Kritika

Fókuszvesztés – A fény birodalma

A fény birodalma
Fotó: Londoni Filmfesztivál

Sam Mendes beállt azon rendezők sorába, akik önéletrajzi ihletésű filmjüket a mozihoz való szerelmeslevéllel kombinálták. A fény birodalma ugyan ezen a téren felejthető, Olivia Colman alakítása miatt mégis emlékezetes marad.

Ha van valami, amit kijelenthetünk Sam Mendes rendezői munkásságáról, az az, hogy remek érzéke van a néző figyelmének megragadásához legyen szó akár az utóbbi évek legambiciózusabb háborús filmjéről (1917), Bond-sztoriról (Skyfall, Spectre: A Fantom visszatér), netán egy szexuálisan frusztrált férfi életközépi válságáról szóló történetről (Amerikai szépség). Hasonlóan lebilincselő alkotás A fény birodalma, melynek forgatókönyvéért is egyedül felelt Mendes, karrierje történetében először. És talán pont itt csúszott el a film. A rendező legújabb filmje ugyanis meglehetősen nagyra törő, számos fontos kérdést tematizál, ugyanakkor kifejezetten személyes, hiszen önéletrajzi ihletésű – a kettő között pedig nehezen találja meg az egyensúlyt, sőt. A nagyobb témák bekebelezik a Mendes szívéhez közeli mondanivalót, ami egészen konkrétan a (film)művészet hatalmas ereje, amely képes akár önmagunktól is megmenteni minket.

Legalábbis elsősorban valami ilyesmit szeretne tanítani nekünk A fény birodalma Olivia Colman karakterén keresztül. A hibázni egyszerűen képtelen színésznő alakítja Hilaryt, az Empire Cinema menedzserét, aki hiába dolgozik már óta a moziban, soha nem ült be még egyetlen filmre sem. Az a hozzáállás pedig, miszerint a vetítések a vevők számára van fenntartva nagyjából az összes alkalmazotton érzékelhető a mindig megbízható Toby Jones által megformált mozigépészen, Norman-en kívül. Norman az, aki tudja, mennyire varázslatos, mikor az egyszerű fény életre kel a vásznon. Látja, milyen magával ragadó lehet egy filmélmény, a rajongása pedig ragadós: az újonc Stephen (Micheal Ward) hamar elkezd gépésznek betanulni jegyszedés helyett,

idővel pedig Hilary is beül a moziba.

Csakhogy a mozizás a Mendes szándéka szerinti, utazást segítő mankó helyett a célba érés jutalmaként funkcionál, mivel Hilary-nek hosszú utat kell bejárnia addig, míg ő is belesüpped a terem egyik bársonyfotelébe. Ez alatt pedig megtanulja, hogyan álljon ki önmagáért és másokért, hogyan vegye kezébe az irányítást az élete, a kapcsolatai és legfőképpen az elméje felett.

A fény birodalma
Fotó: Londoni Filmfesztivál

Hilary karakterét ugyanis Mendes édesanyja inspirálta: bár a nőnek nincsenek gyerekei, a rendező anyjához hasonlóan ő is bipoláris személyiségzavarral küzd. Ugyan a betegséget sosem nevezik nevén – hiszen 1981-ben járunk (a Tűzszekerek bemutatója az Empire Cinema legnagyobb eseménye) –, Colman kiszámíthatatlan ingadozása a mániás jókedv és a letargikus depresszió között, amit csak a lítium okozta apátia szakít meg egyértelművé teszi Hilary mentális állapotát. A színésznő, aki néha csak szemének villanásával, máskor pedig grandiózus megmozdulásokkal jelzi az érzelmi hullámvasutat, amin Hilary keresztülmegy igazi mesterkurzust tart abból, hogyan kell hibátlan karaktertanulmánnyá formálni egy kiegyensúlyozatlan forgatókönyvet.

Mert A fény birodalma egyértelműen Olivia Colman filmje:

empátiája, humora és úgy általában a tehetsége minden jelenetet képes magasabb szintre emelni. Ennek ellenére nem játssza le a többieket: a Stephent alakító Micheal Ward – akiből ha nem lenne a az évtized következő világsztárja, nagyon meglepődnénk – könnyedén felveszi Colman ritmusát, erre pedig szükség is van, hiszen Hilary egyedül nem tudná megtenni az előtte álló utat. Stephen nélkül megragadna a még karácsonykor is magányosan fogyasztott vacsorák, vörösborral kísért, önsajnáló forró fürdők és az Empire mozi igazgatója, Mr. Ellis (Colin Firth szórakoztatóan gerinctelen alakításában) szexuális kénye-kedve kiszolgálásának ördögi körforgásában. Viszont a fiatal srác érkezése felforgatja a mozi mindennapjait, de elsősorban Hilaryét. A barátságuk hamar románcba csap át, és ami a leginkább összehozza őket, az a kívülállóságuk: Hilary mentális betegsége elszigeteli a nőt a közösségtől, Stephent pedig a bőrszíne miatt érik napi szinten atrocitások járókelőktől és mozivendégektől egyaránt.

A fény birodalma nem véletlenül játszódik 1980-81-ben: Margaret Thatcher Angliájában ekkor egyre érzékelhetőbb volt a rasszista diszkrimináció. A gyűlöletbűncselekmények növekvő száma végül a rendőrség mint a rendszerszintű rasszizmus és fehér autoritás képviselői és fekete fiatalok összecsapásaiban kulminálódott számos városban. Mendes expliciten és rejtettebb utalásokkal is rávilágít a helyzetre elsősorban nyilván Stephen karakterén keresztül. A fiú elveszi a karját Hilary válláról, mikor egy fehér férfi felszáll az amúgy üres buszra, szinte beletörődött vállrándítással fogadja az utcai zaklatást, és mikor meglátja a skinheadek vonulását, ösztönösen tudja, hogy nem kerülhet az útjukba. Ez a fajta társadalmi kommentár sajnos napjainkban is releváns, ahogy a mentális egészség kérdése is.

Ezek válnak végeredményben A fény birodalma fő motívumaivá.

Önmagában ennyivel tökéletesen működne a film, a felszín alatt azonban Mendes érzékelhetően küzd azért, hogy csatlakozzon a mozit ünneplő rendezők sorához, befészkelve magát Paolo Sorrentino és Steven Spielberg közé. Csakhogy valójában a rendező nem tudja igazán hangsúlyozni a film iránti szeretetét, és a hetedik művészet helyett inkább a mozihoz mint helyhez szóló ódát írt. Állandó operatőrtársa, a zseniális Roger Deakins pedig hűségesen asszisztál ehhez: az Empire Cinema art deco tereit, a gépészterem tompított fényeit és a mozi elhagyatott részeit is varázslatosan széppé teszi. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy A fény birodalma mint Mendes művészethez írt szerelmeslevele ne csak piszkozat maradjon. Ha az előbbire vágynál, inkább a Mű szerző nélkült nézd meg.

A filmet a Londoni Filmfesztiválon láttuk, további cikkeink az eseményről itt. A fény birodalma várhatóan 2023. február 23-tól látható a magyar mozikban.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!