Kritika

Tartós tejet vegyen – A halhatatlan gárda

A Netflix gőzerővel igyekszik tető alá hozni az új évtized kultikus akciófilmjét. Eddig ugyan ez nem jött össze, és most A halhatatlan gárdával (The Old Guard) sem, azonban ez nem azt jelenti, hogy rossz film lenne. Sőt.

A saját képregényét forgatókönyvé alakító Greg Rucka története első blikkre nem egy nagy etwas. Van egy csapat halhatatlan, akik nem tudnak meghalni és a nevük is arra enged következtetni, hogy már elég régóta nem tudják ezt megtenni. A film cselekménye Dél-Szudánban indul, ahol az Andy (Charlize Theron) vezette gárda foglyul ejtett helyieket igyekszik kimenekíteni. Gyorsan kiderül azonban, hogy csapda volt, amit a CIA-s Copley (Chiwetel Ejiofor) állított megbízója óhajára. De mivel a halhatatlanság egyik fő előnye, hogy nem tudsz meghalni, a csapat kenterbe veri a rosszfiúkat és Copley nyomába ered. Még az sem számít nagy meglepetésnek, hogy időközben, 200 év távlatából egy új halhatatlanra derül fény. Nile (KiKi Layne) afganisztáni bevetése során halt meg, majd támadott fel, Andy pedig észérvek és egy fejbe lövés mentén meginvitálja őt a gárdába. 

A filmet akciómoziként aposztrofálják, és ebből a szempontból semmivel sem több, mint a Netflix közelmúltbeli nagyprodukciói: a Tyler Rake: A kimenekítés, a Hatan az alvilágból vagy a Határok mentén. Tele van remekül koreografált jelenettel, amiktől ereinkbe tódul az adrenalin. Theron könnyed léptű táncosként lóbálja kétélű fejszéjét, az operatőri és a vágói munkának hála mindig látjuk a mozdulatsorok eredményességét. A nagy meglepetés az, hogy

A halhatatlan gárda az előzetes elvárásokkal ellentétben, nem akar lecsupaszított tesztoszteronbomba lenni. 

Gina Prince-Bythewood szentimentalista filmes, aki műfajtól függetlenül minden történetében szeret romantikus vizekre, morális-erkölcsi problémák habjain evezni. A legjobb kosaras filmeket összegző listánkról is ismerős lehet a Nem adok kosarat!, de a Túl a fényeken című, zeneközpontú drámát is említhetném. Tökéletes választás volt egy olyan film rendezői székébe, ami önmagában is kevéssé tekinthető a szó klasszikus értelmében vett szuperhős filmnek, hiszen a hőseink különleges képessége nem lép át megalomániába, mint az ismertebb, Marveles és DC-s kollégáiké. 

A rendezőnő érett felfogása testesíti meg és alapoz meg A halhatatlan gárda legfontosabb erényeinek. Azáltal, hogy a drámai pillanatoknak nem  vet véget menetrend szerint egy maszkulin beszólás vagy istenverte csinnadratta, a kétórás játékidő bőven ad teret a szereplők megismeréséhez. Ez pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy szurkoljunk nekik a megfelelő időben és helyen érkező akció közepén. És igen, még úgy is, hogy elvileg nem kellene, mert túléljék.

A gárda tagjai önálló, motivációk vezérelte és egy-egy komplex eredettörténettel rendelkező egyének,

akik értékesek mind a csapat, mind pedig a cselekmény szempontjából. Nile, az újhús szembenéz azokkal a dilemmákkal, amikkel egy épeszű, szinte még kamasz lánynak szembe kell néznie, amikor kiderül, hogy túl fogja élni szeretett családját. Booker (Matthias Schoenaerts), az eddigi legifjabb még nem elég régóta örökéletű ahhoz, hogy ne engedje felszínre törni folyamatosan gyermekei iránt érzett gyászát és lelkiismeret-furdalását. Joe (Marwan Kezari) és Nicky (Luca Marinelli) külön-külön talán a legkevésbé rétegelt karakterek, de ketten együtt annak a halhatatlan szerelemnek a mintapéldái, amit Joe a film egyik legszebb jelenetében, egy megindító monológban mesél el. Copley-ből pedig a feleségéről őrzött fájdalmas emlékek miatt válik a rosszfiú Merrick (Harry Melling) jobbkezévé.

A jellemképzés csúcsterméke viszont, természetesen a legfőbb hős, Szkíta Andromaché, vagyis Andy. A harcos amazon hosszú évszázadok óta szenved az emberiség ostobaságai és szellemi lemaradottsága miatt. Az ő története nemcsak egy tragédia a boszorkányüldözés idejéből, hanem az emberi jó és rossz, a sors és a végzet közötti választás kérdése. A film tetőpontja, csavarja, sőt még a potenciális folytatás is az ő saját drámája.

Charlize Theron, aki annyi esszenciális alakítással örvendeztetett meg már, hogy alig fértek el a 10-es toplistánkon, zsigerből hozza Furiosa női erejét. 

A halhatatlan gárda tagjaiért nem azért szorítunk harc közben, hogy ők maguk csupasz karakterekként tovább éljenek, hanem hogy a jellemük, a világi, de elnyomott jó fennmaradjon.

Ekkor jön a képbe a fantasy oldal szabályrendszere. Sok-sok produkció, mint számomra a legutóbbi nagy sérelem, az Artemis Fowl is, azért hasal el kapásból, mert olyan kesze-kusza nyomvonalon haladnak, amit a saját szereplőik sem tudnak már követni, nem hogy mi, nézők. A halhatatlan gárda kapcsán kettő kérdést kellett megválaszolniuk az alkotóknak. Egyrészt, honnan ered a halhatatlanság képessége. Másrészt, hol és hogyan ér véget az életük. A válaszok nem elmaradnak, csak néha kevésnek bizonyulnak. Senki sem tudja, honnan fakad az erő, míg az út végét semmi sem befolyásolja, csak az idő – egyszer véget ér.

Félreértés ne essék, örülök, hogy nem a klasszikus, lefejezés, szíven szúrás vagy eltüzelés a halál egyetlen oka. Ezzel a húzással a képregények alkotói megannyi filozofikus kérdésnek ágyaztak meg, és ez jól is van így. Mozgóképen azonban van egy időlimit, amit jelen esetben bőven kitöltöttek akcióval és érzelemmel, ám a flashbackként felvillanó emlékképek kronológiai bukfencekhez, logikai kifejtetlenséghez vezetnek. Mégis úgy gondolom, az legyen egy film legnagyobb problémája, hogy kicsit összekavar a háttérsztori megismerésében.

Hiszen amit látunk, az remek: a karakterek, a fordulatok, az üzenet és persze az akció is.

Noha mindezen pontokat ragadták meg már jobban a filmtörténetben, sőt a műfaji keretek között is, de az biztos, hogy személy szerint egy rendhagyó esettel találkoztam. Szurkolok A halhatatlan gárdának, hogy tovább éljen – egy folytatás képében. 

Avatar

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya