A klezmerzene egy életérzés, méghozzá nem is akármilyen. Életöröm és vidámság tele történelemmel, ami a népszerű tévhittel ellentétben nem csupán a zsidóságé, hanem mindenkié, aki szereti zenével kifejezni önmagát. A Soul Exodus pedig mindannyiunkhoz közelebb hozza ezt a zenei irányzatot, de még a dokumentumfilm műfaját is új erővel ruházza fel.
Bereczki Csaba doku-road movie-ja a The Brothers Nazaroff munkáját, mindennapjait és turnéját mutatja be. A rendező nem először fordul a zene témájához, az Életek énekében is ez volt az, amin keresztül megismerhettük a szereplőket, és akárcsak most, akkor is ez volt a közöttük létrejövő testvérséghez hasonló kapocs megteremtője. A The Brothers Nazaroff tagjai – bár nem állnak vér szerinti rokonságban -, a klezmer által mégis testvérekké válnak. Mivel szinte mindannyiuknak Amerikába emigrált, európai zsidó felmenői vannak, a kapocs nem is annyira mondvacsinált. Közös zenekaruk és utazásuk során épp ezt a tágabb értelemben vett rokonságot próbálják felkutatni.
Az utazás során megannyi történelmi, filozófiai és valláselméleti kérdés merül fel, melyre valamennyiüknek van egy sajátos, de nem sziklaszilárdként kezelt válasza. A film ereje részben épp abban rejlik, hogy ezeket a véleményeket és ellenvéleményeket objektíven, részrehajlás nélkül mutatja be, de maguk a zenésztársak is nyitottan és ítélkezés nélkül fogadják egymás világlátását. Mint ők, mi is fokozatosan szembesülünk vele, hogy a klezmer zene jiddis gyökerei mindenki életében más szerepet töltenek be. Ez a hihetetlenül életvidám, mégis a sokszor tragikus múltra reflektáló zenei műfaj nem a zsidók és zsidó hitélet kiváltsága, hanem bárki, a zenét és a vele járó életérzést szerető ember elsajátíthatja és magáénak tudhatja.
Az együttest a The Happy Prince című albumának turnéján követhetjük végig, amikor Amerikából indulva európai országok sorát – köztük a sokukhoz kötődő Magyarországot is – látogatják meg. Az albumról rengeteg dalt hallgathatunk meg különböző helyszíneken, ugyanakkor sokszor önismétlővé válik a repertoár, hiszen a spontán zenélések során gyakran ők is ugyanazokhoz a kedvenc dalaikhoz nyúlnak vissza. Ez kissé hiányérzetet okoz, mivel egyértelmű, hogy ennél jóval több darab van a tarsolyukban, mi pedig szeretnénk azokat is megismerni.
A Soul Exodus klasszikus, interjúközpontú dokumentumfilmként indul, majd fokozatosan izgalmas road movie kerekedik belőle, ahol – amint azt a rendező a nekünk adott interjúban is kifejti – egy fordított kivonulást követhetünk végig. A szereplők múltjukat, hitüket és kultúrájukat felfedezve térnek vissza saját és őseik meghatározó helyszíneihez, kissé mindig megemlékezve a helyi zsidó közösség egykori tagjairól.
Bereczki filmjét nézve a zenekar tagjaival együtt gondolkozunk, kutakodunk és legfőképpen velük együtt éljük át ezt a különleges, lélekmelengető zenei világot. Reméljük, a rendező tartja magát ígéretéhez, és továbbra is olyan filmeket fog készíteni, amelyeknek központi elemük lesz a zene és mindazok a szerepek, amiket az emberek életében betölteni képes.
