Kritika

A hihető család – Cinéma vérité

1973-ban az amerikai PBS csatornán megszületett a reality műfaj egyik előfutára, az An American Family. A sorozat egy átlagos amerikai család mindennapi életébe kívánt betekintést nyújtani, ám a kamerák kereszttüzében a nézők végül egy válást és egy coming outot is láthattak. Az HBO elég érdekesnek találta a témát ahhoz, hogy a 12 részes dokumentumfilm-sorozat forgatásának körülményeit tévéfilm formájában mutassa be.

A film

Nem véletlen a címválasztás. Noha a film nem a hatvanas években berobbanó dokumentumfilmes irányzat egyik utófutára, a stílusnak remekül állít emléket. Az ember egy ideje már nem a beállított dokumentum-felvételekre kíváncsi, hanem a valódi történetre, amely egy ember, egy csoport vagy egy kultúra mögött húzódik. Megannyi cinéma vérité forgatásáról lehetne filmet készíteni. Ha lenne rájuk vevő, özönvízszerűen támadhatnák meg a piacot, de úgy tűnik, az érdeklődés csupán egy kábeltévé esti műsorába való programra elég.

Nem meglepő, hogy a sok-sok lehetőség közül a lehető legtöbb tengerentúli embert érintő témával rukkoltak elő az irányzat tarsolyából: egy tökéletes amerikai család élete. Legalábbis annak indult. A rendező, Craig Gilbert (James Gandolfini) egy ismerőse leírásából kiválaszt egy családot, akire aztán az idejük nagy részében ráállít egy stábot. A kiválasztás nincs túlmagyarázva, Craignek szimpatikus az anya, sőt halvány érzelmek is megjelennek Gandolfini arcán, de végül a dokumentumfilmben rejlő dráma és siker nagyobb úrnak bizonyul.

Meddig mehet el egy dokumentumfilmes? Mikortól számít a kukkolás jogsértőnek? A kérdések kétségkívül felvetődnek, a dilemma a stáb tagjaiban is ott van, a választ viszont nem rakják a néző orra alá. Inkább csak bemutatják, mi történt, amikor az All American Familyt levetítették. A meleg fiút nevelő elvált szülők az ország csámcsognivalói lettek, mindenkinek akadt valamilyen keresetlen szava a problémákkal küzdő átlagcsaládhoz. Addig sem kell az embernek a saját háza tájával foglalkozni. A film sajnos a legérdekesebb ponton szakad meg. Sokkal több lehetőséget látok a leszerepelt család utóéletében, mint az idősebb nézők számára már ismerős történetben. Pedig a célközönséget is köztük kell keresnünk.

Diane Lane (Pat Loud) és Tim Robbins (Bill Loud) kifejezetten jól érzik magukat a hetvenes évek díszletei és hangulata közt, ha újraoszthatnám a szerepeket, az anyát játszó színésznőt mindenképp meghagynám a szereplőgárdában, tökéletes a szerepre. A cinéma véritéhez hűen legfőképp az ő szemén keresztül látjuk a Loud család életét. Megismerjük a gondolatait, a reakcióit, mind a kamerák kereszttüzén kívül, mind „készenléti állapotában”. Egy-egy alkalommal játszanak is velünk a készítők: ahogy Pat mindinkább hozzászokik a kamerákhoz és hajlamos elfeledkezni róluk, úgy velünk is elhitetik néha, hogy a jelenet nekünk szól, pedig a dokumentumfilmesek kamerája végig jelen volt.

Arra is figyeltek a készítők, hogy a sztori igaznak tűnjön: egy-egy jelenetet a vágószobából követhetünk végig, egymás mellé helyezve a valódi felvételeket és az újraforgatott anyagot. A film máris hitelesítve van, pedig a háttértörténet azért tartalmaz fikciós elemeket. Mindez a lényegen nem változtat: kapunk egy hitelesnek tűnő képet a hetvenes évek dokumentumfilmezéséből és egy keveset megtudhatunk a cinéma véritéről, bár ennél jóval többet érdemelne a téma. Ez viszont már nem a Cinéma vérité készítőinek feladata.

A lemez

A Cinéma Vérité kiadványára egy audiokommentár és egy werkfilm is felfért, ám egyik bónuszanyag sem kapott magyar feliratot. Az audiokommentár során a két rendező megnyilatkozásait Diane Lane hangja élénkíti fel.

Értékelés: 7/10


Cinéma vérité (Cinema Verite)
színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 86 perc, 2011

rendező: Shari Springer Berman, Robert Pulcini
forgatókönyvíró: David Seltzer
zeneszerző: Rolfe Kent
operatőr: Affonso Beato
producer: Karyn McCarthy
vágó: Sarah Flack, Robert Pulcini

szereplők:
Diane Lane (Pat Loud)
James Gandolfini (Craig Gilbert)
Tim Robbins (Bill Loud)
Patrick Fugit (Alan Raymond)
Thomas Dekker (Lance Loud)
Willam Belli (Candy)
Nick Eversman (Loud nagyapa)
Johnny Simmons (Kevin Loud)
Molly Hagan (Kaye)

IMDb

A dvd megjelenésének dátuma: 2012. június 9.

Szinkron: angol, francia, lengyel.

Feliratok: magyar, dán, finn, francia, görög, holland, lengyel, norvég, portugál, román, svéd.

Extrák: audiokommentár, werkfilm.

Avatar

Szűcs Tamás

Szűcs Tamás a Corvinus Egyetemen végzett kommunikáció szakot és az ELTE-n filmelmélet és -történet szakot. Korábban a Filmtekercs hírrovatának vezetője volt, jelenleg kommunikációs tanácsadó egy PR ügynökségnél. Specializációja Hollywood, a közel-keleti filmek, az amerikai talk showk és sitcomok.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya