesztő öregasszonyokkal…) a túlvilág kapujának számító elzárt helyen. Az első hidegzuhanyt mégsem a Szeplőtlen ijesztő mivolta adja, hanem hogy

a főszereplő apáca személyisége kimerül a két hatalmas mell mögött megszeppent kislányban.

Minden tisztelettel tagadhatatlan, hogy a fiatal apáca képe hordoz némi szexualitást. A testiségről lemondó tiszta nő a keresztény liturgiában megtalálható alázattal vegyülve táptalaja a perverziónak és minden szubmisszív vágyat becsatornázhat. A térdre ereszkedő imádkozó nő, Madonna után szabadon… Folytassam? A Szeplőtlen ki is használja a fiatal és érintetlen (ez miért izgató?) nők férfi szemeket kielégítő jelenlétét, legyen az maga a főhős, vagy vadóc társa, Gwen nővér (Benedetta Porcaroli).

Szeplőtlen-Sydney-Sweeney-2

A horror ugyanilyen szexuális energiákat (vagy inkább ki és meg nem élt vágyakat?) vonz be. A horror a test műfaja, az áldozattal a rém azt csinál, amit akar. Megszerzi, becserkészi, megszállja, megöli, felfalja. Nem kell a testhorror túlzásaiig elmenni, a vámpírfilmek szexualitásáról már Király Jenő is fejezeteket írt, de a testét kontrollálni képtelen vérfarkas, a szellem nélküli test, a zombi is megkapja a maga jelentését a szexuális palettán. A horror és a szex pedig kéz a kézben jár már csak azért is, mert azonos korhatárbesorolás alá esik. Ami pedig tabu, az vegyül. Így találkozott az olcsó szexfilm az olcsó pornóval, a vámpír előbb letépi az áldozat melltartóját és csak aztán szívja ki a vérét, a zombik pucéran fürdőző lányokra támadnak, az apáca pedig fehérneműben hány a sátáni megszállás hatása alatt – legalábbis az előzetes hamisan ezt sugallja.

Az egyértelmű casting döntés okozta előérzet azonban csak részben igazolódott be. Bár látjuk Sydney Sweeney-t fiatal apácatársaival testre simuló áttetsző ruhában fürdőzni,

a Szeplőtlen nem a női test gátlástalan kiárusátásának ékköve. Legalábbis nem egészen.

A két pap előtt térdepelve esküt tevő apáca testtartása indikálja, hogy azonosítsuk az aktust a – kényszerített – orális szex megaláztatásával. Ebben a jelenetben a kameraállás is pornóból kölcsönzött, máskor pedig a rendező (Michael Mohan) le is vetkőzteti Éva kosztümre a színésznőt a kamera előtt – de a meztelenség legalább nem frontális! A film azonban nem válik oktalan vizuális szkopofílafüzérré,

az apáca testének végtelen fel- és kihasználása a katolicizmus működésének kritikája.

Hiszen mi történik az egyházban? Az hatalmat gyakorol női (és férfi) test felett, az apácáknak (és szerzeteseknek, papoknak) tiltja a gyermeknemzést. A Szeplőtlen zárdája, a sátáni intézmény ellenkező előjellel, de ugyanezt teszi, elveszi Ceciliától a rendelkezést saját teste felett és gyermekáldásra kényszeríti. A horror (szigorú értelemben thriller, hiszen kiderül, nincs itt semmi földöntúli) kiváló lehetőségeket kínál, hogy kendőzetlenül lássuk, hogyan lesz úrrá saját vérben áztatott testén a – slasherből vett terminussal élve – final girl.

Szeplőtlen-Sydney-Sweeney

A többségében gyomorforgató jelenetek elvezetnek a felszabadító végkifejletig, ahol a néző is fellélegezhet, de inkább azért, mert nem kell tovább nézni a legjobb pillanatokban is középszerű szenvedést.

A Szeplőtlen Rosemary gyermekének Az ördögűzővel keresztezett mostohalánya,

többnyire égbekiáltóan egyszerű cselekménnyel és pokolian érdektelen, ráadásul elvarratlan szálakkal. A film nem több A texasi láncfűrészes mészárlással rokon gore utánzatfolyamnál, és egy idő után az sem vigasztal, hogy a kibelezés-agykiloccsantás-kínzás hármasa legalább egyetlen poénra/gondolatra fűződnek fel.

A csonkítások változatosak, de a gótikus díszlet ellenére nincs meg az a háttér, ami miatt kiemelkedhetne a Szeplőtlen a tucatból.

A Suspiria (amire a Szeplőtlen is számtalanszor hajaz) bármelyik verziója mind vizuálisan, mind a suspense páratlan építése miatt több egyszerű gore özönnél, sőt a giallo műfaján is túlmutat. Ott a táncos élet sok tekintetben zárdaszerű működésének aberrációira épül a borzongás. Nem kell messzire menni, hogy lássuk a többnyire nőkből álló masszívan hierearchikus és archaikus közösségek hasonlóságát, ráadásul a Szeplőtlen egyetlen helyszíne, az olasz vidéki zárda a gótika esztétikáját is támogathatná, de a kötelező minimumon túl vizuálisan sem képes többet nyújtani, mint egy sokadrangú direct to video horror.

Bizonyos szempontok szerint elemezhető cselekményű horror? Igen, de az egyébként már halott egyházkritika (ami aligha volt tudatos) más filmekben jobban és erősebben van jelen. A Szeplőtlen inkább valóban undorító és zsigerien fájdalmas tucathorror, ami Sydney Sweeney bájaival csalja a moziba a nézőket, akik keveselték az Imádlak utálni mellmennyiségét. Michael Mohan előző filmje, A kukkolók valójában a Hátsó ablak pornóval felhígított parafrázisa ugyanúgy Sweeney melleivel, khöm, alakításával. Csupán tipp, de Mohan következő filmje lehetne mondjuk a Száll a kakukk fészkére be nem vallott remake-je, ahol a szellemileg sérült, de mellbőségét tekintve kimagasló elmegyógyintézeti lakó szabadul ki egy napra és tart vizespóló versenyt a társaival. Az sem lenne nagyobb hülyeség, mint a Szeplőtlen.

A Szeplőtlen március 21-től látható a mozikban.

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com