Kritika

A család kicsi kincse

A család útra kel, hogy kicsi kincsét eljuttassa a gyermek-szépségversenyre. Mire a VW kisbusz célba ér, a néző már azt sem tudja, fiú-e vagy lány, azt meg pláne nem, hogy vajon a család bolondult meg, vagy körülöttük az egész világ? Amerika röhög magán, és őszintén teszi.

Ütődött egy família: az apa mániája holmi kilenc lépéses (és teljesen használhatatlan) sikerrecept, a nagypapa virgoncabb, mint ifjúkorában, a tini fogadalomból megnémult, a nagybácsi pedig éppen túl van – ha túl van ugyan – egy alaposan megindokolt öngyilkossági kísérleten. Mindösszesen a két nő normális: a feleség józansága tartja össze ezt a kiscsoportos katasztrófát, Bogyó pedig, a család kicsi kincse – ő csak kislány.

Noha a leírás nyomán úgy tűnhet, hogy a film görbe tükröt tart Amerika elé, mégis motoszkál az emberben a sejtelem: ez bizony nagyon is elképzelhető összeállítás… Eladdig, hogy a történet végére már egyedül ők tűnnek normális embernek közel és távol, a többi meg egyszerűen – a tini érzékletes megfogalmazása szerint – mutáns.

Bogyó, ránézésre körülbelül Isten csodájára, második helyezett lett egy állami szépségversenyen. Aztán jön a telefon, miszerint az első helyezett kislány fogyasztótablettákat szedett, a család kicsi kincse tehát bekerül a végső fordulóba. A tinit és a nagybácsit nem lehet otthon hagyni, repülőre nincs pénz, anyu nem tud kézi váltóval vezetni, nagyapa pedig éppenséggel a kislány koreográfusa – a család tehát össze-összesúrlódva és szikrát hányva bezsúfolódik a vénséges-vén kisbuszba, s azzal irány Kalifornia.

Az apa filozófiája szerint a világ csakis győztesekből és mindenki másból, azaz a „vesztesekből” áll. Hiába áll égnek a család minden haja szála ettől az atyai életfelfogástól, az amerikai optimizmus meg a győzni akarás motivációja mégis működik. Ha nem megy, be kell tolni – márpedig nem megy, elakad, megáll, becsődöl, sőt épp meghal. Mégis menni kell. Ha a bibliai tíz csapás szabadult volna rá ilyen elszántsággal a világra, anno nem maradt volna kő a kövön.

Bizony mondom, ki nem állhatom az amerikai tanulságokat. A család összetartásával és közhelybarátaival, ha nagyvásznon látom, ki lehetne kergetni a világból. Node egészen más a helyzet, ha az örök tanulságok nagy nemzete saját magán röhögve adja elő őket. Uncle Sam kétrét görnyedve kacag, és úgy meséli önmaga világra szóló bölcsességeit. Nem csoda a film nagy sikere (8,1-es IMDb-átlagával a legjobb kétszázötven között van). Egyszerűen öröm nézni, ahogyan a flúgos család a maga napsugaras, vidám hülyeségével felforgatja a jobb sorsra csöppet sem érdemes Kaliforniát.

Tragikomédia lenne, ha egy percig is komolyan vennénk, de vétek volna az. Amerika szerencsére tud kacagni magán: hát megússza ennyivel, és mi egy kicsit jobban megszeretjük.

Aki meg nem, az mutáns.

A család kicsi kincse (Little Miss Sunshine)
amerikai vígjáték, 99 perc, 2006

Rendezte: Jonathan Dayton, Valerie Faris
Író: Michael Arndt
Operatőr: Tim Suhrstedt
Vágó: Pamela Martin
Zene: Mychael Danna

Szereplők:
Greg Kinnear (Richard)
Abigail Breslin (Olive)
Toni Collette (Sheryl)
Paul Dano (Dwayne)
Alan Arkin (a nagypapa)
Steve Carell (Frank)

IMDb-átlag: 8,1
www.foxsearchlight.com/littlemisssunshine

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..