Kritika

A felszínen is nyomasztó – Halálos mélység

halalos_melyseg01A végtelen csend magába zár, és te elfelejted, hogy ember vagy. Ezt az érzést ragadták meg az alkotók és találtak hozzá egy olyan provokatív történelmi eseményt, amely e sajátos világhoz megfelelő drámai mélységet kölcsönöz.

A nyolcvanas évek elején járunk, amikor a norvég partokhoz közel busás haszonnal kecsegtető olajmezőket találnak. Az egyetlen gond, hogy a gazdagságtól 500 méter sós víz választja el Norvégiát. Államilag finanszírozott kutatók egy csoportja búvárokat treníroz, hogy a kőolaj vezetékeket képesek legyenek a víz alatt is megépíteni. A csapat tagja egy norvég testvérpár Petter (Aksel Hennie) és Knut (André Eriksen), de velük van Mike (Wes Bentley) is, hiszen a projekt egy amerikai-norvég közös „összefogáson” alapul. A tesztmerülések sikeresek, bár már a laboratóriumi kísérletek során baljós előjeleket találunk. Félelmeink beigazolódnak az első éles merülés tragédiával végződik. A baleset során Knut az életét veszti. Pettert bűntudata nem hagyja nyugodni, és rögtönzött nyomozásba kezd.

Halálos-mélység_Erik Skjoldbjarg_2014A történetről nem áll szándékomban többet mesélni, elég legyen annyi, hogy elegendő feszültség, árulás és ármány van benne ahhoz, hogy tekintetünket magához láncolja, habár a kezdeti dinamikus felütés a film második szakaszában alábbhagy. A realisztikus atmoszférát, néhány kauzális ballépés is kikezdi. Számomra sokkal fontosabb, hogy a filmnyelvi megoldások viszont érzékletesek. Rengeteg a közeli beállítás, azokat is legtöbbször kézből fotografálták így növelve a szorongás érzetét. Sokszor apró, egy-két ember számára is szűkös helyen vannak a szereplőink, a klausztrofób hatást a különleges szűrök és plánok használata még árnyaltabbá teszi. A színészi alakítások alighanem tökéletesek, a karakteres északi arcok egyébként is jól mutatnak a vásznon, de ezúttal a műfaji elvárásoknak is megfelel a film, a történet gazdasági-politikai vonzatairól nem is beszélve.

Álmodtad már valaha, hogy az óceán legmélyebb pontján lebegsz? A tested súlytalan akár a lélek. A dimenziók kitárulnak, mintha az univerzum közepén csücsülnél. Elzárva mindentől s mindenkitől. A felszín oly messze van tőled, hogy a létezése is kérdőjelessé válik, akárcsak saját fizikai valóságod. A végtelen csend magába zár, és te elfelejted, hogy ember vagy. Ezt az érzést ragadták meg az alkotók és találtak hozzá egy olyan provokatív történelmi eseményt, amely e sajátos világhoz megfelelő drámai mélységet kölcsönöz. Skjoldbjarg filmjével nemcsak az óceán mélyére merülünk, hanem a gyarló emberi lélek rejtelmeibe is.

Avatar

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya