Ugye ez nem is hangzik olyan rosszul? Ha még látnátok a díszletet meg a kosztümöket! Igazán pazar. Na de akkor jönnek a gyenge pontok. A számítógépes animációval kezdeném, ami súrolja a botrányos fogalmát. A jeti vagy Zijuan zombihadserege egyszerűen nevetségesen gyenge – nem tudom, ki találta ki a jetit, ez akár egy jó poén is lehetett volna, így azonban csak egy erőltett vicceskedés. Menjünk tovább. A párbeszédek. A harmadik rész forgatókönyvírói úgy döntöttek, itt az ideje komolyabban is beszélni a család fontosságáról – jaj, ne már! Forgassanak drámát, de O’Connell szájába ne kerüljenek mondatok a rossz apaságról, brrr, de még inkább felejtsük el a szálló porban lányukra szeretettel visszanéző elhunyt szülők vízióját.
Egyszerűen ez az érzelgősség nem idevaló.
Next van plíz. Mario Bello. Elismerem, nehéz dolga volt a színésznőnek átvenni a csodálatos Rachel Weisz szerepét – de az is tény, hogy nem sok sikerrel járt. Erről a nőről egy percig sem tudom elhinni, hogy igazi kalandor lenne, a szinkronhang pedig még tovább rontja a karakter hitelességét. És jöjjön az utolsó (amit szóvá teszek), a történet egyszerűen még az eddigieknél is zavarosabb. Szinte látom magam előtt, ahogy a forgatókönyvírók az első munkanap megállapodnak abban, hogy kell egy autósüldözés, egy lövöldözés, egy zombis jelenet, na meg legyen egy jó nagy szörny is, senkit nem érdekel honnan kerül elő, na és akkor ezt töltsük fel vmi történettel (?!).
Hát erről talán ennyit. Ha már mindenképpen szeretnének újabb súlyos ezreseket kihúzni a moziba járók zsebéből, legalább annyit tegyenek meg, drága alkotók, hogy nem csak halomba raknak egy kiló alkotórészt, hanem megkísérelnek belőle filmet készíteni!