Kritika

A hallhatatlanok hangja – Sztrájk a gyárban

En Guerre

Mit tehetünk az egyre növekvő multinacionális cégóriások piaci versenyének embertelenségével, a kizsákmányolás ellen? Stéphane Brizé nem az ördögi kör feloldását árulja el. A Sztrájk a gyárban egy harc, amit akkor is meg kell vívni, ha vereség a vége.

Brizé filmjeinek hősei a hétköznapi kisemberek, történetei pedig ehhez igazodóan kis kaliberű, triviális helyzetek. A Mese a szerelemről története egy gondtalan, ám egysíkú életet élő tanárnő és egy szintén fásult családapa nem várt románca, amelynek veszélyével mindkét fél tisztában van, mégsem tudnak ellene tenni, hiszen csak úgy szimplán megtörténik. A Few Hours of Springben egy börtönből szabaduló kamionsofőr az eutanáziára készülő, halálos betegséggel küzdő édesanyjával átértékelik a korábbi viharos kapcsolatukat. A 2015-ös cannes-i fesztiválon nagy sikereket hozó Mennyit ér egy ember munkanélküli főhőse pedig kiutat keres a kilátástalan helyzetéből. Mind-mind átérezhető problémák, életszagú történetek, amelyekre könnyen aggathatnánk rá a klisés jelzőt, pedig csupán azért láttuk már ezeket ezerszer, mert valóban léteznek. A Sztrájk a gyárban folytatja e sormintát, egyben továbbgörgetve a Mennyit ér egy ember gondolatát.

En Guerre

Heteken belül 1100 Perrin Industrie-alkalmazott fog munkanélkülivé válni, miután a rengeteg ígéretet tevő vezetőség piacképtelenségre hivatkozva bezárja a gyárat. Egy korábban kötött megállapodás ötéves biztosítást jelentett a dolgozók számára, akik joggal csalódnak és kelnek haragra, hiszen még csak két év telt el belőle. Laurent (Vincent Lindon) a több száz elégedetlen munkásból álló csapat élére állva sztrájkot hirdet, amíg nem találkoznak a számos országban érdekelt Dimke csoport vezérigazgatójával. A francia állam támogatását élvezik, ám a kormány a törvény szerint nem szólhat bele egy külföldi cég belső működésébe és jogosultságaiba. A több hete tartó sztrájk eredménytelennek tűnik, nyomán a lehangoltság, a harag és a félelem elegye pedig lassan megfertőzi az eddig működő belső kohéziót.

Hasonlóan a Mennyit ér egy emberhez, Brizé ismét a dokumentarista történetmesélés mellett döntött, keresztezve a valóságot és a fikciót.

Kézikamera jellegű dinamikus, híradásokból kiemelt tudósítások és sokáig kitartott arcközeli felvételekkel éri el, hogy a néző átérezze a pórul járt munkások kínját. Ezt az érzést erősíti a szereplőgárda, amely a főhős kivételével kizárólag amatőr színészekből tevődik össze. Reakciójukat az ösztöneik vezérlik, így bármennyire is fiktív helyzetben történnek, nagyon is valódinak hatnak, mintha a nézők helyett szólalnának fel.

A kivétel pedig az a Vincent Lindon, aki az említett filmek mindegyikében, vagyis immáron negyedik alkalommal főszereplő egy Brizé-alkotásban. A Mennyit ér egy emberben nyújtott alakításáért számos nemzetközi díj mellett a cannes-i szobrot is megkapta, teljesítményére pedig ezúttal sem lehet panasz. Egyértelműen kiemelkedik a többiek közül, ereje így hatványozottan érezhető a rengeteg vesztenivalóval rendelkező, szolidáris, de az erkölcsi pusztulás láttán megrogyott falkavezér szerepében.

 

„Ha harcolsz veszíthetsz, ha nem, máris vesztettél.”

Áll a film előszavában, Laurent-ék pedig ennek megfelelően minden erejükkel a kizsákmányoló direktórium ellen küzdenek. Az arctalan fehérgalléros monstrum azonban nem hajlandó párbeszédet folytatni, és vaskos végkielégítéssel próbálja megfékezni a háborgó felkelést, az oszd meg és uralkodj elv útján járva bomlasztja a tüntetők egységét. Az eddig visszafogott tüntetés többfrontos, ám dörrenésmentes háborúvá fajul. Munkásosztály kontra tőkések. Munkásosztály kontra állam. Munkásosztály kontra munkásosztály.

A Sztrájk a gyárban egy nehéz, de hétköznapi probléma filmje, és egy nehéz, de cseppet sem hétköznapi megfogalmazása. Brizé stílusmixe a komfortzónánkat támadja, ami olykor előny, máskor csak úgy magában jelenlévő kényelmetlenség. Hátrányává azonban nem tud válni, hiszen a híradós, kézikamerás és profin szerkesztett közelképek helyenként irritatív hatását azonnal ellensúlyozni képes Lindon és az amatőrök remek színészi munkája, a tudatos rendezői koncepció és egészen a szomorkás végkifejletig izgalmasan vezetett történet. Amely történetben hallhatóvá válik az elnémítottak hangja.

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..