Kritika

A föld azé, aki megműveli? – A fattyú

Ludvig Kahlen kapitány saját elhatározásából felkerekedik és elindul Dánia egy elhagyatott zugába, hogy termőfölddé művelje a kopár lápvidék egy részét, és kolóniát alakítson a király nevében. Ám nem várt nehézségek és fordulatok várják, ami egész addigi életének átgondolására készteti. A fattyú főszerepében Mads Mikkelsen élete nagy alakítását nyújtja.

Eddigi rendezői munkásságán végig tekintve látható, hogy a dán Nicolaj Arcelt éppúgy vonzza a hatalom megszerzéséért egymással vetélkedő férfiak toposza (Politikai pókháló, 2004) mint a dán történelem egy szeletét feldolgozó kosztümös történelmi film műfaja (Egy veszedelmes viszony, 2012) és a sötét erők gondolata (Titkok szigete, 2007, A Setét torony, 2017). Nos, legújabb nagyszabású kosztümös történelmi filmjében sikerült ezt a három dolgot olyannyira összehoznia, hogy nemzetközi film kategóriában

idén A fattyú Dánia Oscar-díj nevezettje.

Az 1700-as évek közepén járunk, amikor V. Frigyes dán király közzétette, a jütlandi lápvilágot meg kell művelni a civilizáció terjesztéséért, hogy ezáltal is új adók keletkezzenek. Ludvig Kahlen kapitány (Mads Mikkelsen) fel is kerekedik, hogy a Dán Királyi Bíróság jóváhagyásával, de saját költségén krumpliültetvényeivel termőfölddé művelje a kopár lápvidék egy részét, és kolóniát alakítson a király nevében. Ennek fejében nemesi címet remél a királytól, az általa létrehozott uradalom tulajdonjogával együtt. Ám nem sokkal azután, hogy megérkezik leendő tanyája helyszínére, összetűzésbe kerül Frederik de Schinkellel (Simon Bennebjerg), a közeli Hald-kastély helyi bírójával és kegyetlen földbirtokosával, aki kizárólagosan akarja birtokolni a lápvidék tulajdonjogát. Összecsapásuk elkerülhetetlennek tűnik, ráadásul a kapitányt az érzelmei is fűtik, így egyfajta tesztoszteron-harccal még rá is erősítenek a köztük kialakult konfliktusra.

A 25 év katonai szolgálatának csekély nyugdíjából tengődő Ludvig Kahlen joggal érezhette úgy, hogy a háborús veteránok otthonában való vegetálás helyett, önbecsülését egy grandiózus életkihívással kell helyrebillentenie, ami egyben titkos vágyát, a nemesi cím megszerzését is beteljesítené. Nikolaj Arcel filmjének legfőbb problémafelvetése, hogy egy haszontalannak tűnő élet felismerését követően a kapitány képes-e új, saját életcélokért és értékekért megküzdeni, és szükség esetén akár élet-halál harcot is folytatni, avagy szembesülve a nehézségekkel feladja és végleg eltűnik élete süllyesztőjében. A tét nagy, ám a kockázat is,

önmaga belső démonaival éppúgy meg kell vívnia, mint a kietlen lápon a természet őserőivel és a létrehozandó kolóniát gáncsoló társadalmi kihívásokkal.

A film magyar címe a földesúr és cselédlányának kapcsolatából törvénytelenül született Ludvig Kahlen egész életét végigkísérő kisebbrendűségi érzésére utal. Arra a gyötrő lelki késztetésre, mely a szerény származású kapitányt arra az eltökélt életkihívásra készteti, hogy a merev társadalmi kereteket áttörve, cselédszármazékból nemessé váljék. A film nemzetközi címe, Az ígéret földje (The Promised Land) viszont ennek a kapitányt nyugtalanító belső késztetésnek és tetterőnek a megvalósítási formájára, a zord természeti táj leigázásának és birtokbavételének igényére utal.

Az Ida Jessen A kapitány és Ann Barbara című könyve alapján készült forgatókönyvet Nikolaj Arcel állandó társával, Anders Thomas Jensennel alakította remek felépítésű, jó ritmusban kibontakozó történetté. Filmjük némiképp a 19. századi amerikai vadnyugaton játszódó westernfilmekhez hasonlítható, ahol magányos hősök próbálnak szerencsét az új világban, és vívnak meg egymással a győzelemért, a férfiak háborúskodását pedig egy melodramatikus szerelmi kapcsolat hozza egyensúlyba. A western műfaj kínálta egyszerűsítéseket persze a forgatókönyvírók sem tudták teljességgel elkerülni, de a jó és a gonosz szembenállásának ábrázolásában Mads Mikkelsen és Simon Bennebjerg kitűnő párosnak bizonyult, nem véletlen, hogy

Mikkelsent tavaly decemberben a legjobb színésznek járó Európai Filmdíjjal tüntették ki ezért az alakításáért.

Mikkelsen megformálásában Ludvig Kahlen makacs, rendíthetetlen elszántsággal bíró kapitánya jelentős személyiségfejlődésen megy át a történések hatására, mely átalakulás során az is világossá válik számára, mi a legfontosabb érték az életében. Azonban mindezen felismeréshez szereppartnerként Simon Bennebjerg kitűnő alakításában a földesúr Frederik de Schinkel is kellett, aki pszichopata személyiségével mindezt kihozta belőle, de mindemellett még Amanda Collin alakításában Ann Barbara erőteljes női mivolta is szükségeltetett, és persze az árva kis cigánylány, Anmai Mus (Melina Hagberg), akitől mindenki fél. A Ludvig Kahlen és Frederik de Schinkel között a 18. században zajló földtulajdonjog körüli véres jogi vita egyébiránt azt is jól szemlélteti, évszázadok alatt miként szolgálta egy jogbizonytalanságokkal terhelt jogrendszer fokozatos fejlődése és finomodása az adott ország jogállammá válását, a polgárosodást.

A nagyszerű teljesítményt nyújtó színészek mellett a film szereplőjének tekinthető még a dán táj is, mely Rasmus Videbaek operatőr munkájának köszönhetően

festői látványvilágával magával ragadja a skandináv filmek sejtelmes atmoszférájához egyébiránt is vonzódó nézőt.

Különös ellentétet képez ezen a zord, kietlen lápvidéken Frederik de Schinkel földbirtokos mértanilag szabályos kastélya a tökéletes geometriai alakzatokra nyírt francia kertjével, azt bizonyítandó, hogy a civilizáció még a legelképzelhetetlenebb világokba is képes behatolni és ott teret nyerni. Az igényesen ábrázolt táj mellett külön kiemelendő még a korabeli életvilág megjelenítése, az öltözékek és az ételek, a belső terek, de még a büntetési szokások is részletekbe menően kidolgozottak a filmben.

A fattyú több mint kétórás film, de nemcsak a hossza miatt súlyos élményt adó alkotás. Nikolaj Arcel megrendítő filmje történet egy letűnt világról, melyet ugyanazon emberi vágyak és törekvések uralják, mint a mi világunkat, és ezért is érdemes megnézni. Na, és nem utolsósorban Mads Mikkelsenért.



A fattyú február 1-től látható a magyar mozikban.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!