Kritika

A szerep, amelyre született – A Different Man

„A szép színészek és színésznők hatalmas előnnyel indítanak, mert szeretjük nézni őket“ – idézi Pauline Kael filmkritikust Aaron Schimberg író-rendező előző filmje elején. A Chained for Life-ban szembeállítja a szépet és rútat, hogy megvizsgálhassa, hogyan reagálnak egymásra. Legújabb filmjében, az A Different Man-ben kifordítja az ellentéteket, a rútat széppé teszi, hogy az megint rúttá akarjon válni.

A Chained for Life-ban (magyar címe: Ajtótlan börtönben) van egy jelenet, az összeégett arcú színésznő, Nora elmeséli egy filmötletét, melyben Mable-t, a film és egyben a filmben forgatott film főszereplőjét véletlenül igazi savval öntik le a forgatás során, így arca eltorzul, miközben a másik főszereplő, Rosenthal egy csodaorvosnak köszönhetően meggyógyul, arcáról eltűnnek a hatalmas csomók és dudorok. A jelenet jól összefoglalja azt, amire Schimberg előző és mostani filmjét is építi, hogy mit is jelent valahogy kinézni, vagy valakire ránézni. Ami itt csak egy kis gonosz vággyal színezett fantázia, az az A Different Man-ben valóra válik, sőt, a szép a rúttal valamelyest összeforr, a Sebastian Stan által megformált hős az érem mindkét oldalát megismerheti. A meghallgatott imákban viszont sokszor nincs köszönet.

A film főhőse Guy, a színész (Sebastian Stan), aki élete szerepét készül eljátszani egy kis off-broadway színházban. Edwardot, a neurofibromatózisban szenvedő színészt alakítja, akit Ingrid (Renate Reinsve) írt meg, egykori szomszédjáról mintázva. Egyszer csak felbukkan Oswald, akiről kiderül, sokkal hitelesebben képes megtestesíteni Edward figuráját, mint ő. Nemcsak azért, mert Oswaldnak valóban neurofibromatózisa van, nem pedig egy maszkot hord, mint Guy, hanem mert jobb színész is. (Oswaldot egyébként az az Adam Pearson alakítja, aki Rosenthalt játszotta a Chained for Life-ban.) De vigyázat, itt már a látszatok birodalmában járunk: Guy ugyanis az igazi Edward.

A maszk, amit hord, valaha az igazi arca volt.

Metamorfózis, elvesztett identitás, valóság és látszat, a művészi ábrázolás önreflexiója – első ránézésre Schimberg mintha David Lynch felé kacsintgatna. Eltérve Lynch szétdarabolt, megkevert, olykor aztán körkörössé váló narratíváitól, amelyben emberek más embereknek álmodják magukat, nála fontos szerepe lesz a kronológiának és a kauzalitásnak hőse identitásának megkérdőjelezésekor.

A lynch-i párhuzam talán mégsem annyira légből kapott. Nemcsak Az elefántember hasonló testi deformitása vagy az Edward lakásában lezajló bizarr dolgok miatt, melyek nekem egy pillanatra a Radírfejet juttatták eszembe: egyes jeleneteinek abszurditása, szürreálisba hajló játszadozása valamelyest megidézi Lynchet, bár valószínűleg nem ő lesz Schimberg filmjének elsőszámú ihletője. Amíg a Chained for Life-ban inkább azt próbálta meg kissé gúnyosan ábrázolni, hogyan reagálnak a „normális“ kinézetű emberek a valaha „szörnyszülötteknek“ hívott embertársaikéra (Tod Browning Szörnyszülöttek című 1932-es filmje említendő előlép, mint ahogy Peter Bogdanovich Maszkja is 1985-ből),

az A Different Man már sokkal inkább azzal a gondolattal játszik el, kik vagyunk mi a külsőnkhöz képest.

Miután Edward levedli arcát és Guy lesz belőle, nemcsak kinézetét, de személyiségét is elhagyja. Hogy aztán később megpróbálja visszaszerezni azzal, hogy eljátssza. Noha Oswald ugyanazzal a betegséggel küzd, mint valaha Guy, urává válik életének, sikeres lesz és egyáltalán nem zavarja szokatlan megjelenése. Így aztán nem csak Edwardnak mutat alternatívát, de Guy-t is másodvonalba kényszeríti. Amíg Edwardra az emberek felfigyeltek, és – még ha olykor kellemetlen módon is – de kíváncsiak voltak, Guy eltűnik szürkeségében. Amikor Ingrid megtalálja nála a maszkot, mely saját egykori arcának másolata, annyit mond rá, ez művészet, a „ne foglalkozz vele, úgyse érthetjük meg“-értelemben. Ingrid válasza is ennek megfelelő: „elég bizarr cucc“. Guy egykori élete egy sarokba hajított művészi kacat lett.

