Kritika

A föld mélyéből az ég felé – Meteo

meteoVisszhang és folytatás nélkül maradt Monory Mész András kiemelkedő alkotása, az 1989-es Meteo, mely kultúrtörténeti tájékozódási ponttá vált, hisz a kor elemeiből építkezik, mégis posztmodern jellegű, apokaliptikus víziót hoz létre.  Egy sajátos városfilm, aminek színterei szimbolikus hármasságba rendeződnek, átölelve a kor érzés-lehetőségeit.

A film

A tudományos-technikai összefüggésben megjelenő valószerűtlen elemek (pl.: a szisztéma megalkotásáért felelős gép, a megsemmisítés-jelző) alapján akár sci-fi filmnek is tarthatnánk a Meteo-t, csakhogy a társadalom nem kerül bemutatásra, a futurisztikus hatást keltő elemek pedig csak elemek maradnak, a környezet apokaliptikus hangulata konkrét meghatározások nélkül épül fel. Így tud a film általános szintre emelkedni és filozófiai igazságokkal foglalkozni, vagyis szerzői szférába lépni. Jellemző a magyar film történetére, hogy ahogy műfaji előzményei sem túl erősek – kevés filmet sorolhatunk ebbe a kategóriába, és azok is elég sikertelenek (pl.:  Deésy Alfréd A Tryton filmje, vagy az 1941-es Szíriusz, Hamza D. Ákos rendezésében) –, úgy azóta sem bővült jelentősen a kínálat ezen a vonalon.

A Meteo különleges jegye, hogy a két kiemelt, dramaturgiai jelentőséggel is bíró, atmoszférateremtő elem a zene és a díszlet, amivel a megszokottól eltérő arányokat hoz létre. Díszletként értelmezhető a háttér, a háttértörténések, a mintázatok, alakzatok, épületek. Sőt, még a Felhőcske számítógép-monitorján megjelenő mintázatok is a díszlet részét képezik: a képernyőn rendszerek születnek és bomlanak fel. A valóság-síkon utcák, gyártelepek, panelek és szeméttelepek között haladunk el. A jövő víziója a jelen elemeiből épül fel.

A film két zeneszerzője Másik János és Szemző Tibor, akik később ezért, 1992-ben, a filmkritikusok legjobb filmzenéért járó díját kapták. Kultúrtörténetileg fontosabbak a filmben diegetikusan megörökített zenészek, feLugossy László és társai, Kokó, Lois Viktor, Lois Balast. Az akkori kultúrpolitika tiltása miatt kevés lemezfelvétel maradt fenn a magyar alternatív zenét játszó újhullámos együttesek zenéiből (pl.: Bizottság, URH, Európa Kiadó, Neurotic, Kontroll Csoport, Spions, Vágtázó Halottkémek, Balaton), akik főleg egyetemi klubokban játszottak, hatalmas népszerűségnek örvendve, de lokális lehetőségek közé szorítva. Számukra a filmekben való szereplés térnyerési jelentőséggel bírt (hasonló eset Bódy Gábor A kutya éji dala című filmje). feLugossy továbbá – mint autodidakta művész, aki 1980 és 1986 között az A.E. Bizottság tagja, később pedig saját filmeket is készít (Önuralom, 1988, Neoszarvasbika, 1992, és a kliporgiának tekinthető Jégkrémbalett, 1984) – a magyar undergorund kultúra kiemelkedő figurája, az akkori poszt (vagyis ami a minden után következik) érzés emblematikus alakja.

Meteo.12

Ez a körítés tartja a párszavas történetet, melyben semmi nincs megmagyarázva, megindokolva. A világ jelene mesél csak: egy helyről, ami talán elpusztul, ahonnan talán el kéne menni. Ezért kellenek az erős díszletek, hátterek, épületek. A narratív feladatokat veszik át, ők a mesélők. A szereplők párbeszédei is posztmodern stílusjegyeket viselnek: töredezettek, inkoherensek. S az egészet reális elemekből épülő szürreális jelenetek tördelik, melyek egy másik világ, egy belső világ képei.

A film három főszereplőjének neve beszélő név. Felhőcske a felhőket vizsgálja. De nem csak meteorológusi szakmája kapcsolódik ehhez, hanem földöntúli lénye is: napok óta nem eszik, nincs teste, vagy legalábbis nem akarja, hogy legyen. Ő boldog. Neki nincs szüksége a tutira, a kitörésre, a felemelkedésre, hiszen ő már megtalálta a maga útját. Lakásának két fő fókuszpontja a hatalmas félkör alakú ablak és a kád. Az ablak szokatlanul nagy, betölti a szobát, mindenhova fényt áraszt, jelzi a kapcsolatot az éggel, a felhőkkel. A kád Felhőcske „privát világa”, ahova más nem léphet be. (Csak az idegen lány, de ő sem érti, ezért elmegy.) A víz alatti lebegés hasonlít az ég mozgásaira. Másfajta tér-világ érzet, ami szintén kívül esik a földi romok világán. Felhőcske nem reflektál a világra, nem kommunikál vele, ahogy ez a víz alól, vagy a felhők közül nem is lehetséges.

