Kritika

A Jó a Rossz és a Verebek – Stephen King: Halálos árnyék

dark_half_poster_01A Halálos árnyék című Stephen King adaptáció valahogy úgy viszonyul a Ragyogáshoz, ahogy A sebhelyesarcú A Keresztapához. Hasonló alapanyagból dolgozik, de egy másik rajongótábort mozgósít, eszközei, költségvetése miatt rétegfilm marad.

A film

Stephen King filmadaptációkból Dunát lehet rekeszteni; az igazán kiemelkedő alkotások közt található a többszörösen feldolgozott Carrie, melyet első ízben Brian De Palma filmesített meg 1976-ban, vagy a nagyköltségvetésű filmek közül  A titkos ablak Johnny Depp főszereplésével 2004-ből. Ám a legtöbb elismerésben és legkomolyabb népszerűségben méltán Stanley Kubrick Ragyogás című filmje részesült, amely minden kétséget kizáróan túlnőtt a forrásművön.

Az említett három művet (a Halálos árnyék, a Ragyogás és A titkos ablak) azonos szerzőjükön túl az is összeköti, hogy mindegyikben egy író a főhős, ami gyakori jelenség a Stephen King regényekben, emellett mindhárom kötetben a rettegés elsődleges forrása egy a racionalitást teljességgel nélkülöző felsőbb erő. A kérdés az, hogy az egyes rendező géniuszok, köztük George A. Romero és Stanley Kubrick milyen fokon hűségesek, avagy hűtlenek az irodalmi alapanyaghoz, milyen fordulatokkal és filmnyelvi eszközökkel viszik vászonra az irracionalitást?

A horrorfilmek többek közt kategorizálhatók valóságtól való elrugaszkodottságuk alapján – a film milyen mértékben tárgyiasítja a gonoszt, amaz mennyire válik láthatóvá, ha azzá válik, elfogadjuk-e a létezését, legalább két óra rettegés erejéig? Az Élőhalottak éjszakája című Romero film volt az első nagy sikere a zombifilmek atyjának, aki kezdettől a nemlétező, az irracionális gonosz filmre vitelével kísérletezik. Elrugaszkodottabban, könnyedebben, korlátok és határok nélkül mutat meg valamit, melynek látványától egyrészt az embernek a bele kifordul, másrészt nem retten vissza a lehetetlenségben rejlő abszurd humor kiaknázásától sem. E két megoldás párhuzamos jelenlétének lett iskolapéldája a Halálos árnyék című film.

Annak ellenére, hogy az ember csak úgy lubickol a kilencvenes évek formanyelvi megoldásaiban, a film következetesen nyúl az irodalmi alapanyaghoz. Leginkább a látvány, a fikció megvalósítása szintjén válik önállóvá – a korabeli digitális effektek, a színes villódzó neonfények, a követhetetlen mennyiségű elvágott torok okozta vérfröccsenés, a stílusos korhű díszletek és szerelések, az ötletes operatőri munka és a feszes, ritmikus vágás formálja a filmet egy vérbeli Romero-mozivá. Mindez természetesen nem jöhetett volna létre Christopher Young nélkül (a Hellraiser sorozat és a Rémálom az Elm utcában 2. filmzenéjének szerzője, hasonló mestere a horrorfilm zenének, mint Romero magának a filmnek), aki a feszültséget a végsőkig fokozó, páratlanul sokszínű score-ért felelt.

A sztori önmagában egy jellegzetes Stephen King történet marad, amelyben egészen az utolsó fordulatig nem egyértelmű, hogy a főhős halott ikertestvére valóban testet öltött-e a bizonyos felsőbb erők által vagy sem. Timothy Hutton kettős alakítása abszolút meggyőző: remekül játssza a kiegyensúlyozott családapát és a kíméletlen George Starkot is, aki mintha Tom Waits és Elvis Presley szerelemgyereke volna; felzselézett hajjal, cigarettával és whiskey-vel a kezében nyirbálja sorra az embereket, miközben a háttérben szól a Love me tender. A nagymennyiségű veréb jelenléte az első perctől minden kétséget kizáróan rendellenes (szinte lehetetlen, hogy ne asszociáljunk Hitchcock madaraira). A veréb, mint médium van jelen a filmben; a földi és a földöntúli szférákat köti össze, kulcsfigurája lesz magának a végkifejletnek is, amely minden túlzás nélkül a világ egyik leggusztustalanabb jelenetsora, nem érdemes kihagyni!

A lemez

A filmet magyarul, illetve angolul stereoban, magyar felirattal tekinthetjük meg. A lemez tartalmaz extrákat, köztük egy „Hollywood movie classics” ajánlót és a film eredeti, moziban vetített előzetesét.

Értékelés: 6/10.6pont

Stephen King: Halálos árnyék (The Dark Half)

színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 122 perc, 1993

rendező: George A. Romero
író: Stephen King
forgatókönyvíró: George A. Romero
zeneszerző: Christopher Young
operatőr: Tony Pierce-Roberts
díszlettervező: James C. Feng
jelmeztervező: Barbara Anderson
producer: Declan Baldwin
executive producer: George A. Romero
kórus: Christine Forrest
társproducer: Christine Forrest
látványtervező: Brian J. Stonestreet
vágó: Pasquale Buba

szereplők:
Timothy Hutton (Thad Beaumont/George Stark)
Beth Grant (Shayla Beaumont)
Molly Renfroe (Hilary)
Larry John Meyers (Doc Pritchard)
Patrick Brannan (fiatal Thad Beaumont)
Rohn Thomas (Dr. Albertson)
Tom Mardirosian (Rick Cowley)
Rutanya Alda (Miriam Cowley)

 

Imdb

 

Vághy Anna

Az ELTE film és magyar szakos hallgatója voltam, így az égvilágon semmi különös nincs abban, hogy imádok írni és filmeket nézni. Abban sincs, hogy hatalmas lelkesedéssel gyártok elméleteket (apró és egészen lehetetlen összefüggésekből is), abban inkább, hogy csak ritkán állják meg a helyüket, de kellő türelemmel és humorérzékkel talán szórakoztatóak, olvasója válogatja.

Filmek: Rendezőóriások, műfajiság és szerzőiség határai és leginkább e határok feszegetői izgatnak hosszan és töretlen szenvedéllyel – Kubrick, Tarantino, Coppola és leánya, Lynch, Lars von Trier, Cronenberg, Tarkovszkij, Terry Gilliam, Gondry, Nolan, Wes Anderson és Woody Allen (de az szerelem!).

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com