Kritika

A cirkusz félelmetes világa – Aglaja

A cirkusz hálás téma – folyamatosan lóg a levegőben a tragédia lehetősége. Bele van kódolva a műfajba – ezért nézzük borzongva, ezért járunk cirkuszba. És ezért készül ennyi film, ami cirkusszal kapcsolatos, mert romantikus témát és környezetet biztosít, akármilyen is maga a film.

Egy másik hálás téma a felnövés: a gyerek rácsodálkozása a világra, a halálra, a barátságra, Istenre, a felnőttek árulása – ezek mind fontos témák, és mindenki átesett a felnövekedés hol fájó, hol varázslatos fázisain. Éppen ezért rengeteg film készül erről is – mondhatni biztosra megy, aki ilyen filmet készít.

És Deák Krisztina (többek között a Jadviga párnája és A miskolci boniésklájd rendezője) biztosra ment. Filmjét nagyon pontosan és szépen rakta össze, ráadásul gyönyörű is: sok szempontból nagyon szép példája a magyar filmezésnek – de nagyon kiszámítható. Nincs benne semmi új. Semmi meglepetés. A témában és a megközelítésben kódolva van, mit fogunk látni, milyen tálalásban, és hogy kivel, mi, hogyan fog történni.

Egy cirkuszos család áll a középpontban: az apa bohóc, az anya légtornász majd hajonfüggő nő, a gyerek meg gyerek, aki természetesnek veszi a számunkra különleges cirkuszi világot, de ugyanúgy rácsodálkozik az életre, halálra, férfiakra, nőkre, mint minden más gyerek. Persze, nem elég a cirkuszban mindig jelenlévő torokszorítás, nyomasztó hajrecsegés, kell még családi dráma is. Mindenki félrelép mindenkivel, mindenki cserbenhagy mindenkit, és – mivel Kelet-Európáról van szó – állandó a létbizonytalanság is.

Szóval sok a drámai, nyomasztó elem (nem csoda, hogy a film alapjául szolgálóm önéletrajzi ihletésű regény írónője öngyilkos lett) – ennek ellenére az Aglaja mégsem esik a hazai filmekre sajnos sokszor jellemző öncélú, depressziós művészkedés csapdájába. Talán pont amiatt, hogy annyira profin meg van csinálva: patikamérlegen van kimérve minden, a színészi játéktól kezdve a gondosan megszerkesztett gyönyörű képeken és fényeken át a drámai és humoros elemek elegyítéséig. Csak éppen a nagy precizitás közben elveszett a varázslat – vagyis az újdonság, a meglepetés.

„Varázslatnak” talán az az egyetlen dolog nevezhető benne, hogy (főleg magyar filmhez képest) sok helyszínen játszódik: Romániától kezdve Bécsen át több európai nagyváros és táj feltűnik – és ez az európai „ugrándozás” az, ami különlegessé próbálja tenni. De – lássuk be – ez azért egy igazán jó filmhez kevés.

Ennek ellenére az Aglaja egy borzasztóan érett, igényes mozi. Tényleg. Nagyszerűek színészek, sőt, ami ritkaság, a gyerekszínészek is, különösen az Aglaját kisgyerekként alakító Jávor Babett szemei, könnyei és mosolya lehengerlőek. A képek ritka szépek, és minden épp annyira és épp ott gyomorszorító, érzelmes, nyomasztó vagy vidám ahol és amennyire kell egy ilyen filmben. Csak sajnos pont ott, pont annyira és pont úgy, ahogy egy ilyen filmben lennie kell.

Persze lehet, hogy Deák Krisztina nem különlegeset akart alkotni, hanem klasszikus vezetésű, klasszikus filmet, klasszikus témákról. Ha ez így van, akkor elérte a célját: ez tényleg egy profin megcsinált film. Csak éppen nem túlzottan érdekes.

Értékelés: 7/10

Aglaja
színes, magyar-lengyel-román játékfilm, 110 perc, 2012

rendező: Deák Krisztina
író: Aglaja Veteranyi
forgatókönyvíró: Deák Krisztina
operatőr: Máthé Tibor

szereplők:
Ónodi Eszter (Sabine)
Bogdán Zsolt (Tandarica)
Móga Piroska (Aglaja)
Jávor Babett (Aglaja ötéves korában)
Kamarás Iván (Milo)

IMDb

Avatar

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya