Matt Damon botcsinálta tolvajként tér vissza Doug Liman rendezői karjaiba A felbujtók (The Instigators) című filmben, melynek kevésbé kreatív történetét csupán a remekül túlírt karakterek és a jó érzékkel adagolt szarkasztikus poénok mentik meg.
Rory (Matt Damon), a veterán katona poszttraumatikus tünetei miatt rendszeresen jár terápiára Dr. Riverához (Hong Chau). Úgy érzi, nincs túl sok értelme élni, és már majdnem mindent megpróbált, hogy máshogy érezze. Majdnem mindent. Ellentétben a balfék tolvaj Cobbyval (Casey Affleck), aki vajmi keveset tesz azért, hogy akár egy szemernyit változtasson életén. A börtönből frissen szabadulva megállás nélkül vedel, és az első szembejövő melóra gondolkodás nélkül igent mond, hogy újra pénzhez jusson. Hőseink útja itt keresztezi egymást. Kiderül ugyanis, hogy Rorynak pénzre – egészen pontosan 32480 dollárra – van szüksége, és az egyetlen dolog, amit még nem próbált meg, hogy ehhez hozzájusson, a bűnözés.
Csatlakozik még hozzájuk egy rövid időre a szintén kisstílű Scalvo (Jack Harlow), hogy aztán a mindössze néhány perces felvezető után el is kezdődjön a bénázással teli rablás, menekülés és ad hoc ötletek furcsa láncolata. Pedig még csak nem is bankot, csupán a korrupt bostoni polgármestert (Ron Perlman) kellett volna kirabolniuk, aki a négyévente történő újraválasztásakor tartott bulin gyűjti be a következő időszak kenőpénzeit. És mivel erről nem sokan tudnak, nincsen különösebb őrség a pénz körül. Persze a terv megvalósításához nem ártana, ha valóban ő nyerné a választásokat.
Doug Liman meglehetősen középszerű rendező, aki néha ugyan tud kiemelkedőbbet alkotni (A Bourne-rejtély, A holnap határa, Barry Seal: A beszállító), a legtöbbször azonban viszonylag biztos kézzel hozza a csupán egyestés szórakoztatásra alkalmas alkotásokat, mint például a Brad Pittet és Angelina Jolie-t 2005-ben összehozó Mr. és Mrs. Smith, az idén bemutatott Országúti diszkó, vagy akár a jelenleg tárgyalt film.
Pedig A felbujtók karakterei ötletesek, poénjai pedig ütősek.
Pontosabban ötletesen sablonosak, de ez látszólag tudatos túlzás eredménye. Ott van például Frank Toomey (Ving Rhames), a hétköznap is harckocsival közlekedő zsaru, aki a polgármester egyetlen füttyentésére ugrik, hogy diszkréten rendezze a rablás nyilvánosságra kényes szálait. Az említett régivágású, hatalommániás, „készpénz, mindig” polgármesterről nem is beszélve, aki nem hajlandó átadni helyét „vegán kínai-amerikai” utódjának, de bármikor szemrebbenés nélkül lelövetné ügyvédjét és egyben bűntársát, Alant (Toby Jones). De még a csendbe burkolózó, saját helyét a világban nem találó, bizonyos témákat a pszichológusa elől is elhallgató főhősünk is komikussá válik minden egyes alkalommal, mikor megpróbál olyanná válni, ami valójában nem ő: jegyzeteli például, hogy mit kell mondani, mikor fegyvert fog valakire, hogy mást ne említsünk.
Ami külön színfoltot ad A felbujtóknak, hogy szarkazmusa nem merül ki az egymást gúnyoló karakterek csipkelődéseiben, hanem szép fricskát mutat a társadalom és a hatalom működésének is. „Csinálhatsz a kocsmámmal, amit akarsz. Van biztosításom” – mondja a kocsmatulaj, Mr. Kelly (André De Shields), amire szépen rímel a félig-meddig önként túszul ejtett pszichológus kérése: ha már az ő kocsijával menekülnek a rendőrök elől, és ez bizonyos sérülésekkel járt, akkor már jó lenne totálkárosra törni az autót, hogy a biztosító ne packázzon. Ezekre teszi fel a koronát a film zárlata, melyben tanúi lehetünk a híresen korrupcióellenes új polgármester első intézkedésének, melyet mindenkinek a fantáziájára bízok.
Görbe tükörből tehát éppúgy nincs hiány A felbujtókban, mint ismert nevekből, akik többsége remekül alakítja a szerethető balfék karakterét. Talán ha a történet is kicsit ötletesebb, és nem ennyire sablonos és fordulatmentes, mint amilyen lett, akkor emlékezetesebb maradna Doug Liman legújabb alkotása. Így azonban megy az emlegetett egyestés polcra, valahova a „tisztességes iparosmunka” és a „kár, hogy csak ennyit sikerült kihozni egy ilyen ötletből” jelzők közé.
A felbujtók az Apple TV+ kínálatában érhető el.
