Fókuszban Kritika

A görbe tükör a nő kezében – Wonder Woman

Végre ez is eljött: a DC-nek sikerült a filmek terén a Marvel nyomába érnie, sőt! Egy szórakoztató, akciódús, ám mégis erős mondanivalóval rendelkező, viszonylag szöveghű adaptációt üdvözölhetünk a Wonder Womanben.

A Wonder Woman több tekintetben is mérföldkőnek számít a nagy költségvetésű képregényadaptációk sorában. Mióta új lendületre kaptak az ilyen jellegű filmek (főként a Vasember 2008-as indulásának, s vele együtt a Marvel Cinematic Universe létrejöttének köszönhetően), ez az első olyan egészestés film, ami női főszereplővel dolgozik, ráadásul egy rendezőnőre bízták az elkészítését. Patty Jenkins pedig még a nehezített anyagi körülmények és a DC Entertainmenttel szembeni fenntartások ellenére is élt a lehetőséggel.

Az egyik legmeghatározóbb szuperhősnő 1941-es megjelenése óta számtalan történet szereplőjévé vált,

a Wonder Woman című film pedig ideálisan nyúlt a rengeteg alapanyaghoz.

Egyszerre kapunk egy sokrétű eredettörténetet és felvezetést az elkövetkező filmekhez (még idén érkezik a mozikba a Justice League, jövőre pedig az Aquaman).

A történet szerint Diana (Gal Gadot) Themüszkira szigetén él az amazonok között. Anyja, a királynő titkolni próbálja előle valódi származását (nevezetesen, hogy Zeusz az apja), miközben a harcművészetek kitanulásától is próbálja távol tartani, ám belátja, hogy ez utóbbit nem tudja hosszú távon kivitelezni. Így mire Diana felnőtté válik, ő lesz a sziget legjobb harcosa. Ám az idilli világ egy pillanat alatt a feje tetejére áll, mikor egy amerikai kém, Steve Trevor (Chris Pine) a tengerbe zuhan, nyomában pedig megjelennek az őt üldöző német katonák. Steve elmondja az amazonoknak, hogy szörnyű háború dúl a külvilágban (az első világháború idején járunk), és ha meg akarják akadályozni a szörnyű tömegpusztítást, akkor mihamarabb el kell juttatniuk a britekhez egy készülő fegyvert leíró füzetet. Diana a férfivel tart, hogy megkeresse és elpusztítsa Árészt, elhozva ezzel a békét az emberiségnek.

A valódi konfliktusok viszont épp a „civilizált” világban kezdődnek, és az érdemi gondolatokat, problémákat is ez a közeg, illetve az ebbe való belecsöppenés eredményezi. Diana – felnőtt kora ellenére – naiv gyermekként kerül az ismeretlen környezetbe. Bár a sok olvasásnak köszönhetően sok mindent tud, a korszak patriarchális berendezkedésével és annak logikátlanságával szemben értetetlenül áll. Naivitásával épp az olyan szokásokra és beidegződésekre világít rá, melyek még ma is, de akkortájt főként meghatározták a közvélekedést és a társadalmi, közéleti és politikai berendezkedést. Mindezt a film nagyon finom, mégis maró gúnnyal tárja a nézők szeme elé,

a tiszta, logikus gondolkodásmódú nő még korunk nézői elé is görbe tükröt tart pusztán a jelenlétével.

A téma nagy veszélyeket rejtett önmagában. Egyfelől félő volt, hogy egy silány akciófilmmé degradálják ezt az összetett történetet, másfelől nem lehetett kizárni a másik végletet sem, hogy radikális feminista kiáltvánnyá válik a film. A forgatókönyvírók  (Allan Heinberg, Zack Snyder, Jason Fuchs) azonban megtalálták az egyensúlyt: a Wonder Woman egyszerre hozza a szuperhősfilmektől elvárt akciódús eseményeket – ráadásul meglehetősen látványosra sikeredtek az akciójelenetek –, és egy olyan összetett konfliktust építettek ki, amire a műfajban ritkán van példa. Az Amerika Kapitány: Polgárháború és az X-Men: Apokalipszis is csak próbálkozott a komplex problémakörök megpiszkálásával, de valójában eddig mindössze a Logan volt az, ahol ennyire mélyen ástak bele a társadalmi, politikai és pszichológiai kérdésekbe. (A DC alapú filmeket szándékosan nem veszem bele a felsorolásba, mert ott Nolan Batman-filmjei óta nem volt érdemi próbálkozás.)

Merthogy a Wonder Woman a nemi egyenlőség kérdéskörén túl a háború moralitásával, a társadalmi kirekesztettséggel és a vallási nézetkülönbségekkel is foglalkozik. Az amazonok ősi hitvilága szembeütközik a modern ember világképével, az emberiségért pedig épp az a szedett-vedett csapat küzd, akiket a társadalom már kivetett önmagából. A film valamennyi szálon jól érthető motivációkkal és finoman munkált karakterfejlődéssel dolgozik, így jól megfér egymás mellett megannyi téma, még úgy is, hogy továbbra is egy akciófilmről beszélünk.

Persze túlzás lenne azt állítani, hogy a Wonder Woman hibátlan film.

A legnagyobb gyengesége a negatív karakterek kidolgozatlansága. Bár érdekes felütés, hogy a legveszélyesebb német ellenségnek egy nőt választanak, Méreg Professzorról valójában alig kapunk információt, pedig egyértelmű, hogy érdekes háttértörténetet lehetett volna neki adni. Mivel pedig a két nő szinte nem is ütközik meg egymással – Diana csak a férfi ellenséggel foglalkozik –, a nagy ellentétpár nem alakulhat ki.

A Wonder Woman mindenképpen fontos állomása a képregényadaptációknak. Új utat nyit meg a DC univerzumában, és rávilágít arra, hogy a műfaj sajátosságai még nem zárják ki az összetett társadalmi problémák alapos, mégis humoros megtárgyalását. De hogy mire mutat rá leginkább Diana karaktere? Arra, hogy ebben a világban még szuperhősNŐként sem lehet valaki igazán egyenlő.

Avatar

Wehli-Nardai Dorina

Wehli-Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film. nardaidorina@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..