Kritika

Interjú egy francia rendezővel – A félelem bére

Április elején került fel a Netflix kínálatába A félelem bére 2024-es változata, amely a híres kisregény sokadik adaptációja. Ez az a történet, amiben mindenre elszánt férfiaknak kell több száz kilométeren keresztül nitroglicerint szállítani egy égő olajtoronyhoz. A regényt pazarul megfilmesítették már az ’50-es években, és William Friedkin, Az ördögűző rendezője is mesterművet alkotott belőle. Mivel Julien Leclercq új adaptációja már-már minősíthetetlenül gyenge, kritika helyett egy fiktív interjút jelentetünk meg a filmről. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mi motiválta a legújabb verzió alkotóit a történet újramesélésére, és hogy mit gondolnak, az ő filmjük hogyan viszonyul a regényhez és a többi adaptációhoz.

Adott egy izgalmas, egyszerűsége miatt egzisztencialista témákat is evokáló kalandregény, ennek egy klasszikus, 50-es évekbeli, hű francia adaptációja és egy húsz évvel későbbi, (szokatlan módon) még jobb, amerikai verziója. Ez A félelem bére: Georges Arnaud lényegre törően mocskos és nihilista kisregénye; Henri-Georges Clouzot francia rendező azonos című, mára kicsit avíttas, mégis lebilincselően naturalista thrillere; és William Friedkin Sorcerer (A félelem ára) című, mára kultikussá vált, elképesztően ambiciózus, szinte tökéletes remake-je. Mit csinálsz tehát, ha érdekel ez a téma?

Készítek egy újabb adaptációt!

Nem-nem. Újranézed a régieket, amik vannak annyira jók, hogy megérdemeljék a leporolást. Friedkin ráadásul megcsinálta a témából a definitív verziót. Az a film még ma is friss és óriási hatású mestermű.

Friedkin? Amerikai? Az engem nem érdekel.

Ok, te tudod. Akkor úgy kérdezem, mit nem csinálsz, ha érdekel ez a téma?

Nem készítek egy harmadik, felesleges feldolgozást? Ezt akarod mondani?

Tökéletesen megértettél.

Igen, de mi van, ha a legutóbbi film is már 50 éves? Azért ezek az adaptációk eléggé híresek, meg kellene csinálni még egyszer a történetet. Ma már gyorsabb, akciódúsabb filmekre kíváncsiak az emberek. Egy jó kis robbantásos, autóüldözéses kaland bármikor jöhet.

Mit mondjak, pazar elképzelés.

Köszi, sokat is ötleteltünk rajta, megterhelő írói teljesítmény áll a projekt mögött.

Szerintem nem igazán érted akkor Arnaud regényének a lényegét. Nem lehetne egy ettől teljesen független akciófilmet csinálni, aminek semmi köze a témához? Számomra úgy tűnik, egy Fast-and-Furious-féle film jobban illene ehhez a pitch-hez.

De, de akkor nem lesz meg az alap, ami becsábítja a közönséget. Még egy Vin Dieselt sem tudunk megnyerni ennek az ötletnek. Amúgy meg A félelem bére legalább francia! A cím is egy húzónév lesz, meg Clouzot-ra is hivatkozni fogunk, elvégre ő is francia, ahogy mi is azok vagyunk! Vive la France! <francia zászló>.

Akkor Friedkin el van felejtve?

Az ki?

Ez nem kezdődik túl jól. Jó, akkor csinálj egy aktualizált adaptációt, ami megőrzi a regény lényegét.

Hohó, nem kell ezt annyira túlgondolni, barátom.Kamion, nitro, latino, akció. Meg persze francia szereplők, azt ne felejtsük el.

<kínosan nevető fej>.

Látom, bejön. Mondtam én <dollárszemű fej>.

Mi lenne, ha párbeszédbe lépnél az előtted alkotó szerzők műveivel?

⁃Hát, azért majd figyelünk rá, hogy nagyvonalakban tartalmazzon valamit a regény cselekményéből. Nyilván azt a nitroglicerint most is el kell vinni A-ból B-be. És persze nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, itt is lesz ám pár robbanás <kacsintós fej>.

Nem gondolod akkor talán, hogy jó lenne mondani valamit a ma nézőjének arról, hogyan is vagyunk most a végzettel, a megszállott küldetéstudattal, hogyan állunk ma az élethez és a halálhoz?

De mi van, ha engem ez mind nem érdekel, csak az, hogy legyen egy olcsó akciófilmem, amibe írunk pár feláldozható karaktert, akiket majd szépen fokozatosan likvidálni lehet? Hogy azért hulljanak az emberek, érezzük a halál szagát! <ördögi fej>. Mert a főszereplők itt nem bukhatnak el, a ma embere nem akar tragédiát látni, megdicsőülés kell neki, meg igazi hősök. Persze, teszünk bele mondvacsinált, egyszerű konfliktusokat meg bugyuta szerelmi szálakat is, és ezt majd jól megveszi a Netflix. <összedörzsölt tenyér>.

Akkor inkább ne csináld meg a filmet! Mi köze ennek bármelyik korábbi A félelem béréhez? <felpaprikázott fej>.

Ne aggódj, ahogy mondtam, Arnaudra és Clouzot-ra is utalni fogunk, még ki is írjuk őket a film elején egy inzertben, hátha valaki elmulasztaná beazonosítani a forrást. Meg aztán beleteszünk jó kis látványos részeket a könyvből meg a francia filmből is, például az olajtavat megtartjuk, az elég menő, de nem szarozunk az átkeléssel majd, mert arra ki kíváncsi, hogy szenvedünk az olajban. Meg azért az egyik kocsi is felrobban, de majd elintézzük valahogy, hogy a főbb karakterek még időben kikerüljenek onnan. Aztán ezt az egészet összegyúrjuk pár 21. századi látványossággal, mondjuk lövöldöző terroristákkal meg aknamezővel, plusz egy baromi katartikus önfeláldozással, és kész is. Legjobb film.

Akkor Friedkinre ezek szerint tényleg nem lesz utalás?

Minek? Az bőven elég, hogy kicsit megmutatunk pár karaktert meg a múltjukat, még flashbackek is lesznek, hogy kicsit azért értsük a motivációjukat.

Mondjuk pont ezt csinálta Friedkin is…

Az meg ki?

<mély sóhaj> Hú, hát, rendben. Látom, nem lehet meggyőzni. Nem félsz, hogy az embereknek esetleg mégsem tetszik a filmed, és jól lehúzzák majd a Letterboxdon kegyeletsértést emlegetve?

Akinek ez nem tetszik, az nem is igazi filmrajongó. De nem hiszem, hogy lesz ilyen. Jó kis cucc ez, zabálni fogják az emberek.

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com