Verő neve foglalkozásnév: verőember. Hatalmas, izmos alkata is ezt támasztja alá. Ő sem akar igazán elmenni. Itt is lehet jó. Az ő alkatával igen és talán nem is való máshová. Berlioz neve pedig egy zeneszerzőé: Hector Berliozé, a francia romantikus zeneszerzőé, aki még abban a korban élt, amikor volt hagyományos értelemben vett szép zene, vagyis a zenével szembeni fő elvárás a szépség volt. A filmbeli Berlioz is szép (Eperjes Károly remek alakítása), vagy legalábbis van benne ebből a romantikus zeneszerzőből, ezért tud felszállni a repülőre. Felugossy sem, és az indusztriál zene sem működik a felszínen. Ezeket nem lehet felvinni, ehhez valami másra van szükség, ami Berliozban megvan. Felugossy a mindenféle értelemben vett poszt jelenség: a pusztulás. Berlioznak célja van, igazán törekszik. És el is éri, amit akar.

meteo3

A Meteo mondanivalója a „magasbavágyás” szóösszetétellel ragadható meg. Ebben a világban nincs élet a felszínen, csak a föld alatt, a vágyak pedig az égbe mutatnak. A terek ezen hármas szintezése a problematika fő indikátora. A három főszereplő különböző szinteket jár be, és a különböző szintekhez más-más viszonyulásuk van. Berlioz a magasba vágyik, s a sötét aluljáró világból a repülőre kerül, a felhők fölé. Az arcán kétségek. Felhőcskéén – aki szintén az égbe jut – sose. Ő csak hazaér, de Ő már a legelején is boldog, vagy még inkább: megbékélt. Verő marad, neki itt is jó, ő találja meg a módot, a kifejezést, a beteljesítést: felengedi Felhőcskét az égbe. A hármas felosztás a képzeletbeli világgal is gazdagodik: farkas bábú malacarcú lánnyal a síneknél. Vagyis az érzés-lehetőségek tulajdonképpen végtelenek.

S hogy ezt a filmet eddig nem néztük sokan, annak pusztán materiális oka van: kópia-hiány, DVD-kiadás-hiány, mely szintén jellemző, megoldásra váró probléma a magyar filmvilágban. Ezért különösen nagy öröm, hogy ez a film 2014-ben (végre) digitálisan felújított képpel és hanggal kerül DVD-forgalmazásba!

A lemez (Kiss Tamás)

meteodvd

Lehet rajongani érte, és persze lehet pálcát törni felette, de tény, hogy a Monory Mész András sci-fi elemekkel dolgozó nagyjátékfilmjének látványvilágára nehéz nem emlékezni. A leköszörült csajkának, a lepusztult, (emberi) hulladékkal teli betonrengetegnek, a piac és az éjszakai klubok alvilági kavalkádjának összhatásán csak csodálkozni lehet. Az apokaliptikus víziót ma számítógépes utómunkával oldanák meg, akkor egy maroknyi stáb (barkács-)kreativitással tette felejthetetlenné. S mindennek már 25 éve.

Mert a Meteo 25. születésnapját ünnepli, s a jubileumra időzített kiadvány bizony megéri a pénzét. Ahogy a filmből, úgy az extrákból is sugárzik a kreatív alkotómunka, a lelkesedés és a stábtagok kapcsolatát jellemző bensőséges hangulat. A bónuszanyag (Mi jut eszedbe arról, hogy Meteo?) lényegében hosszabb-rövidebb interjútöredékekből áll. Megszólal a rendező, (Monory Mész András) a forgatókönyvíró (Bereményi Géza), a színészek (Eperjes Károly, Kistamás László, Varga Zoltán), az operatőr (Szabó Gábor), de még a látványtervező (Zsótér László)  is. Alapvetően nosztalgiáznak, de visszaemlékezésük számos kisebb forgatási titokról rántja le a leplet. Fogódzókat adnak a film felfejtéséhez – az alkotókon kívül Varga Balázs filmesztéta három különböző értelmezési irányt is felvázol. Próbálják megválaszolni, hogy miért is válhatott a rendszerváltást megélő fiatalok között kultfilmmé a Meteo. Monory Mész András elkalauzol minket eredeti forgatási helyszínekre, Eperjes Károly megindítóan őszintén elemzi karakterét. A Felhőcskét alakító Kistamás László pedig azon ironizál, hogy a forgatás alatt szinte végig egy kádban kellett ülnie. De a Meteo esztétikai értékét és korszakos voltát legárnyaltabban talán Sándor Pál egyik megállapítása ragadja meg: “Jobban emlékszem a filmedre, mint a rendszerváltásra!” 25 év távlatából komoly bók.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com