Mesékből jól ismert toposz a szegény fiú története, aki saját sorsán fordítva nagy dolgokat visz véghez. A Fehér Tigris Aravind Adiga azonos című, nagysikerű indiai regénye alapján készült, melynek főhőse hasonló utat jár be. Sikeressége azonban a film végére megkérdőjelezhető marad.
Balram (Adarsh Gourav) az általa narrált történetben személyes felemelkedésén keresztül mutatja be a modern Indiát, ahol a kasztok közötti átjárhatatlanság még a 2000-es években is létezik a régi, megkövesedett rendszer maradványaként. Saját, kilátástalan jövőképét látva elhatározza, hogy kezébe veszi sorsát. Maga mögött hagyja szülőfaluját és sofőrként kap állást a környék egyik leggazdagabb családjánál. Bár ez nagy előmenetelt jelent számára, hamar rájön, hogy a továbblépéséhez más eszközökre van szüksége. Munkaadói szemében ugyanis mostani pozíciójában sem ér többet az élete egy névtelen koldusénál. A hozzájuk sokáig lojális sofőr megismerve a korrupt, hatalom és pénz uralta világot arra jut, hogy a kiút számára abban rejlik, ha megtanul az ő nyelvükön beszélni és gondolkodni.
Balram pálfordulásával ahogy az általa ismert világnak, úgy a személyiségének is lesz egy sötét és világos oldala, győzelméhez pedig mindkettőre szüksége van.
Saját példájával azonban mintha pont ellenkezőjét bizonyítaná a tanmese tanulságának: ebből a rendszerből tényleg nem lehet kitörni, hacsak nem lépsz túl a morálon.
A Fehér Tigris egy polarizált világ képét festi le, ahol egymás mellett él koldus és gazdag, ahol a szegények mindig feláldozhatók. A történet problémafelvetései egyszerre szólnak Indiáról és mutatnak túl rajta. Nem csak a sztoriban, a filmben magában is rejlik egyfajta kettősség: az indiai-amerikai mozi mindkét kultúra filmes jegyeiből dolgozik. Mintha India hollywoodi reprezentációját látnánk, az ellentétekre végletekig kihegyezett karikatúráját a felvázolt világnak.
A túlzás formanyelvileg bollywoodi sajátosság, ahol a színészi játéktól kezdve a túlfűtött érzelmiségig minden sok. Habár a hosszú évek során a két filmipar hatott egymásra, A Fehér Tigris elbeszélésmódjában inkább a hollywoodi jegyek dominálnak. Ilyen például a lineáris narratíva, a színpadiasságtól mentes színészi játék, a visszafogott zenehasználat. Azonban egyértelműen bollywoodi filmes hagyományokra is találunk utalást. Balram az első percekben megjegyzi, hogy egy hindi filmhez méltóan most imádkoznia kéne valamelyik istenhez, ezzel céloz az első képkockák előtt visszatérően megjelenő imákra, illetve az egyik jelenetben Ashokkal (Rajkummar Rao) együtt énekelnek, Balram pedig a főnökével ellentétben egy hindi dalba kezd bele. A bollywoodi filmekre jellemző táncos-zenés betéteknek dramaturgiai szerepe van, az ezekre való utalás mellett ez a jelenet azonban a hagyományos és modern értékek szembenállását is érzékelteti.
A tradicionális és nyugati világ különbségei konfliktusforrásként is szerepelnek a sztoriban.
A karakterek mást gondolnak a családban betöltött szerepekről vagy éppen a nők helyéről a társadalomban. A filmben az idősebb generációk szemlélete merőben eltér az Indián kívül iskolát végzett fiatalokétól, ám amíg Ashok Amerikából visszatérve egyre inkább indiainak érzi magát, úgy felesége, Pinky (Priyanka Chopra) képtelen beilleszkedni ebbe a világba. A hagyományos bollywoodi filmekben a valóságban elnyomott nők ábrázolása sokszor idealizált: áldozatkész anyák, feleségek, akiknek családjuk egységének megőrzése elsődleges céljuk. Pinky ezzel szemben az a típusú nyugati nő karaktere, aki Ashok családja számára minden, csak nem jó választás. Nem is csoda, hogy a nő nem tud mit kezdeni a közte és férje rokonai közti szakadékkal, ezért választás elé kerül: marad és alkalmazkodik, vagy visszatér régi életéhez.
Az iráni-amerikai Ramin Bahrani munkásságába beleillik mostani rendezése, ugyanis A Fehér Tigrishez hasonlóan a munkáiban (Chop Shop, Mindenáron, Fahrenheit 451, 99 Homes) sokszor a társadalom peremén élők kapnak központi szerepet. A nemzetközileg elismert filmes szeret amatőr színészekkel dolgozni, most azonban olyan nagynevű bollywoodi hírességekkel forgatott, mint Priyanka Chopra vagy Rajkummar Rao. Balram karakterét a fiatal Adarsh Gourav alakítja, legújabb munkája pedig sokak szerint áttörést hoz majd karrierjében.
Érdekes, hogy Balramhoz hasonló háttérből érkezik Danny Boyle Oscar-díjas Gettómilliomosának Jamalja, aki gyerekkorától kezdve folyamatosan küzd a túlélésért. A két fiatal útja a sikerig azonban egészen más hangvételű. Amíg Jamalt a szíve és jósága vezeti, Balram előrejutása inkább ravaszságához köthető. Én jobban tudtam azonosulni Jamal történetével, miközben a film India-ábrázolását is közelebb éreztem a valósághoz. A Fehér Tigris kiszámítható mese ráadásként egy blőd, a fő száltól leváló keretsztorival. Ebben a már sikeres vállalkozó levelet fogalmaz az Indiába látogató kínai miniszterelnöknek, amiben elmeséli neki, hogyan lett szolgából sikeres ember.
Balram sikerének kulcsa abban rejlik, hogy eltanulja a felette állóktól, milyen eszközökkel tudják megtartani pozíciójukat. Ez pedig erőszakhoz, hazugsághoz, zsaroláshoz vezet. Látszólag sikeres vállalkozóként azonban ugyanolyanná válik, mint akiktől menekült. A kasztrendszerből kivezető útjának sikeressége ezért megkérdőjelezhető. A Fehér Tigris érdekes kísérlet, ha a film társadalmi üzenetére fókuszálunk, ám didaktikus mese, ha Balram történetét kinyerjük belőle.
