Miként lehetne célba juttatni egy fontos rakományt a végtelen jégmezőkön? A Fekete Rák hadművelet hősei korcsolyával vágnak neki az öngyilkos küldetésnek. Vajon a svédek a krimi után a poszt-apokaliptikus háborús mozikban is maradandót alkotnak? Üzennek-e bármi relevánsat az orosz-ukrán háború közepette?
Valószínűleg nem ezek azok az idők, amikor egy poszt-apokaliptikus háborús film a legjobb szórakozást nyújtaná. A műfajjal amúgy is Dunát lehet rekeszteni és az orosz-ukrán konfliktus okozta légkörben a hasonló darabok már túlzottan is félelmetesnek tűnnek. Az ember gyermeke, a Másnap vagy a Fonalak talán még soha ennyire nem hatottak ennyire valóságosnak, és ez sok nézőt riaszthat el megtekintésüktől. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy az utóbbi két film éppen a ’80-as évek hidegháborús atmoszféráját meglovagolva vált klasszikussá és az is igaz, hogy a koronavírus járvány alatt vált közkedveltté a Fertőzés, vagy a Vírus. Az ilyen darabok tehát mindig megtalálták saját közönségüket, mára azonban nehéz bármi olyat felmutatni, amit ne láttunk volna a témában.
A svédeknek és a Netflixnek azonban bizonyos szempontból sikerült rácáfolnia a kétkedésre és felkeltenie a nézők figyelmét. A Fekete Rák hadművelet története szerint a nem is olyan távoli jövőben Svédország hadat visel egy nálánál sokkal nagyobb és erősebb ellenség ellen. Egy maroknyi katona azt a lehetetlen feladatot kapja, hogy egy különleges küldeményt juttassanak el egy titkos kutatóbázisra. Ennek egyetlen módja hogy korcsolyával kelljenek át a végtelennek tűnő jégtömegen, miközben az ellenség csak rájuk vadászik. A küldetés neve, a Fekete rák hadművelet.
Adam Berg filmje riasztóan időszerű képekkel indít. Porrá bombázott városok, menekültek, a modern városi hadviselés riasztó valósága. Mintha csak az orosz-ukrán konfliktus képeit látnánk magunk előtt.
A rendező ugyanakkor hamar más irányba tereli filmjét, és rövidesen az elemekkel, az ellenséggel és saját magukkal dacoló kommandó megpróbáltatásaiba nyerhetünk betekintést. Olykor mindez hasonlatos lehet a Fehér pokol című film túlélés történetéhez, azonban A Fekete rák hadművelet nem elégszik meg ennyivel.
Ezzel meg is érkeztünk a film legnagyobb hátrányához. A Fekete Rák hadművelet sajnos nem tudja eldönteni magáról, hogy poszt-apokaliptikus film, háborús, mozi, túlélő kaland, vagy morális kérdéseket feszegető science-fiction szeretne lenni, amitől a végeredmény is szétesik. Vitathatatlanul a korcsolyás jelenetek azok, ahol leginkább működik az alkotók fantáziája (főleg az operatőri munka tekintetében), mégsem kap elegendő fókuszt a jégen siklás. Helyette kapunk pár háborús szituációt, aminek kontextusa és miértje teljesen tisztázatlan. A konfliktusról nem tudunk meg szinte semmit, ahogy az ellenség kiléte is tisztázatlan (bár helyenként mintha orosz technológiát használnának).
A főhős, Noomi Rapace ugyan igyekszik átélhetővé tenni a történetet, ám motivációja meglehetősen közhelyes és sablonos.
A film ugyanakkor egy ponton erkölcsi tanmeseként igyekszik működni és az általa felvetett kérdés bizony igen releváns a tömegpusztító fegyverek korszakában. Lehet-e ártatlan milliók halálán békét teremteni? Ezzel a problematikával a most készülő Christopher Nolan-mozi hőse, J. Robert Oppenheimer, az atombomba atyja is szembesült, a kérdést pedig a hidegháború és a poszt-modern kiábrándultság csak még aktuálisabbá tette. Az már más kérdés, hogy ha ennek a témának szentelünk filmet, akkor különösen fontos lenne kerülni a sablonokat és a túlságosan agyonismételt formulákat, márpedig A Fekete Rák hadművelet pontosan ezekből építkezik.
Érdekes kérdés az is, hogy vajon miért egy olyan ország készített háborús filmet, amely évszázadok óta kimaradt minden jelentősebb katonai konfliktusból, köztük a két világháborúból.
Svédország hosszú ideje a béke szigetének képében tetszeleg, ám az északi állam sem mentes a társadalmi és politikai feszültségektől, és a talán nem véletlenül éppen a krimi műfajában találtak utat maguknak. A Fekete Rák hadművelet talán sokkal inkább a svéd társadalmat átható belső feszültségek látlelete, mintsem a külső fenyegetéstől való félelem próféciája. A Fekete Rák Hadművelet azonban mégsem A tetovált lányhoz hanem sokkal inkább a Spielberg-féle Világok harcához hasonlítható. A H. G. Wells regény adaptációból született katasztrófa sci-fi a felszín alatt rengeteg olyan problémáról üzent, amit egy átlag amerikai a 2000-es években magáénak érzett: rettegés a terrorizmustól, az iraki háború hatásaitól, a létbizonytalanságtól és lényegében magától a félelemtől is. Hasonló motiváció fedezhető fel A Fekete Rák hadműveletben is, a végeredmény viszont a felejthető kategóriába száműzi a filmet.
A Fekete Rák hadművelet időzítése és közhelyessége miatt sem lesz a nézők kedvence és borús, nyomasztó légköre ellenére is hiányzik belőle az az igazi egyediség, ami a skandináv krimik esetében felfedezhető. A film két óráját pedig hasznosabban tölthetjük, ha valahol mi magunk is korcsolyázhatunk egy jót.
