James Dashner Az útvesztő tetralógiájának második része, a Tűzpróba jobban sikerült, mint elődje: izgalmasabb, látványosabb, fordulatosabb kalandban van részünk – többek között Pados Gyulának, a film hazai operatőrének köszönhetően.
Amíg Antal Nimród a Kontrolltól egyelőre csak az amerikai álom második vonaláig tudott jutni, Pados Gyulának sikerült, ami egykori kollegájának ez idáig nem: egyenes Hollywood szívébe landolt – méghozzá egy nem is akármilyen látványmozinál. A film legerősebb pontja egyértelműen a képi világa, Pados Gyula fantasztikus kompozíciókat alkotott. Természetesen nemcsak az operatőrnek, az egész vizuál csapatnak kijár az elismerés: gyönyörű, aprólékosan kidolgozott kis mikroverzumokat hoztak létre a film egyes egységeihez.
A történet második etapjában – a rajongók örülhetnek, Dashner 2016-ra ígéri az ötödik kötetet – hőseink, Thomas (Dylan O’Brien) és barátai miután sikerült megszökniük az útvesztőből, a Veszettnél landolnak. Hamar rájönnek, hogy ott tartózkodásuk célja nem éppen a nyaralás – a Veszett belőlük csapolná a Földet sújtó járvány ellenszeréhez vezető kutatások alapanyagát. Ismét szökniük kell: céjuk elérni az ellenállást, akikhez a perzseltföldön keresztül vezet az út.
A film tulajdonképpen a csapat menekülésének naplója, futás egyik veszélyből a másik menedéknek látszó pontig. A motivációk nem mélyültek, az információk nem bővültek – kismillió dologra még mindig nem kapunk választ –, ami marad a nézőnek, az az eyecandy. Az alkotók remek kontrasztokat állítanak elénk: így feszül egymásnak a Veszett indusztriális neonja a perzseltföld vakító homokjával, az elhagyott csatornák grafitivel futtatott betonfalai a túlélők bordélyának puha fényeivel, az egykori városok üveg és acélcsonkjai az ellenállás hegyek között megbúvó bázisával. A pusztulás meseszép mementói – katasztrófafilm rajongók előnyben, ezt biztosan látniuk kell. Ráadásul azon ritka alkalmak egyike ez, amikor a 3D nem öncélú úri hívság, hanem bizony a kompozíció része.
Nemcsak látvány van persze, izgalom is akad, a második részben a Siratókat ezúttal másmilyen szörnyek váltják: a buggyantak (vagy ahogy mifelénk szokás mondani, zombik) lesznek a menekülők legnagyobb riogatói. És akkor meg is érkeztünk a film hiányosságaihoz. Ezek közül pedig a legnagyobb az eredetiség. Nincs ugyanis új a nap alatt: összeesküvést már láttunk, a nagyobb jó lózungjait hangoztató szupergonosz szervezetet már láttunk, lázadó kiválasztottat már láttunk, csapatba verődött fiatalokat már láttunk, idősebb kérgesnek látszó, de vajszívű segítőket már láttunk – sorolhatnánk vég nélkül a tinikalandfilmek kötelező elemeit, melyek listáját bizony Az Útvesztő: Tűzpróba a mostanság egyébként minden egyéb frontot fenenépszerű zombikkal fejeli csak meg. Persze kérdés, rosszabb vagy jobb film lesz-e ettől az első részt is jegyző Wes Ball rendező alkotása? Kasszarobbantó, az biztos. A célközönség feltehetően hálás lesz, hogy sok kiábrándító tinifilm – gondoljunk csak a közepes A lázadóra vagy a botrányosan egyszerű A burokra – mellett egy igazán szórakoztató darabot is láthat, és ennél többet talán nem is vár tőle.
