Kritika

A füst meg a lángja – Deadpool

Deadpool 2

deadpool-gallery-06Az utóbbi évek egyik legjobban várt antihőse, Deadpool vaskos poénokkal landolt a mozikban – a műfajt a legkevésbé sem újítja meg, de tisztességes szórakoztatással üti el a nézők közel két óráját.

Nolan Batmanje óta vágyik rá a képregényrajongó társadalom, hogy kellő mélységben lássa viszont kedvenc hőseit a filmvásznon – a Marvel Univerzum azonban, ezt most már egyszer s mindenkorra be kell lássuk, nem törekszik új árnyalatok felfestésére, millióit azonban – az egyszeri mozilátogató legnagyobb örömére – színes-szagos mulattatásra és szemkápráztató látványra költi. A csengő érmék vissza is igazolják a stúdió koncepcióját: a jól adagolt humor és az intertextualitás szemlátomást kielégíti az igényeket.

Aki az előzetest látva arra számított, hogy a Deadpool humora feketébb lesz a feketénél, a történet pedig majd realisztikus színeket mutat, nagyot fog csalódni. Aki harsány poénokra és fröccsenős aprításra fogadott, már mehet is a kasszához. Persze nincs ebben semmi meglepő a képregényfanoknak, Deadpool mindig is pimasz volt és vicces, aki előszeretettel tekintget ki a panelekből. Az antihős viszonylag későn, 1991-ben született  az író Fabian Nicieza és az író-rajzoló Rob Liefeld közös munkájából, és első felbukkanása a The New Mutants 98. számában volt. Ezt követően sok helyen feltűnt, 1997-ben önálló sorozatot kapott, de állandó visszatérője volt az X-Men csapatának, és olvashattunk kalandjairól a Bosszúállók, a Fenegyerek és a Pókember füzetekben is.

deadpool-movie-image

Wade Wilson, alias Deadpool (Ryan Reynolds), a különleges erők egykori katonája a Weapon X programnak köszönhetően vált mutánssá, aki elképesztő sebességgel képes gyógyulni. Az alapötletet az eredettörténetet feldolgozó film is megtartja, miközben a karakter megrajzolásánál számos további ponton is merít a képregényből. A Deadpool Wade Wilson portréja jóval közelebb áll a papíreredetihez, mint az X-Men kezdetek: Farkas ábrázolta verzió – a legnagyobb szerencsénkre. A korábbi visszafogottságnak nyoma sincs, az akció és a poénok is hangosabban szólnak. A nyolcadik X-Men mozi pontosan emiatt illeszthető be nehezen a korábbi filmek sorába: hangulatában, erőszakosságában és humorában is teljesen más jellegű, mint elődei.

Úgy tűnik, Reynolds is felnőtt a feladathoz. Az előző filmben érzékelhető bizonytalanságok eltűntek, az új Deadpoolt mintha a színészre öntötték volna. Megszeretteti velünk ezt az állandóan pofázó gazembert, aki mutat bizony közös pontokat A hangok őrült Jerryjével is. Igazi one man show-val állunk szemben, ahol a többi szereplő csupán azt a célt szolgálja, hogy Deadpoolnak legyen lehetősége felvillantani személyisége megannyi oldalát. Két motiváció mozgatja a filmet, a bosszú és a szerelem – az előző kapcsán Wilson kellően sokat bunyózhat Ajax-szal (Ed Skrein) és martalócaival, az utóbbi révén a lányok is bevonzhatók a moziba. Wilson szerelme Vanessa Carlysle (Morena Baccarin) a képregényekben szintén rendelkezik szuperhős alteregóval: Copycat ezúttal még nem tört elő, de talán a máris készülő folytatásban erre is sor kerül. Bízunk benne, hogy ebben az X-Men csapatának is nagyobb szerep jut, most Kolosszus (Andre Tricoteux) és a rendkívül hülye nevű Negasonic Teenage Warhead (Brianna Hildebrand) képviselte csak a mutánsok közösségét – Wilson többször utalt is rá, hogy talán az alacsony büdzsé miatt maradtak távol a sztárok. A kiszólások az egész filmen végigvonulnak – ezzel is az eredetire hajaznak az alkotók, hiszen Deadpool azon kevés karakterek egyike, aki tisztában van papírlétével, és ezt időről időre a leghumorosabb formákban konstatálja is.

Hogy milyen gyengeségei vannak mégis Tim Miller filmjének? A végtelen kiszámíthatóság. Egyetlen meglepő fordulat nincs a filmben, a harmadik percben borítékolhatjuk az egész sztorit. A karakterek sematikusak és közhelyesek, a motivációk a faék szintjén mozognak. Persze addig amíg folyamatos a röhögés, látványos az akció, és hangosan szólnak a szuper slágereket, talán csak a kritikus sírja vissza Nolan komplexebb világát.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya