Kritika

A horror Tarantinója – Démonok között 2.

Másfél óra Démonok között 2.feszült parázást tartogat nézőinek a Démonok között második része. A gond csak az, hogy a film két és fél órás.

Aki azt hiszi, hogy nem lehet több bőrt lehúzni a kísértetházas horrorokról, nos, ő alapvetően nem téved. Nem egyszerűen sok ilyen film készül, hanem rengeteg, ehhez képest a szuperhősködés egy ritkán feldolgozott témához tartozik. Ráadásul mostanában szinte csak ez a zsáner jut el a hazai mozikba, mintha egyszerűen megszűnt volna az igény bármilyen más téma vonatkozásában a horror műfaján belül.

Jessebelle, Annabelle, Poltergeist – A kopogószellem, Sinister, Insidious: A gonosz háza – nem is lett volna érdemes belekezdeni a felsorolásba, mert egyszerűen soha nem érünk a végére. És mégis, három évvel ezelőtt a Démonok között akkorát tarolt az Egyesült Államokban, hogy az máig az ezredforduló utáni korszak legnagyobb sikerének számít a zsáneren belül. A tömegek nem alaptalanul járultak a jegypénztárakhoz, az a film egy szóban összefoglalva: működött. Tényleg izgalmas volt, „szokatlanul erős tempót diktált”, ahogy a kollégám fogalmazott a kritikánkban, és a közönség is már-már maradéktalanul elégedett volt a filmmel (lásd még: 7,5-ös IMDb értékelés).

A tömeggyártás ellenére tehát egyáltalán nem meglepő, hogy a Démonok közötthöz folytatás készült (és most tekintsünk el a nem túl sikeres Annabelle spinofftól). Az viszont már annál inkább, hogy a második rész ismét csak működik.

demonok kozott 2A helyszín ezúttal Anglia. A Warren-házaspár (Vera Farmiga, Patrick Wilson) éppen ott tart, hogy feladja a szelleműzést, de a Hodgson-család borzasztó helyzete miatt még egyszer visszatérnek hivatásukhoz. Az elvált Peggy (Frances O’Connor) mélyszegénységben él négy gyermekével romos házukban, kétségbeejtő szituációján csak ront, hogy a kisebbik lányát, Janetet (Madison Wolfe) mintha megszállta volna egy kísértet, a ház legutóbbi tulajdonosának, egy idős úrnak a szelleme.

A történet tehát nem pusztán folytatódik, hanem szinte teljesen hasonló dramaturgiát követ. Az események fókuszában ismét egy gyermek áll, a paranormális jelenségeket a korszak technológiájával próbálják meg értelmezni, Warrenék pedig egyenesen az életüket kockáztatják a család megmentéséért. James Wan (neki köszönhető többek között a Fűrész is) azonban nem csak a korábbi rendezéséhez nyúl vissza. Bátran merít a zsáner legnagyobb klasszikusaiból (Poltergeist, Az ördögűző), szimbólumok és eszközök egész sora elevenedik meg a rajongók szemei előtt. Wan azonban még tovább megy: az egész műfajt inspirációként használja és már-már gátlástalanul emel be elemeket a széles értelemben vett horror legnagyobb klasszikusai közül. Baltával törnek be egy ajtót, mint a Ragyogásban. Közeli képet mutatnak egy elemlámpával a saját arcába világító, síró lányról, mint a Blair Witch Projektben. Félelem lakozik a kisfiú lepedősátrában, mint a Hatodik érzékben. Sőt még az olyan távoli rokonok is felidéződnek, mint Tim Burton Karácsonyi lidércnyomása.

demonok kozott 2Lopással tehát lehet vádolni a direktort, csak épp fölösleges, mert az egész működik. A Démonok között 2. székbeszögezően izgalmas. Az éjszakai jelenetek brutálisan erős feszültséggel zajlanak. Igazán dicséretes továbbá, hogy a szekvenciák elsősorban nem a riogatásra (lefordíthatatlan szakszóval jump-scare-re) építenek, mint minden más kortárs horrorban (kivéve a legtöbbet méltatott képviselőket, mint a Valami követ vagy a The Babadook). Érződik az egész elgondoláson, hogy Wan a műfaj minden trükkjét ismeri: tudja, hogy láthatatlantól és az ismeretlentől félünk a legjobban, ezért kivár. Tisztában van vele, hogy a legjobb számítógépes trükkök ellenére minden szellem gagyi, ezért csak akkor mutatja őket, ha muszáj.

A merítés annyira tág és mély, hogy az tényleg csak rendkívül kemény munkával valósulhatott meg, ami minden képkockán érződik. A dramaturgia mellett ez a látványra is igaz. Nem tudom megmondani, mikor láttam annyira aprólékosan kidolgozott kísértetházat, mint a Hodgson-család otthonát: a bejárati ajtótól az utolsó csempéig mindent tökéletesen felépítettek. És lám, pont ez a hitelesség teszi a felszínes szemlélők számára is különlegessé a Démonok között-szériát. Mert James Wan számára a „megtörtént események alapján” kifejezés nem egy marketingeszköz, hanem egy lehetőség.

A film mögött álló temérdek munka láttán különösen fájó, hogy mennyire túlírt mozi lett a Démonok között 2. Legalább fél órát gond nélkül ki lehetett volna vágni, az aprólékosan felépített krimi-szál pedig legnagyobb bánatomra egyszerűen kifulladt még a csattanó előtt. Mindent egybevetve egy kései Tarantino-filmhez hasonlítható leginkább a Démonok között 2., ahol a rajongók tényleg értékelhetik a csodálatos kikacsintásokat, de a széles közönség számára a legnagyobb problémát vélhetően a játékidő hossza és kisebb részben az eredetiség hiánya jelenti majd. Abban azonban biztos vagyok, hogy manapság ennél a horrornál érzik a legkevesebben majd, hogy hiba volt jegyet venni rá – és összességében ez nagy szó ennél a kivéreztetett műfajnál.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com