A legújabb dán film, A bűnös a sokadik bizonyíték arra, hogy nem kellenek látványos eszközök és dollármilliók egy hatásos történethez. Elég csupán egy családi perpatvar, egy ingyenesen hívható zöld szám és egy megváltásért fohászkodó férfi a telefon másik oldalán. Kinek van nagyobb szüksége a segítségre: a bajbajutottnak vagy a 112 diszpécserének?
A filmkészítők sokszor elfelejtik, hogy nem az alkotásaikba pumpált dollármilliókon, híres sztárok szerepeltetésén vagy a történet alapjául szolgáló brand ismertségén múlik a projekt minősége, hanem a szakértelmen. A forgatókönyv dramaturgiáján, a rendezés ízlésességén és a színészek hitelességén legfőképpen. Épp ezért tudnak működni azok a filmek, melyek tudatosan nyúlnak puritán eszközökhöz: itt figyelhető meg a legtisztábban az alkotói kompetencia.
Mikor limitált technikával és a mozgalmasság mellőzésével hozol ki valami nagyot, akkor az érdem elvitathatatlan.
A nézői igények a minél bombasztikusabb CGI-tengerre és az akcióra pedig elillannak, ha egy olyan történetet kapnak, mellyel tudnak azonosulni. Így válhatott a világ egyik legnépszerűbb filmjévé a 12 dühös ember is, mely csupán egyetlen szobában játszódik és dialógusokból áll – mégis végig feszült és izgalmas a cselekmény. A 2019-es Oscar-nevezett dán alkotás, A bűnös is hasonló úton jár, csak még kevesebb szereplővel operál: egy segélyhívó szám másik oldalán dolgozó rendőrdiszpécsert tesz a középpontba.
Asger Holm (Jakob Cedergren) nem igazán kedveli a telefonos operátor állást. Szerencséjére csak ideiglenesen dolgozik itt, amíg áthelyezése le nem jár egy bírósági eljárás miatt – aztán mehet vissza járőrözni, a bűn elkövetése idejében igazságot osztani. Pechjére azonban késő este is bent kell dekkolnia a 112-nél a bulizós részegek félretárcsázásait és térdeket lehorzsoló biciklisek hívásait fogadva, akik rendre képtelenek bemondani neki egy címet, melyre kiküldheti a mentőegységet. Ebből a félálomból egyszer csak felébred, amikor egy elrabolt nő hívja. Asger rápörög az esetre és még hatáskörén túllépve is próbál segíteni a bajbajutottnak.
A bűnös azért is különleges film, mert bár a történet csupán egy helyszínen játszódik, mégis mozgalmasnak hat. Hiszen a vonal másik végén több helyszínen párhuzamosan zajló nyomozás, emberrablás és egyéb esetek zajlanak, mi pedig az operátorral maradunk a teljes játékidőn keresztül. Így a néző fantáziájára van bízva, hogyan játszódnak le ezek az események: egy külön film megy az ember fejében a látottakon kívül.
Amikor ekkora bizalmat szavaznak a nézőnek, azt a közönség meghálálja.
Minden elemében feszes, lendületes thrillerről van szó, ami később drámába fordul át. Ugyanis az ügy megoldása csak egy dolog: a karakterek – különösen a főszereplő – sorsa még ennél is fontosabb. A bűntény nem megoldásra vár, hanem az oldja meg hősünket. A szebb napokat látott Asger ugyanis olyan figura, akiről lassan derül ki háttere. Mit tett, hogy ide helyezték át? Milyen bírósági tárgyalás vár rá holnap? Miért kell egyeztetnie társával a vallomásukról? És miért fordul ki ennyire magából egy ilyen bűnügy után, mint az elrabolt édesanya esete?
Első látásra mi is ilyen diszpécsert szeretnénk maguknak, ha a 112-t hívjuk. Mindenre elszánt, foglalkozik velünk, többet is tesz, mint a feladata lenne. Aztán a történet előrehaladtával egyre inkább megkérdőjelezzük Asger minden döntését és jogkörén való túllépését.
A bűnös cím nem csak egy embert jelöl.
Idővel mindenkiről kiderül, miféle ember, ezzel pedig a történet olyan morális útvesztőkbe tereli a gyanútlan nézőt, melyből egyetlen kiút lehetséges: ha megtanulunk megbocsátani, kegyelmet adni és nem ítélkezni. Az igazság kulcsa ugyanis nincs a kezünkben, így az önbíráskodás nem objektív, csak szubjektív igazságérzeteket vezet át a gyakorlatba. Ha a 112-nél dolgozunk, és hívást kapunk, akkor segítségre van szükségük, nem pedig bíróra és esküdtszékre egy személyben. Olyankor az egyetlen dolog, amit tehetünk, a tényleges segítségnyújtás. Valahol ezt kellene képviselnie a rendőrszakmának is: az embert szolgálják, védik. A büntetést és a börtönt pedig elintézik majd a jogászok a bíróságon.
Gustav Möller rendező olyat alkotott A bűnössel, mely megváltja hősét, de nem váltja meg a világot. Csupán egy kis léptékű történet mondanivalóval, de amilyen hamar véget is ér, olyannyira nem megy el nézője feje mellett.