Kritika

Szavak nélkül szeretni – A csendes lány

A csendes lány Írország távoli csücskébe kalauzol egy sokgyermekes családban élő, hallgatag kislány történetével, aki leginkább a réteken szeret magányosan bolyongani.

Mostanában több olyan film is született, amely egy kiskamasz szemszögéből mesél el egy történetet, nekünk is van ilyen filmünk, a Külön falka. A Claire Keegan Foster című novellája alapján készült A csendes lány is egy tízéves kislány nézőpontjából mutatja be az ír falusi társadalomban zajló eseményeket.

Az eddig főként tévéfilmeket készítő Colm Bairéad munkásságán végigtekintve nem hagy kétséget, hogy

az ír irodalom szerelmeseként antológiasorozatot és tévéfilmet készítő filmrendező másik kedvelt témája a család.

Bizonyítja ezt, hogy a Murdair Mhám Trasnaban (2018) egy ír faluban élő család brutális meggyilkolását meséli el, a Mac an Athar (2005) című korábbi filmjében pedig egy távoli faluban ír nyelven nevelkedett, 12 éves fiúról mesél, aki „unortodox” nyelvi nevelkedése miatt válik nevetségessé Dublinban, miután édesanyja halála után az apjához kerül. Ám ahogy a nagyvárosi környezetben meg sem szólaló kisfiú kezdi belátni, hogy befogadása milyen áldozatot jelent az apja számára, fordulatot vesz az élete. A rendezőt első nagyjátékfilmjében most is az a kérdés foglalkoztatja: mennyire fontosak az emberi kapcsolatokban a kimondott, de még inkább, a kimondatlan szavak?

A csendes lány Írország távoli csücskébe, Waterford megyébe kalauzol a gazdálkodásból tengődő, sokgyermekes családban élő, hallgatag kislány történetével, aki még a saját, ír nyelven beszélő környezetében is alig szólal meg. Cáit (Catherine Clinch) mogorva és faragatlan apja (Michael Patric) iszik és lóversenyezik, nem csoda hát, ha béresre sem futja, aki a rétet lekaszálná. Öt gyermeke nem több számára öt betömendő éhes szájnál, ráadásul a hatodik is úton van. Mellette a terhességekben és a népes család ellátásában megfáradt anya (Kate Nic Chonaonaigh) a háztartására éppúgy kevés gondot képes csak fordítani, mint a gyermekeire.

Itt él a tízéves, hallgatag Cáit, aki leginkább a közeli réteken szeret magányosan bolyongani.

„Sokan elvesztették a lehetőséget, hogy ne mondjanak semmit, és ezzel sokat veszítenek”

– hangzik el a filmben. És túlélése zálogaként, mintha ebben a mondatban rejlene Cáit önkéntelen válaszreakciója is érzelemsivár környezetére. Az érzelmileg elhanyagolt, visszahúzódó kislányt szülei a nyári szünidőre egy távolabbi vidéken élő, gyermektelen rokon, Eibhlín (Carrie Crowley) és gazdálkodó férje, Seán (Andrew Bennett) farmjára küldik. A két család közötti lelki különbség azonban már a megérkezéskor kirajzolódik a durván modortalan apa és a kislányt nagy szeretettel befogadó, módosabb rokonok között.

A rendező és az írónő által írt forgatókönyv cselekményváza roppant egyszerű, egy hosszúra nyúlt, végtelennek tűnő, eseménytelen nyár története, a gyermekkor egy kis időszelete. Úgy érezzük, mintha Cáit felett megállt volna az idő. S valóban, az egyetlen nyárba sűrített idő nem a cselekmény kibontását, sokkal inkább az élet egyszerű és mély áramlásával az érzelmek elmélyülését szolgálja.

Az időtlenség érzése mellett a táj ugyanolyan fontos szerepet játszik a filmben.

Kate McCullough kiváló operatőri munkájának köszönhetően Cáit egy varázslatos, erdőkkel övezett, csodákkal teli természeti tájba csöppen, amely befogadja őt, s ez a festői látvány a nézőt hangulatilag is megérinti. De a táj szépsége mellett az operatőrnő a befogadó család és Cáit között lassan kialakuló, meghitt kapcsolatot is érzékeny kameramozgásával követi nyomon. Ebben könnyű dolga van, mert a filmben kitűnő alakítást nyújt valamennyi karakter, különösen Cáit szerepében Catherine Clinch, aki igéző tekintetével elvarázsolja a nézőt.

Colm Bairéad alkotása az ír falusi társadalom életének ábrázolásán túl, telve van lélektani finomságokkal és szimbólumokkal. Így filmjében központi szereppel bír a víz toposza. Az erdő mélyén rejtekező titokzatos – Eibhlín szerint természetfeletti erővel bíró mesterséges esővíz-kút egyben a halált is magában hordozó, másik világhoz vezető alagút, míg Cáit szeretetteli teli fürdetése a vízben való megmerítkezés általi újjászületés lehetősége.

Ez a különös nyár a kislány előtt addig ismeretlen, szeretettel, meghittséggel és gondoskodással, ám titkokkal is terhelt új világot tár fel. De kérdés, hogy Cáit képes-e megküzdeni azzal a mélyreható érzelmi változással, amit e két, egymással ellentétes lelkivilágot képviselő család jelent számára? A csendes lány szívszorító, érzékeny film a szeretetlenségről és a szeretet varázslatos erejéről, mely megrendítő zárójelenetével örökre belopja magát a nézők szívébe. Pillanatig sem kétséges, hogy az írek által a legjobb nemzetközi film kategóriában Oscar-díjra jelölt film a magyar nézőközönség körében is elismerésre számíthat.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!