A Hódító Pelle Oscar-díjas rendezője legújabb munkájához országa klasszikus művét adaptálta vászonra, mely a szélenergia melletti harcról rajzol képet egy elhivatott mérnök portréján keresztül. A háromórás játékidejű A Fortunate Man erős karaktereket felvonultató, szokatlan dráma, melyet klasszikus módon, igen hosszúra nyújtva tálal a rendező.
Henrik Pontoppidan Lucky Per (Lykke-Per) című közel nyolcszáz oldalas könyve a dán irodalom klasszikus alkotása, melyért a szerző a huszadik század fordulóján Nobel-díjban részesült. Az 1898 és 1904 között napvilágot látott könyv klasszikus fejlődésregény, melyben a főhős jellemváltozásai mellett Dánia történelme és társadalmi rétegződésének realisztikus portréja is kirajzolódik.
Az A Fortunate Man, magyarul Szerencsés Péter címen futó drámát a Netflix 2019 áprilisában mutatta be. A történet egy fiatal fiú életútját követi nyomon, melyben a főhős szerelmi, szellemi és morális vívódásairól kapunk árnyalt képet a tizenkilencedik század végi Dánia díszletei között. A fiatal Per a mélyen hívő lelkész édesapjával szembeszegülve elhagyja a tenger mellett álló, roskadozó házikót, hogy a mérnöki pályát válassza Koppenhágában. A szegény, tékozló fiú ambiciózus terveket szövöget: a természet erejét felhasználva, szélmalmok építésével szeretné Dániát a világ ipari nagyhatalmává tenni.
A film aktualitása épp ebben ragadható meg,
hiszen a klímaváltozás elleni harc manapság az egyik legfontosabb topik a világban. Míg a filmben a szélenergia túl forradalmi ötletnek számított és csak egy férfi hóbortos álmát jelentette, ez a ma emberének evidencia, a világ energiatermelésének egyik környezetbarát alternatívája.
A film ennek a célnak a megvalósításáról, vagy épp ennek lehetetlenségéről szól; arról, hogy milyen kompromisszumokat tudunk vagy képtelenek vagyunk meghozni ahhoz, hogy elérjük a hőn áhított célt. Esben Smed átlényegülten és jól felépített színészi játékkal, ígéretesen kelti életre a vásznon Szerencsés Pétert, aki radikális ambiciózusságával, csökönyös büszkeségével, megbocsájtani nem tudásával és alázat nélküliségével kevés néző szimpátiáját fogja megnyerni. Dacol a konzervatív mérnökökkel, szerelembe esik egy gazdag zsidó lánnyal, Jakobéval, akit miután eljegyez és lehetősége nyílik álma megvalósítására, a biztos életút kecsegtető ígérete helyett különbözőségükre hivatkozva felbontja a köteléket, hogy aztán a vidéki, egyszerűbb életformát válassza.
Per karaktere mellett Jakobe (Katrine Greis-Rosenthal) komplexitása szintén magával ragadó. A modern nő archetípusát jeleníti meg: rendkívül művelt egyéniség, akit szintén túlburjánzó büszkesége és
a társadalmi normákkal való szembeszegülése emel ki a viktoriánus nőalakok közül.
Bille August legújabb történelmi drámája nem klasszikus szerelmi történetet, hanem annak egy másfajta megközelítését nyújtja azáltal, hogy központi karakterei az ambiciózusságot és a büszkeséget választják a család és a szerelem megtartó ereje helyett egy olyan korban, a huszadik század elején, amikor ez kevésbé megszokott életpálya-modellnek számított.
A történet azonban nemcsak a kompromisszumok meghozásának képességéről vagy annak hiányáról szól, hanem a családi kötelékek megtartó vagy épp az egyén szociális integrációját ellehetetlenítő jellegéről is. Úgy is mondhatjuk: ahhoz, hogy Per a természeti energia ipari felhasználásáról szőtt álmát beteljesíthesse, először saját természetén kell felülkerekednie, hiszen legnagyobb ellensége épp önmaga lesz.
https://www.youtube.com/watch?v=LgRTMFPQ63s
Az A Fortunate Man hosszúra nyújtott, háromórás játékideje és lassú ritmusa nem minden nézőt fog meggyőzni.
Viszont a kiváló színészi alakítások mellett a látványvilág az, amely kiemelkedő: az operatőr a romantikus festészet által megihletett kompozíciókkal teremti meg a film varázslatos atmoszféráját. Elkötelezettségéről explicit módon a film utolsó beállításával tesz tanúbizonyságot, mely Caspar David Friedrich Vándor a ködtenger felett (1818 körül) című festményének konkrét megidézésével zárul.