Schimberg mintha többféle hangulattal zsonglőrködne, de kevésbé meggyőzően, mint előző filmjében. Komoly kérdéseket tesz fel komolytalanul. A Chained for Life-ban a közegének köszönhetően mintha jobban működött volna a szatirikus jelleg, a játék valóság és látszatok között. Egy végtelen teret nyitott meg, amikor saját magát és filmnyelvét elkezdte tükrözni a filmben forgatott film(ek) jeleneteivel. Már itt is jól lehetett érezni a folyamatos idézőjelet, azzal viszont, hogy az A Different Mant kiemeli a filmes közegből, lemondva a médiumról, amelyet maga is használ, és átteszi a színház terébe,

mintha visszább venne az öniróniából és felerősítené a gúnyt.

Érdekes, hogy Schimbergnél még a nyersanyag kiválasztása is idézőjelnek tűnik. Amíg másoknál, akik 16 mm-re forgatnak, ezt esztétikai döntésként fogadjuk el, Schimbergnél a filmszalag nem a mozgókép természetes hordozójának tűnik, hanem egyfajta rámutatás arra, hogy mindaz amit látunk, nem igaz, egy mutatvány csupán. Ezt erősítik fel azok a beállítások (mint például a hirtelen zoom-ok), melyek egyértelműen kimentek a divatból: egy filmnyelv, mely valamit megidéz, használata pedig a film ironikus alapbeállítását hangsúlyozza, mint ahogy komikus zenéje is. Schimberg bohócot csinál Guy-ból, egy pancsert, és nem igazán tudom, mi ezzel a célja. Az a fajta provokáció, mely működött a Chained for Life-ban, itt mintha inkább lenézésbe fordulna át, mely története élét veszi. Nézőként nem arra vagyok felszólítva, hogy szembenézzek magammal és pozíciómmal, hanem hogy egy szerencsétlen ember vergődését érintetlenül szemléljem. Annak ellenére, hogy az A Different Man szórakoztató film, mely releváns kérdéseket tesz fel, hatása nem lesz zsigeri. Pedig lehetett volna.

Hosszú lehet a filmek sora, melyek Schimberg életművére hathattak, kettőt viszont még érdemes kiemelni, melyek az A Different Man egyfajta előképének tűnnek. Alejandro Amenabár 1997-es filmje, a Nyisd ki a szemed (Abre los ojos) a valóság és látszat különbségével játszik el hősén keresztül, akinek arca hol magán hordozza az autóbalesetből megmaradt deformációkat, hol pedig egy csodának számító orvosi beavatkozásnak köszönhetően ismét régi arcával jelenik meg. A zavar, hogy melyik valóságos a kettő közül végül arra kényszeríti, hogy identitását egy igen elnagyolt arcprotézis mögé bújva próbálja megőrizni. Ahogy az A Different Man esetében, itt is két alternatív világ létezik, ebben az esetben azonban párhuzamosan. Még ha az átjárás a kettő között nem is önakaratból történik, hanem egyfajta zavar, mely aztán a titok nyitjához vezet.

A kétfajta élettörténetet itt is a kinézet dönti el.

A másik film pedig Charlie Kaufmann Kis-nagy világ-ja (Synecdoche, New York, 2008), melyben a valóság leképzése egyre inkább a valóság része lesz, így az is leképezendővé válik. A színházi rendező Cotard saját életéről készít darabot, amikor azonban az őt játszó színész élete részévé válik, keresnie kell egy másik színészt, aki az őt játszó színészt játssza, és így tovább. Ráadásul az ábrázolás az ábrázolás tárgyával együtt nő, mint Borges A tudomány pontosságáról című novellájában, amelyben a Birodalom térképe annyira pontos, hogy mérete egybeesik a Birodaloméval. Schimberg Guy figurájában lezárja ezt a végtelenbe nyúló reprodukciós láncot, nem arra kíváncsi, hogy életünknek hányféle másolatát hozzuk létre, megelégszik eggyel. Oswald a színpadon Guy múltját játssza el, a színházon kívűl pedig azt a jelent, amelyről önként lemondott.

Tulajdonképpen a szerep, amelyre Edward/Guy született, saját életének főszerepe lett volna, erre azonban nem volt eléggé alkalmas, így aztán sajnos másra osztották. Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy nézőként végigüli.

A filmet a Berlini Nemzetközi filmfesztiválon láttuk, további cikkeink az eseményről itt. 

Ruprech Dániel

Ruprech Dániel a PTE Filmelmélet és filmtörténet, valamint Esztétika szakán végzett. Egyetemi évei alatt több lapban és filmes oldalon publikált. 2011-ben Berlinbe költözött, ahol jelenleg is él. 2018-tól a berlini Filmakadémia gyártás szakának hallgatója. Filmes munkái mellett az írástól sem tudott elszakadni, 2023-tól jelennek meg cikkei a Filmtekercs oldalán.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com